Főoldal / Magyar Tartomány / Emlékezzünk Lonkay Antalra, az első magyar szalézi munkatársra!
Emlékezzünk Lonkay Antalra, az első magyar szalézi munkatársra!
2024-09-12 Csütörtök | #Magyar Tartomány
Lonkay Antal, a magyar szabadságharc alatt Perczel Mór segédtisztje, tanár, író, műfordító, szerkesztő és laptulajdonos, nyomdaalapító volt az első magyar szalézi munkatárs, a magyar szalézi mű elindítója 1827. szeptember 12-én született. 197. születésnapján arról emlékezünk meg, hogyan kötődött a szalézi rend alapítójához, Bosco Szent Jánoshoz.
1880. május 23-án, második római zarándokútjáról hazatérőben Lonkay Antal megszakította útját Torinóban, hogy adományát letegye a Segítő Szűz Mária kegytemplomban. Ádám László szalézi atya szerint „… gondviselésszerű nap volt ez, amikor a Segítő Szűz elvezette Lonkayt Don Boscóhoz, mert őbenne és őáltala indította el a magyar szalézi művet.” Amíg Lonkay két pap útitársa a Torinói Nemzetközi Kiállítást tekintette meg, Lonkay fölkereste Don Bosco valdoccói Oratóriumát. Hosszasan elbeszélgetett vele és kérte felvételét a szalézi munkatársak közé. Don Bosco saját kezéből és aláírásával vette át a felvételi okmányt és a Szalézi Munkatársak Kézikönyvét. Ettől fogva Lonkay állandóan Don Bosco hatása alatt élt, „hőn szeretett rendgenerálisát” erkölcsi életének eredményeként követte, lelkiigazgatójának és titkos figyelőjének tartotta, úgy érezte, állandóan a háta mögött áll. Hirtelen haragú ember lévén a legtöbb esetben azzal fogta vissza magát: „ ... szalézi vagyok, akinek sohasem szabad nagyon haragudni, hanem Don Bosco példájára vidám lélekkel kell fogadni mindent.”
Lonkay jóvoltából a Magyar Államból, az első, ízig-vérig katolikus napilapból ismerte meg a magyar katolikus társadalom Don Bosco személyét, közérdekű tevékenységét, gyermek-apostolságát, missziós kezdeményezéseit, első Oratóriumának belső életét, nevelési rendszerét, Társaságának terjesztését, édesanyjának s első papjainak a nevét; nem utolsó sorban Segítő Szűz Máriának és Szalézi Szent Ferencnek a kultuszát. Lonkay évről-évre bő ismertetést adott Don Boscónak a világi munkatársaihoz intézett év végi beszámolójából s újévi program-adásából. Nevére szóló leveleit mindig első lapon közölte eredeti nyelven, majd magyar fordításban is. Don Bosco közvetlen baráti kapcsolatban állt Lonkayval, aki nagyon helyesen értékelve a szalézi munkatárs fogalmát az első találkozástól fogva valóságos szalézinak tartotta magát. Ezt a meggyőződését többször írásaiban is kifejezte.
Lonkay Antal Don Bosco iránt érzett rokonszenvét minden lehető módon - írásban, beszélgetések során - igyekezett átadni másoknak. Életével, példájával, írói képességeivel különösen sokat tett azért, hogy Magyarországon megismerjék a szalézi rendet. Ma úgy mondanánk: jól átgondolt propaganda-hadjáratot indított a szaléziak megismertetésére. Simor János, Vaszary Kolozs, Csernoch János prímások, Jedlicska Pál nagyszombati érseki helytartó, Viszolajszky Károly, Robitsek Ferenc, Krywald Ottó, Zafféry Károly és sokan mások erős indítékot kaptak tőle a szalézi munkásság értékelésében.
1884-től szinte hónapról-hónapra rövid összefoglalásban közölte Lonkay a Bollettino Salesianót, bővebben idézve Don Bosco újévi beszámolóit. Azt kell mondanunk, hogy akkoriban a Magyar Állam volt a „magyar Szalézi Értesítő”. Levelezett Don Boscóval, és amennyire lehetősége engedte, anyagilag is segítette a mindig szűkében lévő Szalézi Családot. 1886. március 7-én közölte egyik levelét a Magyar Államban, melyben Don Bosco köszönetét fejezi ki az adományokért, s abbeli kívánságát, hogy minél hamarább elküldhesse fiait magyar földre: „Ugyanazt, amit te nekem és összes társaimnak oly kedves és jeles férfiú, óhajtasz, óhajtom én is, naponként kérvén Istent, hogy egykor fiaimmal hozzátok is eljussak. Az a nap aztán kétségkívül feledhetetlen nap lesz, amelyen az Úr annyi jó férfiú könyörgését meghallgatja.”
Álma megvalósulását nem érhette meg, a szaléziak magyarországi letelepedése csak halála után huszonöt évvel, 1913-ban valósult meg.
Lonkay Antal szívében, nyelvén és tollán hordozta Don Boscót egy emberöltőn át, halálában megsiratta, s hamarosan követte is – 1888. augusztus 29-én balatonfüredi villájából távozott az örökkévalóságba.
Legyen ez a megemlékezés „…lovag Lonkay Antalnak, Don Bosco első magyar munkatársának, a magyar szalézi mű prófétájának arácsi sírján hervadhatatlan koszorú, a hálás emlékezés örökké nyíló virága. Tekintsük őt miénknek, rendi ősünknek! Értünk harcolt, értünk szenvedett is. Ápoljuk emlékét kegyelettel! Kövessük példáját! Példáját követve, ne rejtsük véka alá szalézi mivoltunkat, s gyümölcsöztessük szalézi öntudatunkat az ifjúság megmentésére.” (P.Ádám László SDB)
Szaléziak.HU
