Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Aktuális / Don Bosco és a Szent Rózsafüzér - 1.

Don Bosco és a Szent Rózsafüzér - 1.

Don Bosco és a Szent Rózsafüzér - 1.

2026-10-01 Csütörtök   |   #Aktuális

ima  • Szűz Mária  • Don Bosco  •

Október a rózsafüzér hónapja, Don Bosco számára pedig ez a hónap sokáig a hazatérésé volt: több mint húsz éven át hozta a fiúkat az oratóriumból Becchibe, hogy a Rózsafüzér Királynője ünnepét (október 7.) a testvére házában általa létrehozott kápolnában ünnepeljék. Ezt a rózsafüzért anyja, Margit mama mellett térdelve tanulta meg, és soha nem hagyta el: a fiatalok kezébe adta, a szaléziak alapszabályaiban, könyveiben, sőt, még álmaiban is megtaláljuk. Egy márkinak, aki időpocsékolásnak tartotta, azt válaszolta, hogy egész munkássága ezen a gyakorlaton alapul. Története így összefonódik egy olyan imádságéval, amelyet a pápák tizenhat enciklikában ajánlottak, amelyet a szentek tanítottak írásaikban, és amelyet az Egyház ígéretekkel és búcsúkkal gazdagított.

Egy rózsakoszorú, a töviseivel együtt

Ahhoz, hogy megértsük, mit tartott Don Bosco a kezében, amikor rózsafüzért imádkozott, érdemes a nevével kezdeni. A „rózsafüzér” a latin rosarium szóból származik , ami eredetileg „rózsabokrot”, „rózsakertet”, és tágabb értelemben „girlandot” vagy „rózsakoszorút” is jelentett. A középkorban a szó vallási és szimbolikus jelentést nyert, mivel a Szűzanyához intézett imákat a Máriának felajánlott lelki rózsákhoz hasonlították, odáig, hogy ideális esetben koronát alkottak: egy nagyon szép koronát, amely mindazonáltal a töviseit is rejti. Mielőtt a Rosarium kifejezés meghonosodott volna , ezt az imaformát gyakran „a  Boldogságos Szűz Mária zsoltároskönyvének” ( Psalterium Beatae Mariae Virginis ) nevezték, mivel a 150 Üdvözlégy Mária szimbolikusan megfelelt a bibliai zsoltároskönyv 150 zsoltárának.

Ami az eredetét illeti, az egyházi hagyomány szerint maga Szűz Mária bízta a rózsafüzért Szent Domonkosra (1170-1221) a prédikáció és az albigens eretnekség elleni küzdelem eszközeként; ezt a hagyományt XIII. Leó többször is felelevenített, sőt azt is kijelentette, hogy Szent Domonkos vezette be és terjesztette el ezt az imádkozási formát. De a dátum, amely minden másnál jobban meghatározza a történetét, 1571. október 7., a lepantói csata napja. Szent V. Piusz a keresztény flotta győzelmét Mária közbenjárásának tulajdonította, akit akkoriban a rózsafüzér testvériségei hívtak segítségül; és ezt az eseményt követően lett október 7-e a rózsafüzér ünnepe, és a Szent Szűzre a Keresztények Segítsége - Auxilium Christianorum – címmel hivatkoztak.

Ez egy olyan részlet, amelyet egy szalézi olvasó nem hagyhat figyelmen kívül. Don Bosco életét meghatározó két Mária-cím, a Becchiben tisztelt Rózsafüzér Királynője és a valdoccói Keresztények Segítsége ugyanarról a napról és ugyanarról a győzelemről ered; és Don Bosco jól tudta ezt, olyannyira, hogy 1868-ban, amikor kiadta az Istenszülő csodáit, akit a Keresztények Segítsége címmel hívtak segítségül a torinói szentély felszentelésekor, egy fejezetet szentelt kifejezetten a lepantói csatának. Nem meglepő tehát, hogy mindig is pompával akarta megünnepelni a rózsafüzér ünnepét, és hogy éveken át ezt tette azzal, hogy az oratórium béli fiúkkal elzarándokolt szülőhelyére. Ahhoz azonban, hogy megértsük e hűség okait, még messzebbre kell visszamennünk az időben, egy parasztház konyhájába.

