Főoldal / Magyar Tartomány / Elmélkedés - Ne add fel, maradj a hit útján: a szamariai asszony története
Elmélkedés - Ne add fel, maradj a hit útján: a szamariai asszony története
2023-03-11 Szombat | #Magyar Tartomány
nagyböjt • elmélkedés •
A szamariai asszony kitartott Jézus mellett, nem adta fel a hit útján. Jézussal való beszélgetése arra vezette őt, hogy felismerje Benne az üdvözítőt. Az asszony végigjárta a hit útját úgy, hogy fokozatosan ismerte meg Jézust, az örök élet forrását, az élő vizet, az igazi ajándékot.
Jézust először egy „zsidóként” ismerte meg. Ezt válaszolta Jézusnak: „hogyan kérhetsz te, zsidó létedre, tőlem”. Másodjára „Úrként” ismerte meg Jézust. Ezt kiáltotta: „Uram, vödröd sincs, a kút pedig mély”. Harmadjára úgy ismerte meg Jézust, aki „nagyobb Jákob atyánknál, ki nekünk ezt a kutat adta”. Majd „prófétaként” ismerte meg Jézust. Ezt mondta: „Uram, látom, hogy próféta vagy!” Később „Messiásként”, illetve „Krisztusként” ismerte meg Jézust. Ezt vallotta: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek”. Ezt hirdette a szamariaiknak: „Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus”.
Ez a nő, aki a hit útját járta, név nélküli, mert ő a szamariai népet, illetve minket képvisel, akik szintén a hit útját járjuk. A szamariai asszony vizet meríteni ment a kúthoz, és a kútnál ülő Jézust ismerte föl, mint élő vizet.
Jézus kérte az asszonyt: „Adj innom!” Tehát Jézus mindig kezdeményez minden ember életében, és ebben az esetben sem hagyja ki a lehetőséget, hogy felfedje az élő víz titkát. Jézus, mint Isten egy emberi szükségletből indul ki. Szükséget szenvedőnek mutatja magát, olyannak, mint mi mindnyájan. Ez az Isten-szeretet paradox gesztusa: szegénnyé és koldussá teszi magát, hogy gazdaggá tegye az emberiséget.
Jézus ezt nyilatkoztatta ki az asszonynak: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.” Az Isten ajándéka, amelyet Jézus megígért a szamariai asszonynak, az élő víz. Az asszony felfedezte az ajándékot, vagyis az élő vizet és úgy birtokolta, hogy kitartóan igyekezett jobban és mélyen megismerni Jézust és személyes kapcsolatot tartott vele. Jézus csak annak nyilatkoztatja ki önmagát, aki hittel hallgat rá.
A szamariai asszony hajlandó volt elfogadni Jézus ajánlatát, és megnyitotta az utat megtérése felé, ami azzal kezdődött, hogy kérje ezt a vizet Jézustól: „Uram, add nekem azt a vizet.” Az asszony elkezdte felfogni Jézus ajándékát úgy, hogy először vizet kért, amely az anyagi szintet jelképezi, aztán fölemelkedett a lelki szintre, amikor élő vizet kért Jézustól. Jézus felébresztette benne a vágyat egy új élet után, amelyet csak Ő tud biztosítani.
Amikor visszaérkeztek a tanítványok, akik eledelért mentek a városba, ezt mondta nekik Jézus: „Nézzétek a földeket, aranysárgák már, készek az aratásra”. A learatott gabona Isten ítéletét jelképezi, maga az aratás pedig az üdvösség örömét.
Az epizód abban a városban ér véget, ahol Jézus beleegyezett, hogy két napig
Jézust először egy „zsidóként” ismerte meg. Ezt válaszolta Jézusnak: „hogyan kérhetsz te, zsidó létedre, tőlem”. Másodjára „Úrként” ismerte meg Jézust. Ezt kiáltotta: „Uram, vödröd sincs, a kút pedig mély”. Harmadjára úgy ismerte meg Jézust, aki „nagyobb Jákob atyánknál, ki nekünk ezt a kutat adta”. Majd „prófétaként” ismerte meg Jézust. Ezt mondta: „Uram, látom, hogy próféta vagy!” Később „Messiásként”, illetve „Krisztusként” ismerte meg Jézust. Ezt vallotta: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek”. Ezt hirdette a szamariaiknak: „Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus”. Ez a nő, aki a hit útját járta, név nélküli, mert ő a szamariai népet, illetve minket képvisel, akik szintén a hit útját járjuk. A szamariai asszony vizet meríteni ment a kúthoz, és a kútnál ülő Jézust ismerte föl mint élő vizet.
Jézus kérte az asszonyt: „Adj innom!” Tehát Jézus mindig kezdeményez minden ember életében, és ebben az esetben nem hagyja ki a lehetőséget, hogy felfedje az élő víz titkát. Jézus mint Isten egy emberi szükségletből indul ki. Szükséget szenvedőnek mutatja magát, olyannak, mint mi mindnyájan. Ez az Isten-szeretet paradox gesztusa: szegénnyé és koldussá teszi magát, hogy gazdaggá tegye az emberiséget.
Jézus ezt nyilatkoztatta ki az asszonynak: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.” Az Isten ajándéka, amelyet Jézus megígért a szamariai asszonynak, az élő víz. Az asszony felfedezte az ajándékot, vagyis az élő vizet és úgy birtokolta, hogy kitartóan igyekezett jobban és mélyen megismerni Jézust és személyes kapcsolatot tartott vele. Jézus csak annak nyilatkoztatja ki önmagát, aki hittel hallgat rá.
A szamariai asszony hajlandó volt elfogadni Jézus ajánlatát, és megnyitotta az utat megtérése felé, amely azzal kezdődött, hogy kérje ezt a vizet Jézustól: „Uram, add nekem azt a vizet.” Az asszony elkezdte felfogni Jézus ajándékát úgy, hogy először vizet kért, amely az anyagi szintet jelképezi, aztán fölemelkedett a lelki szintre, amikor élő vizet kért Jézustól. Jézus felébresztette benne a vágyat egy új élet után, amelyet csak Ő tud biztosítani.
Amikor visszaérkeztek a tanítványok, akik eledelért mentek a városba, ezt mondta nekik Jézus: „Nézzétek a földeket, aranysárgák már, készek az aratásra”. A learatott gabona Isten ítéletét jelképezi, maga az aratás pedig az üdvösség örömét.
Az epizód abban a városban ér véget, ahol Jézus beleegyezett, hogy két napig Szamariában marad, a szamariaiakkal. Az asszony bejelentése, különösen a Jézussal kapcsolatos személyes élményéről szóló beszámolója elindította az üdvösség és a kiengesztelődés folyamatát az Isten és a szamariaiak között. Ők végül Jézust keresték meg, könyörögtek hozzá, hogy maradjon, és Jézus magát ajándékozta nekik úgy, hogy ott maradt náluk néhány napig, mert hittek benne.
A szamariaiak megvallották hitüket Jézusban, így szólva a szamariai asszonyhoz: „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”
Nincs szükség szenzációs eseményekre ahhoz, hogy higgyünk Istenben. Jézus szavai elegendőek, mert a hit az igehirdetésből és a tanúságtételből születik. Amikor Jézust hűségesen hallgatjuk, ő felvirágoztatja bennünk a hitet.
P. Derosi Raja SDB/Szaléziak.HU
