Főoldal / Magyar Tartomány / Egy ecuadori lány Magyarországon
Egy ecuadori lány Magyarországon
2022-10-04 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
önkéntesség • misszió • Nyergesújfalu • nyár •
Paola, egy ecuadori lány 2022. június 27. és július 1. között a nyergesújfalui nyári oratóriumban segédkezett. Erről írt nekünk egy rövid beszámolót:
„2021 márciusában érkeztem Magyarországra bőröndömmel, ami nem csak ruhákkal, hanem álmokkal és illúziókkal is meg volt pakolva. Elhagyni Ecuadort, hogy külföldön tanulhassak nehéz volt az elején, ahogy számítottam is rá, az idő múlásával azonban rájöttem, hogy ez volt életem legjobb döntése. Abban az időben, amit itt töltöttem lehetőségem volt rá, hogy nagyszerű élményeket és barátokat szerezzek, akik végül a második családommá váltak. A szívemben őrzött emlékek között van egy, ami igazán kedves számomra: a szalézi nyári tábor Nyergesújfalun, 2022-ben.
Részt venni a nyári táborban egy csodálatos, de egyben kihívásokban gazdag élmény volt. Bár már Ecuadorban is voltam animátor, most szembe kellett néznem azzal az akadállyal, hogy nem tudtam kommunikálni a többiekkel, hiszen nem beszélek magyarul. Az elején elkeseredett voltam, mert nem tudtam beszélgetni a gyerekekkel, de a többi animátor segítségével, akik beszéltek angolul és fordítottak nekem, megértettem őket. A hét végére rájöttem, hogy ha gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozol, nem szükséges ugyanazt a nyelvet beszélnetek, mert, ahogy Don Bosco mondta, a nevelés a szív dolga.
Az egy hét alatt, amit Nyergesújfalun töltöttem annyira jól szórakoztam, hogy ismét gyereknek éreztem magam. Ez az élmény segített emlékeznem, hogy a korunktól függetlenül, mindig jól kell éreznünk magunkat és meg kell találnunk a boldogságot a kis dolgokban is. Ezen kívül, megerősítette bennem, hogy nem számít, hol vagyunk, a szalézi karizma a világon mindenhol ugyanolyan és mindig befogadva érezzük magunkat általa. Most, hogy visszatértem hazámba, Ecuadorba, úgy emlékszem vissza ezekre a napokra, mintha egy álom lett volna, és köszönetet mondok Istennek értük. Remélem, hogy minél hamarabb visszatérhetek az országba, ami második otthonommá vált, és ahol a legelképzelhetetlenebb álmaim is valóra váltak.”
Szaléziak.HU