A Becchi konyhájától a Rózsafüzér-kápolnáig

Valójában Bosco János még mielőtt olvasni tudott volna, megtanulta a rózsafüzért. Kétéves kora előtt árvaságra jutott, és olyan családban nőtt fel, ahol a nap a térdepelve kezdődött és ért véget, ahogy ő maga is beszámol az Oratóriumi emlékiratok című művében, édesanyjáról beszélve: „Még egészen kicsi voltam, amikor megtanított imádkozni. Alighogy járni tudtam, reggel-este a testvéreim mellé térdepeltetett és mind együtt mondtuk az imádságokat a rózsafüzér harmaddal együtt.” A „harmad”, azaz öt tizedből álló rózsafüzér a piemonti népi áhítatosságának napi mércéje volt, és Don Bosco számára egész életében az is maradt.

Amit otthon kapott, a fiú hamarosan elkezdte megosztani másokkal. Ünnepnapokon tíz-tizenegy évesen kötelet feszített két fa közé a becchi réten, felállította a varázsasztalt, és összehívta a szomszédokat; de az előadás előtt feltételt szabott, amelyre visszaemlékezései így emlékeznek: „Mikor minden készen állt, és a hallgatóság már türelmetlenül várta, miféle csudát fog látni, felszólítottam őket, hogy mondjuk el a rózsafüzér harmadik szakaszát és énekeljünk el egy szent éneket.” Csak ezután következett a kívülről elmondott prédikáció, az ugrándozás és a kötéltánc. Azon a réten, ha jobban megnézzük, már létezett az Oratórium: a játék, amely vonzza a gyerekeket, és az ima, amely összetartja őket.

Miután pappá szentelték és letette műve alapjait Valdoccóban, Don Bosco vissza akarta vinni a rózsafüzért oda, ahol tanulta. 1848-ban, a torinói kúria jóváhagyásával testvére, Giuseppe házának földszinti szobáját kápolnává alakította át, és a Rózsafüzér Királynője tiszteletére szentelte. Az év októberében felavatott templom volt a Mária-kultusz első helye, amelyet ő alapított, húsz évvel a Segítő Szűz Mária Bazilika előtt. Ettől kezdve 1869-ig minden évben itt ünnepelték a rózsafüzér ünnepét a valdoccói zenekarral és énekesekkel; a gyerekek Torinóból érkeztek, Giuseppe vendégei, aki a házát és a pajtáját a rendelkezésükre bocsátotta. Az ünnep volt a kiindulópontja a híres őszi sétáknak a monferratói dombokon keresztül.

A kápolna így a falu vallásos központjává és egy igazi évenkénti zarándoklat célpontjává vált; de a szalézi történelem néhány kulcsfontosságú oldalának is tanúja volt. Itt, 1852. október 3-án, az ünnepnapon vette át Michele Rua, aki Don Bosco első utódja lett, és Giuseppe Rocchietti a reverendát, a papi ruhát; Becchiben pedig, 1854. október 2-án, az ünnep másnapján, Don Bosco először találkozott egy tizenkét éves fiúval, Domenico Savióval, aki a következő őszön többször is visszatért imádkozni ebbe a kápolnába.

