Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco szentté avatásának 91. évfordulója – 2025. április 1.
Don Bosco szentté avatásának 91. évfordulója – 2025. április 1.
2025-04-01 Tegnap | #Szalézi világ
Ma, április 1-jén van Don Bosco szentté avatásának évfordulója. 91 évvel ezelőtt; 1934. április 1-én, a Szentév húsvétvasárnapján, a megváltás szent évének lezárásaként XI. Piusz pápa ünnepélyesen szentté avatta Bosco Jánost.
Megható elmenni a torinói Pinardi kápolnába, egy igazi szalézi Portiunculába, és szemlélni a feltámadást ábrázoló háttérfestményt. A húsvéti misztérium jellemezte Don Bosco létét, és elvezette őt a keresztény esemény középpontjába: 1826 húsvétvasárnapján részesült elsőáldozásban; 1846 húsvétján (április 12-én) indította el az Oratóriumot állandó székhellyel Valdoccóban; XI. Piusz 1934. április 1-jén, húsvétvasárnap, a megváltás szent évében szentté avatta.
A Don Bosco szentségét kihirdető dekrétumban XI. Piusz így fejezte ki magát: „Ma valójában nekünk, akiket a megfeszített Megváltó vérének végtelen erénye erősít, amelynek helyettesítő ereje által megtisztel bennünket, megadatott, hogy a szentek seregéhez a szentség egy újabb hősét adjuk hozzá, aki a sok és oly nagyszerű jótéteményért, amelyet lelki fiúsága révén folyamatosan hoz a vallásnak és a civilizációnak, az idők végezetéig emlékezetben és áldásban fog élni: Bosco Jánosra gondolunk, akit néhány évvel ezelőtt még a boldogok között tartottunk számon, és aki (emlékezete még mindig édes az emlékezetemben) nemcsak megjelenésével és szavaival vigasztalta ifjúságunkat, hanem csodálatos műveivel és erényeinek ragyogásával mindnyájunk csodálatát is magára vonta.” Valójában 1883 őszén, fiatal papként, Achille Ratti atya meglátogatta Don John Boscót és annak torinói Valdocco Oratóriumát, ahol két napot töltött, Don Bosco asztalánál ült, és mély és kellemes emlékekkel telve távozott. Az a kapcsolat, amelyet a szenttel létesített, szinte mindig büszkeséggel töltötte el.
Ha elmegyünk a római Szent Péter-bazilikába, láthatjuk, hogy az egyetlen szent, akit két fiatallal együtt ábrázolnak, Bosco Szent János. A két fiatalember pedig Savio Szent Domonkos és Boldog Zefirino Namuncurà. Ez egyfajta himnusz a szalézi szentséghez, a mester és a tanítványok szentségéhez. A szentek e csoportja a templomhajó jobb oldalán, Szent Péter ősi bronzszobra fölött található, mintegy hangsúlyozandó a szentek nagy odaadását Krisztus helytartója iránt.
II. Szent János Pál Iuvenum Patris című apostoli levelében kiemeli, hogy Don Bosco személyes szentségét az apostoli buzgalommal és szívvel megélt nevelés iránti elkötelezettségén keresztül valósítja meg, és hogy tudja, hogyan kell a szentséget pedagógiája konkrét céljaként javasolni. Éppen a „nevelés” és a „szentség” ilyen váltakozása jellemzi alakját: ő „szent nevelő”, őt egy „szent példakép” – Szalézi Szent Ferenc - inspirálta, ő egy „szent lelki tanítómester” – Cafasso Szent József - tanítványa, és tudja, hogyan kell fiataljai között egy „szent tanítványt”-t formálni: Savio Domonkost...
Az Egyházban és a világban az integrális nevelési vízió, amelyet Bosco Jánosban látunk megtestesülni, a szentség realista pedagógiája. Sürgősen vissza kell szerezni a „szentség” valódi fogalmát, mint minden hívő életének összetevőjét. Az „ifjúsági szentség” javaslatának eredetisége és merészsége hozzátartozik e nagy szent nevelési művészetéhez, akit joggal nevezhetünk „az ifjúsági lelkiség mesterének”. Különös titka volt, hogy nem okozott csalódást a fiatalok mélységes vágyaiban (az élet, a szeretet, a kiteljesedés, az öröm, a szabadság, a jövő iránti igény), ugyanakkor fokozatosan és reálisan vezette őket annak megtapasztalására, hogy csak a „kegyelmi életben”, vagyis a Krisztussal való barátságban valósulnak meg teljes mértékben a leghitelesebb eszmények.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
