Főoldal / Szalézi világ / Gondolatok a szegények világnapjával kapcsolatban
Gondolatok a szegények világnapjával kapcsolatban
2020-11-15 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
szegénység • világnap •
A Szentatya 2017 óta javasolja a megemlékezést a Szegények Világnapjáról az egész Egyház számára, ösztönzésként a híveknek, hogy elgondolkodjanak és éljék meg a társadalom leginkább szükséget szenvedőire fordított figyelem különféle tapasztalatait. 2020-ban ezt a napot november 15-én ünneplik, témája: "A szegény felé is nyújtsd ki a kezedet " (Sir 7,32). Az idei üzenet nem csak meghívás, hanem felhívás, kiáltás, amely visszhangzik az egész világon, különösen azokban az országokban, amelyeket a Covid-19 járvány súlyosan érint.
A szegénység súlyosbodása és terjedése mellett új típusait is megkülönböztethetjük. Ez azt jelenti, hogy a szegénység módja ma nem ugyanaz, mint néhány évvel ezelőtt. Egy újfajta koncepció alakult ki a szegények iránt, amelyet „aporofóbia”-ként határozhatunk meg. Ezt a kifejezést Adela Cortinának, egy kortárs spanyol filozófusnak tulajdonítják, és amely „szegények iránt érzett ellenszenv és elutasítás”-ként fordítható. Meghatározza a társadalmi megbélyegzés mentalitását, amelyet közömbösség táplál, és amely további elszigeteltséghez és marginalizálódáshoz vezet azok számára, akik a gazdasági rendszer áldozatai, amely nem fogadja be őket.
Az aktuális események fényében, amelyeket még mindig beárnyékol a pandémia, arra kérik a jobb körülmények között élőket, hogy tegyenek konkrét, kreatív és hatékony gesztusokat az egyenlőtlenségek mérséklése és a legszegényebbek méltó életének lehetővé tétele érdekében.
A hívőket Péter utódja emlékezteti arra, hogy a leggyengébbek szolgálatába állítani magunkat nem "választható buzdítás, hanem az általunk vallott hit hitelességének feltétele".
Az önző és következésképpen boldogtalan életmódot létrehozó "közöny globalizációját" egy gondozási kultúrával kell legyőzni, amelynek a saját lényéből, a másikból, a "közös otthonból" indulva kell megtörténnie.
Az anyagi szegénység mellett a dokumentum a szellemi szegénységgel is foglalkozik, amelyet egy keresztény közösségen belül is enyhíteni kell, az Egyház hitének és tanításainak fényében.
Tehát egzisztenciális perspektívaként az üzenet előhozza a létezés céljához szükséges hivatkozást (vö. Sir 7,36), azt a tudatosságot, hogy "bennünk van olyan képesség, hogy olyan gesztusokat hajtsunk végre, amelyek értelmet adnak az életnek", legyen az azok életében, akik végrehajtják, mintpedig azokéban, akik befogadják őket. Tehát a Szentatya üzenete a szegények negyedik világnapjára megújítja az állandó meghívást a szolidaritásra és az elkötelezettségre a leginkább rászorulókkal, mint egzisztenciális utazást, amely egyszerre a humanizálás és a transzcendencia útja.
Nem tagadható, hogy az élet értelme magában foglalja a rászorulókkal való találkozást, mosolyt, tiszteletteljes hozzáállást, üdvözlést, meghallgatást és ezek a gesztusok azt mutatják, hogy az Úr szereti a felebarátokat. Így a kinyújtott kezek a szív meghosszabbításává válnak, és azok ölelésében, akik megteszik az első lépést, örömmel láthatjuk: a szeretet az élet értelme, szeretni pedig azt jelenti, hogy elkötelezetten élünk Istennel, önmagunkkal és másokkal.
Amos Santiago de Carvalho Mendes SDB
ANS- São Paulo/Szaléziak.HU