„Ez az intézményem alapja”

Ha Becchiben a rózsafüzér egynapos ünnep volt, Valdoccóban a mindennapi élet része volt. Don Lemoyne, összegyűjtve azoknak a tanúvallomásait, akik még gyermekként ismerték Bosco Jánost, megjegyzi, hogy "a Szent Rózsafüzér ismerős kellett hogy legyen számára, mert az oratórium kezdeti napjaitól élete utolsó éveiig ragaszkodott ahhoz, hogy a fiatalember minden nap elmondja: soha nem ismerte el, hogy bármilyen ok felmenthetne egy közösséget az imádkozása alól" (MB I, 90). Az ünnepi oratóriumban a fiúkkal minden ünnepnapon elmondatták a rózsafüzér egyharmadát, "buzgón buzdítva fiait, hogy ha tudják, folytassák otthonukban ezt a jámbor gyakorlatot a hét minden napján " (MB III, 16); és évente egyszer, Mindenszentek estéjén, a teljes rózsafüzért elmondták a purgatóriumban lévő lelkekért, Don Bosco térdelt a presbitériumban, és gyakran ő vezette az imát.

Hogy mennyire állt közel a szívéhez ez a gyakorlat, azt egy 1848 februárjában történt epizód is elárulja. Roberto d Azeglio márki, a királyság szenátora és Károly Albert személyes barátja meglátogatta az Oratóriumot, és lenyűgözve távozott, egyetlen fenntartással: úgy gondolta, hogy a rózsafüzér imádkozására fordított idő pazarlás, és azt tanácsolta Don Boscónak, hogy hagyjon fel „azzal az elavult, egymást követő 50 Üdvözlégy Máriával”. Válasza híressé vált: „Nos, én nagy jelentőséget tulajdonítok ennek a gyakorlatnak; sőt azt is mondhatnám, hogy intézményem ezen alapszik. Kész lennék lemondani sok más dologról, akár fontos dolgokról is, de erről nem.” Majd jellegzetes bátorságával hozzátette: „És ha szükséges, hajlandó lennék lemondani az ön drága barátságáról is, de a Szent Rózsafüzér imádkozásáról soha” (MB III, 294).

Ez nem makacsság volt, sem a szokáshoz való ragaszkodás. Abban az ötven „összefűzött” Üdvözlégy Mária-imában Don Bosco azt látta, ahogy az evangéliumot a szegények kezébe helyezik, vagyis Krisztus életének misztériumait, amelyeket Máriával együtt szemlélnek azok a gyermekek, akik gyakran nem tudnak olvasni. Éppen ezért nem csupán védte a rózsafüzért, hanem minden eszközzel igyekezett terjeszteni azt. Ezt elsősorban a sajtón keresztül tette: az 1847-es Giovane provveduto (Az erkölcsös ifjú) című imakönyvben, amely élete során több mint száz kiadást ért meg, szerepeltette a tizenöt misztériumot, mindegyiket egy nagyon rövid elmélkedéssel kísérve, így a fiatalok, miközben ismételgették a szavakat, egy jelenetet láttak a szemük előtt az evangéliumból. Ezután a Regulával is ugyanezt tette, arra kérve szerzetesét, hogy tegye azt, amit a gyermekektől kért: már az 1859 körül, a születőben lévő Szalézi Társaság számára írt első, a jámborsági gyakorlatokról szóló cikkekben is azt olvashatjuk, hogy „minden nap el kell mondani a Boldogságos Szűz Mária rózsafüzérének egyharmadát”. És ezt végül a „jóéjszakát” élő szavával és a fiataloknak mesélt álmokkal tette, amelyekben a rózsafüzér fegyverként és védelemként jelenik meg.

E történetek közül a legismertebb az álom a kígyóról és a rózsafüzérről. 1862 augusztusában, Nagyboldogasszony ünnepén Don Bosco arról álmodott, hogy összes fiával a testvére házában találja magát, közvetlenül a Rózsafüzér-kápolna mellett. Egy idegen mutatott neki egy hét-nyolc méter hosszú kígyót a réten, és legyőzve félelmét, megkérte, hogy feszítsen egy kötelet a hüllő hátára. A kígyó előrelendült, beakadt a csapdába, és küzdve végül darabokra tépte magát. Amikor a kötelet visszahelyezték a dobozba, az két szóvá rendeződött: Ave Maria. „A kígyó az ördögöt jelképezi” – magyarázta aztán a vezető –, „a kötél pedig az Üdvözlégy Máriát, vagy inkább a rózsafüzért jelképezi, amely az Üdvözlégy Mária folytatása, amellyel legyőzhető, meghódítható és elpusztítható a pokol összes démona” (MB VII, 238-239).

