Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco karácsonya
Don Bosco karácsonya
2017-12-15 Péntek | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
A rendfőnök, Ángel Fernández Artime a Bollettino Salesiano decemberi számában párhuzamot von Don Bosco korának körülményei és napjaink eseményei között. Egyben felidézi magának Don Boscónak egy karácsonyi témájú „jóéjszakát”-ját is.
A jó torinóiak még soha nem láttak olyan előadást, mint 1842 telén. A városközpont elegáns utcáin egy csapat fiúcska karácsonyi dalt énekelt, a karmesterük pedig egy pap volt! Ezek a srácok olyan szeretettel énekelték azt az egyszerű dalocskát, hogy az már megható volt.
Nem volt hol próbálniuk, ezért az utcán gyakoroltak. Ezeket az utcákat a fiúk jól ismerték. A dal is egy ablakpárkányon íródott.
Azok a gyerekek zarándokolva élték át a karácsonyt, ahogy Jézus szülei, akiknek útra kellett kelniük, és Názáretből Betlehembe kellett utazniuk. Ott megtapasztalták, hogy mit jelent idegen földön lenni: számukra nem volt hely a fogadóban. A házak kapui bezárultak előttük.
Mária és József sorsa ugyanaz volt, mint ma sok külföldi menekülté és munkavállalóé, akik menedéket keresnek, de zárt ajtókat találnak, pont mint 2000 évvel ezelőtt. Don Bosco fiai is egy védett helyet kerestek, hogy növekedhessenek távol a veszélyektől. Don Bosco velük együtt kereste, és az életét tette fel arra, hogy megtalálja.
A világ szalézi szerzetesihez tett látogatásaim során sok gyermekkel és fiatallal találkoztam, akik otthont és menedéket találtak Don Bosco fiainak karjában és szeretetében. Láttam, ahogy fiúk és lányok szerte a világon boldogan együtt énekelnek.
Jézus istállóban született. Az emberek nem fogadták be, de a szelíd állatok megosztották az istállójukat vele. Don Bosco egy piszkos, düledező fészerből indult. Az istálló Jézus születésével megtelt fénnyel, meleg és gyengéd fénnyel, és minden, ami addig szegény és megvetett volt, értékes lett. Az állatok jászla lett a Magasságos trónja.
A szegény Pinardi-fészer nem bátortalanított el senkit sem. Don Giovanni Battista Francesia így emlékezett: „Amikor Don Bosco először meglátogatta a fészert, amelynek oratóriumként kellett volna szolgálnia, ügyelnie kellett, hogy ne üsse be a fejét, mert az épület egy méter magas sem volt; a helyiségben földes volt a padló, és amikor esett, a víz minden oldalról befolyt. Don Bosco érezte, hogy patkányok futkosnak a lába között és a feje körül denevérek köröznek.
De Don Boscónak ez volt a legszebb hely a világon: „Rögvest futottam a fiaimhoz; összetrombitáltam őket, és fennhangon kiáltottam: »Jó hírem van, fiaim, a réginél is pompásabb oratóriumunk van! Lesz templomunk, sekrestyénk, iskolatermünk és játszóterünk! Vasárnap, vasárnap már megyünk is az új oratóriumba, ami itt van a Pinardi-házban« – és elmagyarázta, hogy jutunk oda. Ezeket a szavakat a legtöbben nagy lelkesedéssel üdvözölték. Az egyik futkározni és ugrálni kezdett; a másik szinte sóbálvánnyá vált örömében, a harmadik kiabált rikoltozott, sőt, kurjongatott és így tovább.” (Oratóriumi emlékiratok, 163 o.)
Mert Bosco János álmodott. Karácsony angyala másképp jelenik meg Máté evangéliumában. Itt a születést nem veszi körül dicsőség és ragyogás. Az angyal Józsefnek álmában jelenik meg, és Isten nevében utasítja őt, hogy gondoskodjon a gyermekről. Az angyal máskor is megjelenik álmában. És József pontosan azt fogja tenni, amit az angyal mond neki, amíg Mária fia el nem éri azt az életkort, amikor már senki sem tör az életére.
Álmában Don Bosco meghívást kap arra, hogy gondoskodjon a fiúkról és a fiatalokról, hogy segítsen nekik gyarapodni és növekedni a jóban, hogy semmilyen Heródes ne tudja többé legyőzni őket. Láttam szaléziakat az egész világon, akik védik a gyermekeket és a fiatalokat napjaink Heródeseitől. Ők továbbra is álmodnak, az angyalok vezetésével, mint Don Bosco.
„Tegyetek úgy, mint a pásztorok”
Átengedem a szót Don Boscónak, hogy ő fejezze be karácsonyi köszöntésemet. A karácsonyi novénát megelőző „Jóéjszakátban” az Oratóriumban ezt mondta: „Holnap kezdődik a szent karácsonyi kilenced. Két dolgot ajánlok ezekben a napokban. Gyakran emlékezzetek a Gyermek Jézusra, a szeretetre, amit hozott, és a megpróbáltatásokra, melyeket kiállt, amíg meg nem halt értetek. Reggel, amikor a csengő hangjára gyorsan felkeltek, és érzitek a hideget, emlékezzetek a Kisjézusra, hogyan remegett a hideg szalmán. A nap folyamán tanuljátok meg jól a leckét, vagy végezzétek a munkát, és figyeljetek jól az iskolában Jézus kedvéért. Ne felejtsétek el, hogy Jézus növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt. És mindenekelőtt Isten szerelmére, óvakodjatok attól, hogy olyan hibába essetek, ami sértené őt. Tegyetek úgy, mint a betlehemi pásztorok: menjetek gyorsan és keressétek meg. Irigyelhetjük a pásztorokat, akik elmentek a betlehemi jászolhoz, mert látták az újszülöttet, megcsókolták a kezét, ajándékokat adtak neki. Szerencsések a pásztorok, mondjuk mi! Mégsem irigyeljük őket, hiszen mi is nagyon szerencsések vagyunk. Maga Jézus, akit a pásztorok meglátogattak az istállóban, itt van a tabernákulumban. Az egyetlen különbség az, hogy a pásztorok látták őt testi szemeikkel, mi pedig a hitünkkel látjuk, és azzal mutathatjuk ki neki hálánkat, hogy gyakran meglátogatjuk. Hogyan látogassuk? Elsősorban gyakori szentáldozással. Vagy menjünk be néha a templomba a nap folyamán, akár csak egy percre.”
Bárhol is legyen egy szalézi mű, kis és nagy templomokban mindenhol láthatjuk Máriát a gyermek Jézussal a karjában. Akárcsak Betlehemben kétezer évvel ezelőtt.
biesseonline.sdb.org/Szaléziak.HU
