Főoldal / Szalézi világ / Februári missziós üzenet
Februári missziós üzenet
2018-02-08 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
misszió • misszionárius • menekültek •
Februárban is olvashatjuk a Szalézi Missziós Ügyek a „Cagliero 11” című hírlevelét, amelyet a szalézi közösségek és Don Bosco barátai számára havonta adnak ki. A 2018 február hónapra szóló hírlevél a missziókért felelős egyetemes tanácsos bevezetőjével kezdődik, amelyben emlékezteti rendtársait, hogy az evangélium hirdetése minden népnek „nagyszerű és magasztos feladat”.
A rendfőnök tavaly decemberi missziós felhívása visszhangzik a szaléziak szívében és fülében. Imádkozunk, hogy a Szentlélek sok nagylelkű választ hozzon. Szeretném figyelmeteket felhívni egy másik váratlan bejelentésre is, amelyet Ferenc pápa intézett az egész Egyházhoz: ez a 2019. októberi különleges missziós hónap. Mostani, 2018-as évünk arra az útra irányítja a figyelmet, amelyen az egyház jár, s ez „a szinódus a fiatalokért.” Kérlek benneteket, foglalkozzatok XV. Benedek pápa 1919-ben írt apostoli levelével, a Maximum illud-dal. Ennek jövőre lesz a centenáriuma. Ez fogja motiválni a Ferenc pápa által meghirdetett missziós hónap megünneplését. Komolyan kell vennünk e meghívást, nagyon gondosan kell áttanulmányoznunk ezt a becses levelet. Nagyon figyelemfelkeltő ennek az apostoli levélnek a címe: a maximum illud jelentése „valami nagyon nagy”. Azaz az evangélium hirdetése minden népnek „nagyszerű és magasztos feladat”. Az új szalézi missziós kereszten világosan olvasható ez: Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!
P. Guillermo Basañes SDB, a missziókért felelős egyetemes tanácsos
A fiatal menekültek igénylik figyelmünket
A z 51. béke-világnap témája volt: migránsok és menekültek: nők és férfiak, akik békét keresnek. A szaléziak missziós buzgalommal fogadták ezt a lelkipásztori feladatot a világ különböző részein, például Mexikóban, Kolumbiában, Indiában, Olaszországban, Spanyolországban, Németországban, Ausztriában, Etiópiában, Kenyában és sok más helyen. Egy új szalézi közösség alakult a dél-szudáni menekültek számára az ugandai Palabekben, ahová Ázsiából, Afrikából és Amerikából is mennek misszionáriusok.
Békeüzenetében a pápa a cselekvés négy mérföldkövét hangsúlyozza: „fogadjátok be, védelmezzétek, segítsétek és integráljátok őket.”
A „befogadás” szükségessé teszi, hogy kiszélesítsük a legális belépés lehetőségeit, ne utasítsuk el a menekülteket és a migránsokat olyan helyek felé, ahol üldöztetés és erőszak vár rájuk, és kiegyensúlyozottan vegyük figyelembe a nemzetbiztonság szempontjait és az alapvető emberi jogokat. A Szentírás erre figyelmeztet: „Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül” (Zsid 13,2).
A „védelmezés” arra a kötelezettségünkre emlékeztet bennünket, hogy őrködjünk azoknak a sérthetetlen méltósága felett, akik valós veszély elől menekülnek, menekvést és biztonságot keresve, gátoljuk meg, hogy kihasználják őket. Itt elsősorban a nőkre és a gyermekekre gondolok, akik olyan helyzetekbe kerülnek, ahol súlyos veszélyeknek és visszaélés lehetőségének vannak kitéve, olykor a rabszolgaság fenyegeti őket. Isten nem személyválogató: „az Úr megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának” (Zsolt 146,9).
A „segítés” utal arra a támogatásra, amelyet a migránsok és menekültek teljes emberi fejlődése érdekében kell nyújtanunk. A számos eszköz közül, amely ezt a célt szolgálja, szeretném kiemelni annak fontosságát, hogy a gyermekeknek és fiataloknak biztosítanunk kell a hozzáférést az oktatás minden szintjéhez. Ilyen módon nem csupán képességeiket tudják majd ápolni és kamatoztatni, hanem jobban képessé válnak a kapcsolatteremtésre is, előnyben részesítve a párbeszédet a bezárkózással és az ellenségességgel szemben.
A Biblia azt tanítja, hogy Isten „szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki”; ezért felszólít rá: „Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok is idegenek voltatok.” (MTörv 10,18–19).
Végül az „integráció” azt jelenti, hogy a migránsok és menekültek számára teljes mértékben lehetővé tesszük a befogadó ország társadalmi életében való részvételt, ami kölcsönös gazdagodást és termékeny együttműködést hoz magával a helyi közösségek teljes emberi fejlődésének előmozdítása során. Ahogyan Szent Pál írja: „Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai” (Ef 2,19).
A misszionárius élete – Isten akarata és áldás
Három dolgot szeretnék veletek megosztani, amelyek hasznomra váltak az utóbbi néhány hónapban Belgium-Észak-Hollandia tartományban: Isten kegyelme - hitbeli látásmód – ima.