Ugyanez a meggyőződés kísérte missziós pályafutását és végső soron öregkorát is. Az első amerikai expedícióját megelőző álomban Don Bosco látta fiait, amint az ellenséges népek között haladnak előre ezzel az egyetlen fegyverrel: „a misszionáriusok a szent rózsafüzért imádkozták, míg a vademberek minden irányból odarohantak, és folyosót alkottak számukra, hogy áthaladhassanak” (MB X, 55). És amikor idősebb éveiben a fejfájás és a szinte teljesen vak szemei már nem engedték, hogy dolgozzon, Don Francesco Cerruti felidézte, milyen „fájdalmas és megnyugtató volt látni, ahogy a hosszú órákat szerény kanapéján ülve tölti, néha egy félhomályos helyen, mert a szeme nem bírta a fényt, mégis mindig nyugodt és mosolygós volt, kezében a rózsafüzérrel”.

 

 Folytatjuk…

donbosco.press/Szaléziak.HU

Kapcsolódó cikkek

Don Bosco kék szemüvege

Don Bosco kék szemüvege

#Aktuális 2026-11-09, Hétfő

Don Bosco kék szemüvege egy valóságos és jellegzetes tárgy volt a szent életében, amelyre a szalézi történeti források és az Életrajzi Emlékiratok is..

Don Bosco és a szentek ereklyéinek tisztelete

Don Bosco és a szentek ereklyéinek tisztelete

#Aktuális 2026-11-07, Szombat

XIV. Leó pápa pápaságának kezdetén különös érdeklődést keltett új mellkeresztjének híre, amelyen Nagy Szent Leó, Szent Ágoston, Villanovai Szent Tamás..

Az udvar, Don Bosco nevelésének egyik titka

Az udvar, Don Bosco nevelésének egyik titka

#Aktuális 2026-11-04, Szerda

A szalézi pedagógia szépségének bemutatásához nem hagyhatjuk figyelmen kívül az udvari környezetet. Ez egy alapvető tér, amely hatalmas nevelési potenciált..

November 3.

November 3.

#Aktuális 2026-11-03, Kedd

1831. november 3. – 1841. november 3. – 1846. november 3. – 2026. november 3. Micsoda furcsa egybeesés! Don Bosco életének számos fontos eseménye éppen..

A megelőző módszer 6/7 - Válasz a montpellier-i szeminárium rektorának

A megelőző módszer 6/7 - Válasz a montpellier-i szeminárium rektorának

#Aktuális 2026-11-02, Hétfő

Folytatjuk a sorozatot a hatodik résszel, amely Don Bosco megelőző módszerének főbb szövegeit mutatja be.

Címkék

 •  • 1% • 28EK • 29.EK • adomány • advent • Afrika • ajándék • akció • alapítás • alapítvány • Albertfalva • áldás • áldozat • alkalmazás • állandó • állás • álom • Amerika • Amoris Laetitia-családév • Ángel Fernández Artime • animátor • Argentína • Ars Sacra Fesztivál • avatás • Ázsia • beiktatás • béke • betegség • bevándorlók • bíboros • bicentenárium • boldoggáavatás • boldoggáavatási eljárás • BoscoFeszt  • börtön • Brazília • búcsú • Budapest • bűnmegelőzés • bűvészet • Centenárium • cigány pasztoráció • cirkusz • Clarisseum • Colle Don Bosco • család • csapatépítés • cserkészek • ...
Összes címke
< MINISTRÁNSTALÁLKOZÓ - 2026. október 27., Budapest – ÓbudaSzalézi szavak – Évközi 27. vasárnap >