Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak – Évközi 27. vasárnap
A mai evangéliumban Krisztus egy olyan példabeszédet állít elénk, amely felidézi bennünk a Teremtés könyvét. A munkásokról szól, akikre a gazda rábízta szőlőskertjét, mielőtt útra kelt. Azért bízta rájuk, mert bízott bennük.
Ha visszatérünk a Teremtés könyvéhez, ott is azt látjuk, hogy Isten megteremtett mindent, majd megteremtette az embert a saját képmására – férfinak és nőnek teremtve őket. Végül az emberre bízta a teremtett világot, hogy gondoskodjunk róla és vigyázzunk rá.
A kérdés csupán az: hogyan gondoskodunk erről a ránk bízott szőlőskertről?
Amikor elérkezik a betakarítás ideje, mennyire vagyunk igazságosak a Gazdával? Megadjuk neki mindazt, ami illeti, vagy inkább mindent elsajátítunk magunknak?
Felismerjük-e, hogy ez a kert nem a miénk? Csupán megkaptuk használatra, hogy munkálkodjunk benne, és végül megadjuk a Gazdának azt, ami az övé.
Ugyanilyen ajándék a teremtett világ, az életünk, a családunk, a képességeink, a talentumaink és a munkánk is. Mindent Istentől kaptunk. De vajon úgy használjuk-e ezeket a javakat, hogy az a Jóisten dicsőségét szolgálja?
Az evangéliumban azt olvastuk, hogy amikor a gazda elküldte szolgáit, az ott dolgozók megkövezték és megölték őket. Amikor pedig a saját fiát küldte el hozzájuk, őt sem kímélték. Ez a példázat előrevetíti Krisztus saját szenvedését, halálát és feltámadását.
Isten ma is ugyanúgy működik az életünkben, mint a régi időkben: elküldte a bírákat, a prófétákat, a királyokat és a tanítókat, hogy a jó útra tereljék az embereket. De a történelem során újra meg újra azt látjuk, hogy az ember figyelmen kívül hagyja az intő jeleket, és megmarad a tévúton.
Isten végül emberré lett, hogy elhozza nekünk a megváltást. Felmerül azonban a kérdés: Krisztus feltámadása után milyen lett a mi világunk?
Sajnos ma is azt látjuk, hogy az emberek pusztítják egymást, háborúk dúlnak, családok hullanak szét, a gyermek szembefordul apjával, vagy az szülei hagyják el a családot. A társadalomban továbbra is jelen van a rossz.
Az Úr arra hív ma minket, hogy ismerjük fel a mélyebb igazságot: miért kaptuk az élet ajándékát? Arra hív, hogy merjünk jó munkásokká válni itt a földön.
Merjük képviselni az igazságot, és adjuk meg mindenkinek azt, ami jár – elsősorban a jót!
A keresztényüldözés, amelyről a Szentírásban olvasunk, a 21. században sem ért véget. A világ számos pontján ma is üldözik a hívőket. Szülőföldemen, Nigéria északi részén mind a mai napig mindennapos a keresztényüldözés. Megesik, hogy békésen összejövünk dicsőíteni az Urat, és a szertartás alatt fegyveresek támadnak a közösségre.
Vannak, akik mindent megtesznek azért, hogy az evangélium örömhíre ne terjedhessen tovább. Emberi életet oltanak ki csupán azért, mert valaki keresztény, és hisz Istenben.
De kedves testvéreim, biztosak lehetünk abban, hogy a kísértés nem erősebb a kegyelemnél, és az ördög hatalma sem kerekedhet az Úr kegyelme fölé!
Ez a gondolat szorosan kapcsolódik a szentleckéhez is. Mit tehetünk a világban jelen lévő rossz ellen? Hittel neveljük gyermekeinket, de amint kikerülnek a nagybetűs életbe, a társadalom gyakran más irányba formálja őket. Sokan elfordulnak a vallástól, az egyháztól, megtagadják Istent. Amit korábban helyes erkölcsnek tartottunk, arra a mai világ azt mondja, hogy elavult, és teljesen más értékrendet kínál Krisztus tanítása helyett.
Szent Pál tanítása alapján Isten ezt üzeni nekünk: Ne aggódjatok, hanem imádkozzatok!
Amikor olyan világban élünk, ahol a dolgok már nem Isten szándéka szerint alakulnak, nem az aggodalom a megoldás, hanem az ima.
Kedves szülők és nagyszülők: ne aggódjatok a gyermekeitekért és unokáitokért, hanem imádkozzatok értük!
Mert az Úr hatalma végül mindent felülmúl. A gonoszság nem tart örökké, az igazság győzedelmeskedni fog.
A mi feladatunk az imádság – nem a viszálykodás, nem a kibeszélés, nem a kinevetés vagy a gyűlölet, hanem az imádság.
Az aggodalmaskodás helyett válasszuk az imát! Ennek gyakorlati oka is van: a folytonos aggódás lelki és testi megbetegedéshez vezethet. Az Úr arra kér minket, hogy bízzuk rá terheinket az imában.
Merjünk hát ebben a ránk bízott kertben a legjobb munkások lenni: szeretettel, békességgel, örömmel, vidámsággal és igazsággal!
Lehet, hogy a te kerted a saját családod. Nem kell az egész világot megváltanod: elég, ha a saját otthonodban teremtesz szeretetteljes, jó hangulatot. Ezt a feladatot kell becsületesen elvégezned. De lehet a te kerted a munkahelyed, a szomszédságod vagy a szűkebb környezeted is – jelenj meg mindenütt jó munkásként!
Amikor eljön az idő, és visszatérünk a Gazdához, számot kell adnunk arról, mit kezdtünk a tőle kapott talentumokkal és a ránk bízott kerttel.
Éljünk úgy, hogy emelt fővel mondhassuk majd: „Igen, Uram! Mindenkinek megadtam azt, ami jár. Becsületes voltam, igazságosan végeztem a rám bízott munkát, és Téged tettelek az első helyre az életemben.”
Csak így válhatunk jó munkásokká.
A munka mellett ne feledkezzünk meg az imádságról sem. Ne feledjük: a mi hivatásunk nem az aggódás, hanem a bizakodó ima. Az Úr kegyelme pedig felülkerekedik minden gonoszságon.
Uram, hálát adunk az örömhírért! Kérünk tőled erőt és kegyelmet, hogy mindennap átültethessük a gyakorlatba azt, amit tőled tanultunk! Segíts, hogy hűséges munkásaid lehessünk, és mindenkinek megadhassuk a jót, ami jár neki, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”
P. Ilodigwe Chekwube Emmanuel SDB
Elhangzott Nyergesújfalun, 2026. október 4-én
Szaléziak.HU
