Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco ismeretlen története – A meglepetéseknek soha nincs vége…
Don Bosco ismeretlen története – A meglepetéseknek soha nincs vége…
2022-03-03 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Francesco Motto szalézi atya, a szalézi történetírás egyik legismertebb neve, a Szalézi Történeti Intézet (ISS) alapítója és igazgatója, valamint a Szalézi Történelem Szakértők Szövetségének (ACSSA) jelenlegi elnöke; többek között a Don Bosco levelei lenyűgöző kritikai kiadásának szerkesztője; 40 évnyi kutatás után ismét meglepetéssel szolgál számunkra: Don Bosco egy kiadatlan levelével!
Helyénvaló újra megismételni: „A meglepetéseknek soha nincs vége.” Az új dokumentum több okból is hozzáad egy kis részt "Don Bosco ismeretlen történetéhez": megtalálásának módja, hitelességének komolysága, nevelési-lelki tartalma miatt.
Egy 50 km-es út, ami 162 évig tartott
1911. január 11-én Sommariva Bosco (Cuneo) priorja, Celso Giulio Francese teológus előzetes megbeszélés alapján elment a torinói érseki kúriára, és egy levelet hozott magával, amelyet Don Bosco írt. Egyfajta bíróság várt rá, amely egy püspökből, monsignor Costanzo Castrale fővikáriusból, Carlo Franco teológusból és a titkárból, Carlo Ferrero teológusból állt. Megkérdezték tőle, hogyan került a birtokába az levél, amit állítólag Don Bosco írt. A prior azt válaszolta, hogy a Sommariva del Boscó-i tanárnővel, Anna Betrone kisasszonnyal folytatott beszélgetés során megtudta, hogy a lánynak a birtokában van egy "becses emlék a tiszteletreméltó Don Boscótól". Ez egy Bartolomeo Alasia (sommarivai) papnövendéknek írt levél volt, aki később pap lett, de már elhunyt. A tanárnő a levelet egy már szintén elhunyt rokonától kapta, aki viszont közvetlenül a fent említett Bartholomeótól kapta. A prior tehát megkérte Betrone kisasszonyt, hogy adja át ezt a levelet az „egyházi elöljárónak”, amint azt a boldoggáavatási eljárásoknál kívánatos volt. Azonnal beleegyezett és sajnálkozott, hogy ezt korábban nem tudta, mert azonnal átadta volna.
Dióhéjban: az 1859-ből származó levél a címzett, a pappá lett egykori szeminarista kezéből egy rokonához, ezektől Betrone tanárnőhöz, majd Francese teológushoz, végül pedig ismét jogos tulajdonosához, Betrone kisasszonyhoz került. Jelenleg a nizza monferratói FMA ház történelmi archívumában őrzik. Alig néhány tíz kilométeres út, de 162 évig tartott.
És a torinói kúria? A titkár azonnal elővett két, az eredetinek megfelelő másolatot (az egyiket meg kell őrizni, a másikat másnap el kell küldeni a római Istentiszteleti és Szentségi Kongregációhoz), elkészítette a kis kihallgatás jegyzőkönyvét, amelyet aláíratott a jelenlévőkkel és hitelesítette a ugyanazon érseki kúria bélyegzőjével ellátott iratokat.
És mindezt csupán egy levélért... de egy szenttől!
A kis történet háttere
De vajon mik ennek a történetnek az előzményei? Történt ugyanis, hogy a fiatal Bartolomeo Alasia, aki 1842-ben született Sommariva del Boscóban, és 1856. október 22-től 1959. augusztus 7-ig már Valdoccóban tanult, néhány társával belépett a chieri egyházmegyei szemináriumba. Meg volt győződve róla, hiszen maga Don Bosco is ezt mondta, hogy nem kell neki semmilyen pénzbeli hozzájárulást fizetnie. Ehelyett néhány hónappal később – valószínűleg a szeminárium ökonómusától – fizetési felszólítást kapott. Gyorsan írt Don Boscónak, aki azonnal, 1858. április 6-án arra kérte a torinói szeminárium rektorát, aki a chieri szeminárium felelőse volt, Alessandro Vogliotti kanonokot, hogy a fiatal Bonetti térítésmentességét – akit felvett a valdoccói házába - utalják át a fiatal Alasiának. Rögtön megkapta (vagy feltételezte, hogy megkapja) barátja, a rektor beleegyezését, ezért még aznap megnyugtatta a fiatalembert azzal, hogy a rektor közvetlenül a chieri szemináriummal fogja közölni a hírt.
Ez volna minden? Nem, ennél sokkal több van!
Don Bosco, a széles látókörű pedagógus nem elégedett meg azzal, hogy „közbejárjon”, hogy a fiatal és szegény Bartholomeo megkapja a szemináriumi térítésmentességet; megragadta az alkalmat, hogy különleges, spirituális jellegű ajánlásokat adjon át korábbi valdoccói tanítványainak is. Már a szemináriumban is tájékoztatták jó viselkedésükről. Így hát ezt írta neki:
„ E tény (ti. az ingyenesség) előnyeinek élvezéséhez különlegesen jó tanulmányi eredmény és jámbor magatartás is szükséges. Tehát, bátorság. Kövesd az általam adott figyelmeztetéseket.
- Feltétlenül kerüld a szétszórt és rossz magaviseletű társakat.
- Gyakori szentgyónás és szentáldozás.
- Látogatása, ismerete, utánzása azoknak, akiket a tanulmányokban és erkölcsi magatartás során a legtöbbet említenek.
- Minden nap, akár csak egy percre is, meglátogatni az Oltáriszentséget.
Ha te és társaid, Vitrotti, Galleano, Piano, Sola betartjátok ezeket a tanácsokat, jót tesztek a lelketeknek, tisztelve az állapotot és a helyet, amelyet az isteni Gondviselés elrendelt számotokra, hogy latin tanulmányaitokat folytassátok"(a papságra való tekintettel).
Don Bosco egy jánosi idézettel zárta levelét (1Ján 2,7): "Kedveseim, szeressétek egymást, segítsétek egymást jó példával és tanáccsal, s míg imáitokba ajánlom magam, könyörgöm az Úrhoz, hogy adjon nektek egészséget és kegyelmet. Szeretettel a ti Gio. Bosco atyátok "
Biztos hitelesség
Kétségtelen, hogy Don Bosco leveléről van szó, még ha az eredeti írás el is veszett: ennek meggyőző bizonyítéka a torinói kúria formai hitelesítése, Don Bosco levelezési stílusa és mindenekelőtt a tartalom. Néhány sorban ott van minden, ami Don Bosco, vagyis a papi hivatások fáradhatatlan előremozdítója, a lelki élet figyelmes tanítója, a buzgó pap, egy szív, amelynek szenvedélye a fiatalok. Milyen nagy szükség van ma is ilyen pedagógusokra!
Ezen a ponton Don Bosco életének érdekes és kevéssé ismert fejezete is megnyílik, amely a Valdoccóból eredő száz és száz papi hivatásról szól. Don Bosco nagyon okosan felhasználhatta volna munkája és nevelési módszere „védelmére” a Monsignor Gastaldival, valamint a Valdoccóval és az ott folyó oktatással szemben ellenséges torinói és római egyházi körökkel folytatott vitákban. De ez a téma nagyobb teret érdemel, mint ami itt a rendelkezésünkre áll.
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
