Főoldal / Szalézi világ / Fedezzük fel a szalézi bíborosokat: Antonio Ignacio Velasco García (1929-2003)
Fedezzük fel a szalézi bíborosokat: Antonio Ignacio Velasco García (1929-2003)
2023-09-28 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
történelem • bíboros •
A harmadik évezred első konzisztóriumában, 2001. február 21-én II. János Pál pápa Don Bosco két másik fiát nevezte ki bíborossá, mindketten latin-amerikaiak: a venezuelai Antonio Ignacio Velasco Garcíát és a hondurasi Óscar Andrés Rodríguez Maradiagát. Ezúttal kettőjük közül az előbbire emlékezünk: a buzgó és lendületes lelkipásztorra és kiváló tudósra, aki a szalézi rendben tartományi és regionális tanácsosként tevékenykedett.
Ignacio Antonio Velasco Garcia 1929. január 17-én született Acariguában, Venezuelában, Jose Antonio Velasco Rangel és Ramona Garcia de Velasco gyermekeként. Szülővárosában végzett elemiiskolai tanulmányai után a valenciai Colegio Don Boscóban ismerkedett meg a szaléziakkal. 1941-ben La Vegában a szalézi jelöltházban tanult, majd 1944-ben belépett a Los Teques-i Santa Maria noviciátusba, és augusztus 25-én tette le első szerzetesi fogadalmát.
A caracasi Boleita házban végzett filozófiai tanulmányok után filozófiai és pedagógiai tanulmányait az akkor még torinói Pápai Szalézi Egyetemen végezte, ahol mindkét diplomát megszerezte, majd 1951. június 30-án Valdoccóban tette le örökfogadalmát. Ezután ismét teológiát tanult, 1952 és 1956 között a Pápai Gergely Egyetemen, és ebből a tárgyból is szerzett diplomát. Majd 1955. december 17-én pappá szentelték Rómában.
Visszatérve Venezuelába, lelkipásztori szolgálatát katekétaként és tanárként a Los Teques-i San José gimnáziumban (1956-58), valamint a valenciai Colegio Don Boscóban (1958-ban) végezte, ahol maga is felnőtt. Ezután a Valera-i házak és a Los Teques-i San José központ igazgatója lett, mielőtt részt vett az egész kongregáció különleges Egyetemes Káptalanján (1971–1972), és Venezuela tartományfőnökévé nevezték ki.
1978-ban fejezte be a tartomány hatéves kormányzási és animációs időszakát, majd egy év római teológiai frissítés után ismét hazatért, és 1984-ig a valenciai Colegio Don Bosco igazgatója volt. A 22. Egyetems Káptalanon (1984) a latin-amerikai-csendes-óceáni-karibi régió tanácsosává választották, és mint ilyen, a Kongregáció Egyetemes Tanácsának tagjává vált.
Ezt a megbízatását 1989. október 23-ig látta el, amikor II. János Pál pápa kinevezte Puerto Ayacucho apostoli helytartójává és Utimmira címzetes püspökévé. 1990. január 6-án a római Szent Péter-bazilikában szentelte püspökké II. János Pál pápa.
1992. május 27-én San Fernando de Apure apostoli adminisztrátorává is kinevezték; és pontosan három évvel később, 1995. május 27-én II. János Pál kinevezte Caracas érsekévé, Jose Ali Lebrun Maratinos bíboros helyére.
A venezuelai főváros érsekeként egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy megerősítse hitében a rábízott nyájat. Megalapította az Ignacio de Antioquia Formation Centert felnőtt hivatások számára (1996) és a Redemptoris Mater Missziós Szemináriumot Caracasban (1998). A városban zajló evangelizációs tevékenység fokozása és a főegyházmegyei lelkipásztori megújulás fellendítése érdekében 1997-1998-ban támogatta a "Misión de Caracas"-t. Odafigyelt a médiára is, mint az evangelizáció eszközére, ezért 1988-ban megalapította a Caracas-i érsekség televíziós hálózatát ("Valores Educativos TV", Vale TV, 5-ös csatorna) és az elnöke lett. Közben pedig tudományos érdeklődéséhez híven a felsőoktatásról is gondoskodott azzal, hogy 1998-ban megalapította az Andrés Bello Katolikus Egyetemet, amelynek kancellárjaként működött.
A nemzeti püspökséget is szolgálta, mint a Püspöki Oktatási Bizottság elnöke (1996-1999), valamint a Venezuelai Püspöki Konferencia második (1996-1999) és első alelnöke (1999 óta).
2001-ben II. János Pál bíborossá kreálta, és Róma Don Bosco kerületében egy szalézi alapítású Szent Mária Domenica Mazzarello templomot jelölte ki címtemplomának.
Az a nehéz helyzet, amelyen Venezuela ezekben az években ment keresztül, még súlyosabbá tette a bíboros fizikai szenvedését. Hugo Chávez elnök több alkalommal kemény verbális támadásoknak tette ki. Az akkori társadalmi feszültségek részeként pedig 2002. november 12-én gránátot dobtak a lakóhelyére.
Ignacio Antonio Velasco García bíboros hosszú ideig küzdött a rákkal, míg 2003. július 6-án, vasárnap elhunyt. E „buzgó és odaadó lelkipásztor” életére emlékezve halála után II. János Pál pápa táviratot írt, amelyben megjegyezte: "Nagylelkű és intenzív szolgálati munkája először szalézi vszerzetesként, majd az ifjúság nevelőjeként, papként és végül Puerto Ayacucho apostoli helytartójaként, és egészen addig a pillanatig, amikor felkérték, hogy vállalja ezt a fontos feladatot (az aracasi érsekségben, szerk.), az evangélium ügye iránti nagy elkötelezettségéről és személyes értékeiről tanúskodik."
ANS – Róma/Szaléziak.HU
