Főoldal / Szalézi világ / Fedezzük fel a szalézi bíborosokat: August Hlond (1881-1948)
Fedezzük fel a szalézi bíborosokat: August Hlond (1881-1948)
2023-09-16 Szombat | #Szalézi világ
történelem • Lengyelország • bíboros •
Akit Don Bosco fiai közül másodiknak tüntettek ki a bíborral, a szalézi August Hlond volt, akit ma az egyház tiszteletreméltóként ismer el. A 20. század történelme egyik legdrámaibb korszakának főszereplője, Hlond bíboros – a jelenlegi rendfőnök és leendő bíboros, Don Ángel Fernández Artime szavai szerint – „erényes ember volt, a szalézi szerzetes ékes példája, nagylelkű, szigorú, prófétai látomásokra képes és az Egyháznak engedelmeskedő lelkipásztor”, aki " művelte a szegénységet és igazságot gyakorolt a szegények és rászorulók felé".
August Hlond 1881. július 5-én született az akkor még porosz járomban sínylődő Felső Sziléziában, Brzeckowicében. A szegény vasutas tizenkét gyermeke közül kilenc maradt életben. A legidősebb: Ignatius, mint szalézi pap 27 évig működött több argentínai szalézi intézetben. Másodiknak August született. A harmadikból, Antonból, szintén szalézi pap, termékeny zeneszerző lett; a nevéhez fűződik a przemyśli kántorképző. A negyedik fiú, János, bőrgyógyász lett, orvosként működött Katowicében; a legkisebb fiú: Kelemen szalézi testvérnek csapott föl, a barcelonai vasipari szakiskolánkban nyert oklevelet, s Elisabethvilleben kongói néger fiúkat tanított finommechanikára. A négy leánytestvér mind férjhez ment, példás családanya lett.
Miután szüleitől egyszerű, de erős hitet kapott, 12 éves korában már magához vonzotta Don Bosco híre, követte idősebb testvérét, Ignatiust Olaszországba, hogy a szaléziként az Úrnak szentelje magát, és hamarosan két másik testvérét is magához vonzotta. Foglizzo Canavesében felvették a noviciátusba, és Boldog Michele Ruától megkapta a reverendát.
Miután szerzetesi fogadalmat tett, Rómába került, ahol a Gregorián Egyetemre járt. 1905. szeptember 23-án szentelték pappá, majd különböző szalézi házak igazgatója volt Przemyślben, majd Bécsben. Don Bosco karizmáját követve minden tevékenységében a fiatalokkal, különösen a szegényekkel foglalkozott.
Ő volt a német-magyar tartomány első elöljárója (hazáűnkban is többször járt, ő szentelte fel a szombathelyi Szent Kvirin szalézi templomot). Bécsben alkalma nyílt arra, hogy Achille Ratti érsek megismerje munkásságát, aki, miután XI. Piusz néven pápává lett, kinevezte őt Felső-Szilézia apostoli adminisztrátorává, ami kivételesen kényes és felelősségteljes szolgálat volt, mivel ez egy Németország és Lengyelország között vitatott területet ölelt fel: az ő közvetítésével született meg 1925-ben a németek és lengyelek között a katowicei egyházmegye, amelynek püspöke lett. Jelzésértékű, hogy Don Bosco jelmondatát választotta püspöki jelmondatául: "Da mihi animas coetera tolle" (Lelkeket adj nekem, a többit vedd el).
