„A családnak kell lennie annak az emberi valóságnak, ahol megtanuljuk az élet és a szeretet művészetét."
A kislány karácsonyi ajándékot készített. Egy dobozt csomagolt be méregdrága, aranyszínű papírba. A kelleténél sokkal többet használt el és nem takarékoskodott a színes szalagokkal és masnikkal sem.
– Mit művelsz? – szólt rá szigorúan az apja. – Az összes papírt elpocsékolod. Tudod, mennyibe kerül?
A kislány könnyes szemmel az egyik sarokba húzódott, a dobozt pedig magához szorította.
Karácsony este odatipegett a papájához, aki még az asztalnál ült és odaadta neki a drága papírba csomagolt dobozt.
– Ez a tiéd, papa – mondta halkan.
Az apa meghatódott. Talán túlságosan szigorú volt. Hiszen az ajándék neki készült. Lassan kioldotta a szalagot, türelmesen kisimította a csomagolópapírt és óvatosan kinyitotta a skatulyát. Üres volt!
A kellemetlen meglepetés újra felkeltette a haragját és ráförmedt a kislányra:
– És az összes papírt és az összes szalagot arra pocsékoltad, hogy becsomagolj egy üres dobozt?!
A kislány nagy szemeit újra elöntötték a könnyek:
– De nem üres, papa! Egymillió puszit tettem bele neked!
Ezért aztán ma van egy férfi, akinek az irodájában egy cipősdoboz áll az íróasztalán.
– Hiszen ez üres – mondja mindenki.
– Nem. Tele van a kislányom szeretetével – válaszolja ő.
Egy család életében gyakran sok "üres doboz" van. Csak azért üresek, mert már képtelenek vagyunk meglátni azt, ami "láthatatlan".
Egy érzésről, egy érzelemről beszélünk, ami építő jellegű és nélkülözhetetlen a család, az emberi kapcsolatok, a nevelés, az élet számára. Egy kis semmiségnek tűnik. Ez a szeretet rostja, de senki sem gondolja róla.
Don Bosco számára rendkívül fontos volt. Képes volt még egy ünnepet is kitalálni csak ezért!
Hálának hívják, és a gyönyörű szinonimájaként köszönetnek. Pont itt kezdődik: tudni hálásnak lenni, tudni felismerni. Mindennapi életünk tele van ajándékokkal: vannak olyan emberek, akik takarítanak, elkészítik az ételt, biztosítják az alapvető szükségleteinket, kényeztetnek, bátorítanak és örömet okoznak, vannak, akik beszélnek és akik hallgatnak. Ennek a megértéséhez tisztában kell hogy legyünk mindezekkel az ajándékokkal, éreznünk kell magunkban a szeretet csodálatos életnedvét, amely egyesít, és arra törekszik, hogy növekedjen és terjeszkedjen.
ANS/Szaléziak.HU