Isten kegyelme és akarata: az Ő számára semmi sem lehetetlen. A bibliai Jónás története elgondolkodtat saját életemről. Isten elküldte Jónást Ninivébe, hogy figyelmeztesse az ottaniakat a bűnbánatra. Ő ehelyett megpróbált elmenekülni Isten szava és a feladat elől. Nem volt hajlandó teljesíteni Isten akaratát. Érdekes, hogy Jónás nem cselekedhette, amit akart. Végül Isten mindenkit rá tud venni, hogy az Ő akaratát teljesítse. Ő kiszélesíti az egyén szemléletmódját. Én a saját misszionárius életemet Isten kegyelmének és akaratának tekintem. Megvannak a napi kihívások benne: a nyelvi korlátok, a kultúrsokk, a hideg, az életmód és a hit megélése. Mindezen nehézségek hatással vannak misszionárius életemre. Voltak olyan időszakok, amikor saját elgondolásaim és szeszélyeim szerint akartam cselekedni. De amit már megtanultam, az alázatossá és hálássá tett. Most már követem Istent, bárhová vezet. Ő irányít engem, ahogyan Jónást is.
A hitbeli látásmód: ebben a szekularizált világban az ember nehezen fogad el bármit, ha a tudomány meg nem magyarázza, be nem bizonyítja. Hogy találhatjuk meg Istent abban a világban, amelyet ennyire áthat a tudomány uralma? Nem hiszek abban, hogy egyformán fontos a tudomány és a vallás. Szilárdan állítom, hogy Isten velünk van egész életünkben. Ha visszatekintek, látom az isteni gondviselést az életemben. Az Úr nem hagyott engem magamra a nehéz időkben. Mindig velem volt, minden körülmények között, ahogy ígérte. „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig”. (Mt 28,20).
Ima: Gyenge vagyok ahhoz, hogy magam irányítsam világomat, amikor nehéz helyzetbe kerülök. Kell valaki, aki mélyen megért engem: Isten az. Ő elé viszem, amit érzek és tapasztalok. Ezeket mind kifejezem napi imáimban. Ezt a bizalmi kapcsolatot attól az időtől kezdve építem, amikor először álmodoztam arról novícius koromban, hogy misszionárius leszek. Istennek hála, fenn tudom tartani ezt a kapcsolatot Istennel a személyes és közösségi imáim, azaz a napi rózsafüzér által, hálát mondva Istennek ébredésemkor és esti lefekvésemkor. Ez életem legerősebb támasza. Rendszeresen imádkozom, hittel és odaadással. Mindig azt tapasztalom, hogy az Úr meghallgatja fohászomat.
Ez az a három dolog, amely megerősít engem, boldoggá tesz és derűlátóvá misszionáriusként. Boldog vagyok, hogy itt lehetek Amszterdamban négy más rendtárssal Belgium-Észak-Hollandia tartományból. Multikulturális közösség vagyunk: belgák, indonézek, indiaiak és timoriak. Közösségünk küldetése, hogy ellássunk négy plébániát és öt templomot hét kilométeres körzetben. Nemrég kezdtünk új lelkipásztori tevékenységekbe fiatalok számára. Végzünk egyfajta Lectio divina-t és Taizé imaalkalmakat. Reméljük, hogy égi anyánk közbenjárására minden jobb lesz jövőre és több gyümölcsöt hoz az Isten országában.
Cirilo de Deus, timori misszionárius Amszterdamban, BEN tartomány.
Szalézi misszionárius életszentségének tanúságtétele
Don Pierluigi Cameroni SDB, a szentté avatási ügyek posztulátora
Boldog Eusebia Palomino (1899-1935), Segítő szűz Mária Leányai (Don Bosco Nővérek). Lelki vezetőként és nevelőként alázatosság és egyszerűség jellemezte. Egyszer a tartományfőnök meglepődött, mennyi a hivatás Valverde del Camino-ban, s ekkor említettek neki egy szakácsnőt, aki asztmás és a lányoknak gyönyörű történeteket mesél. Később papok is felkeresték ezt az alázatos nővért, akinek nem volt teológiai végzettsége, de szívét megtöltötte Isten bölcsessége. Kispapok, nővérek, papok és lányok mentek el Eusebia nővérhez, hogy beszélgessenek vele a jövőjükről. Mindnyájuknak segített, miközben a mosott ruhát teregette, kertészkedett, krumplit hámozott a konyhában. Türelemmel és nyugalommal adott tanácsokat, jósolta meg a jövőt, bátorította az igaz hivatásokat és beszélte le azokat, akik hivatását nem látta igazinak.
Szalézi missziós imaszándék
A szaléziakért Amerikában, hogy a fiatalok és laikusok nevelőiként tisztában legyenek azzal, hogyan formálhatják bennük a becsületesség, igazságérzet, szolidaritás és szolgálat értékeit az evangélium fényében.
Amerika számos országát jellemzik a súlyos társadalmi konfliktusok és a korrupció. Nevelnünk kell a fiatalokat és laikusokat a következő társadalmi dimenziókban: szeretet, becsületesség és igazságosság. Imádkozzunk, hogy a szalézi család nevelési és lelkipásztori tevékenysége igazságot és szolidaritást eredményezzen a társadalomban.