Az emberek között élt, osztozott örömeikben és a legegyszerűbb emberek szenvedéseiben. 1926-ban kinevezték Gniezno és Poznań érsekévé és Lengyelország prímásává, majd alig egy évvel később a pápa bíborossá nevezte ki. Hlond prímás hivatalának első pillanatától kezdve az ország függetlenségének visszanyerésével kapcsolatos, a nemzeti egységre való törekvést elősegítő akciók és szervezetek létrejöttét támogatta és irányította. Ilyen volt a Katolikus Akció létrehozása, amelynek előzménye a poznań-gnieznói érsekség területén, 1920-ban megalakult Katolikus Liga volt. Célja a katolikus értékek védelme és népszerűsítése volt, valamint szoros együttműködés kialakítása a legkülönfélébb legális egyházi szervezetekkel és mozgalmakkal. Reagált a nacionalizmus erősödő áradatára is. Amikor 1936-ban Przytyk területén pogromra került sor, határozott hangú pásztorlevelet írt a társadalmi és politikai szférában érvényesülő erkölcsi elvekről, amelyet Lengyelország valamennyi templomában többször felolvastak.
Szintén 1936-ban vezette a lengyel püspökök első zsinatát. A Katolikus Akció nagy támogatójaként ő volt az első lelkipásztor Lengyelországban, ha nem a világon, aki bevezette az "ifjúsági napot".
1939 márciusában részt vett a XII. Piuszt megválasztó konklávén. Ugyanezen év szeptember 1-jén a nácik megszállták Lengyelországot: megkezdődött a második világháború. Hlond bíboros a lengyel kormány kérésére és az apostoli nunciussal egyetértésben Rómába utazott, hogy tájékoztassa a Szentatyát a tragikus lengyelországi helyzetről; mivel nem tudott hazatérni, Lourdes-ban keresett menedéket. Felemelte szavát az emberi jogok és a vallásszabadság hitleri megsértése ellen. A Hautecombe apátságból elítélte a lengyelországi zsidóüldözést. A Gestapo behatolt az apátságba, letartóztatta és Párizsba deportálta. A bíboros kategorikusan elutasította a nácibarát lengyel kormány megalakításának támogatását. Előbb Lotaringiában, majd Vesztfáliában internálták. A szövetséges csapatok által kiszabadítva 1945-ben visszatért hazájába.
De a nácizmus alól felszabadult új Lengyelországban teret nyert a kommunizmus. Ismét bátran védelmezte a lengyeleket, ezúttal erőteljes pásztorbeszéddel állt ki az ateista marxista elnyomás ellen, és még néhány merényletet is meg kellett úsznia. 1946. március 4-én, miközben megtartotta gnieznói székét, XII. Piusz Varsó érsekévé nevezte ki. Utódja, Stefan Wyszyński bíboros úgy jellemezte őt, mint egy "a jövőbe tekintő" lelkipásztort.
A Szentszék őt bízta meg az Oroszország által elcsatolt területekért kárpótlásul Lengyelországnak átengedett germán terület egyházi rendezésével is: ez egy kolosszális feladat volt, amelyet remek tapintattal és gyorsasággal teljesített, öt nagy apostoli kormányzóságot hozva létre, amelyek fáradhatatlan munkájának köszönhetően és a pápától kapott messzemenő támogatásnak hála, fokozatosan átalakultak egyházmegyékké és főegyházmegyékké, és kinevezve a Szentszék nevében a megfelelő tisztségviselőket.
1948. október 22-én halt meg tüdőgyulladásban, 67 éves korában. Halálos ágyán e szavakat mondta ki: "Krisztusért és Lengyelországért dolgoztam, és ezután is ezt fogom tenni... Sok áldozatot hoztam Jézusért, és az ő dicsőségét kerestem; örömmel távozom", és megjövendölte: "Harcoljatok a Boldogságos Szűz Mária oltalma alatt! A győzelem, amikor eljön, a Boldogságos Szűzanya győzelme lesz." Ezrek özönlöttek a temetésre, és Lengyelország történetében először a temetést is ugyanabban a székesegyházban tartották.
A lengyel egyház történetében Augustus Hlond bíboros életének tanúságtétele, lelkipásztori szolgálatának nagysága, változatossága és eredetisége, valamint az Isten országáért rettenthetetlen keresztény lélekkel vállalt szenvedései miatt az egyik legkiemelkedőbb személyiség volt.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
