Főoldal / Magyar Tartomány / Tanévkezdő gondolatok Vitális Gábor tartományfőnök atyától
Tanévkezdő gondolatok Vitális Gábor tartományfőnök atyától
2025-09-09 Kedd | #Magyar Tartomány | KIEMELT | ARCHIVÁLT
elmélkedés • tartományfőnök • iskola •
Az új tanév elején könyvjelzővel leptük meg a 7. osztály feletti diákjainkat. Ez az egyszerű ajándék egy tanévkezdő gondolatot rejt. Fogadják sok szeretettel a Vitális Gábor SDB tartományfőnök atya tanévkezdő levelét.
Egyszer volt, hol nem volt… minden történet így kezdődik.
Athén kőszínházában egy fiatal színész először lépett főszerepben színpadra. Arcán óriási, aranyra festett mosolymaszk volt, hogy a legfelső sorból is jól lássák. A darab közepén egy hirtelen fordulatnál a maszk megcsúszott és nagyot koppanva a földre esett. A közönség előbb hangosan felnevetett… majd teljes csend lett. A színész arcán ugyanis pontosan ugyanaz az érzés volt látható, mint a maszkon: egyazon mosoly, ugyanaz a tekintet. Nem játszott: ő maga volt a szerep. Aztán a városban napokig erről beszéltek. Arról a pillanatról, amikor kiderült, hogy az arc és a szerep egy.
Valami ilyesmi történt a bibliai Dáviddal is, amikor ki kellett állnia Góliát ellen. Saul király ráadta a saját páncélját, mert nem volt sem vértje sem sisakja, de elvárták tőle, hogy abban harcoljon. Dávid felpróbálta, tett néhány lépést… aztán levette. „Nem tudok ezekben járni” – mondta. Nem lázadt, csak nem vett magára olyat, ami nem az övé. Pásztorfiúként – addig csak a nyájat őrizte – azt vitte, ami hozzá nőtt, ami mindig is az övé volt: parittyáját, öt követ és Istenbe vetett bizalmat. Így győzte le az addig legyőzhetetlennek hitt ellenségét.
De mi van, ha egyszer csak kiderül: a mosoly festett, a páncél kölcsön, és ami rajtad van, nem is te vagy?
Ha szeretnéd tovább olvasni, kattints IDE!
Szaléziak.HU
