Főoldal / Szalézi világ / Három stóla - a rendfőnök júliusi üzenete
Három stóla - a rendfőnök júliusi üzenete
2019-07-09 Kedd | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Szeretném belevésni az emlékezetembe, és a tietekbe is, minden emberi találkozás felbecsülhetetlen értékét, legyen az bár rövid vagy hosszú, mély vagy futólagos. Minden találkozás otthagyja egyedülálló illatát a lelkünkben. Gondoskodnunk kell róla, hogy minden emberi találkozás különleges legyen. Így gazdagabb lesz az életünk.
Kedves barátaim és a Szalézi Értesítő kedves olvasói!
Örülök, hogy ismét összefutunk havi találkozásunk során a magazinban, amit Don Bosco alapított és annyira szeretett. Don Bosco a Szalézi Értesítőn keresztül akarta megismertetni mindazt a jót, amit a szalézi házainkban tesznek, különösen a missziókban; ahogy azt is remélte, hogy sokakat talál, akik szeretnének segíteni neki, hogy megvalósíthassa küldetését a fiatalok körében.
Szeretnék megosztani veletek három kedves történetet, amit átéltem, mialatt a világ minden táján élő rendtársaimat látogattam. A főszereplő minden esetben egy stóla.
A stóla a liturgikus ruházat megkülönböztető eleme, amit a pap és a diakónus visel az eucharisztia ünneplése során. Ez egy, az adott nap liturgikus színével megegyező textil csík, amit pap a vállára tesz, és lógni hagyja a mellén. Jelzi a pap méltóságát és felszenteltségét, mint aki Isten népét szolgálja; emlékeztet a mi Urunk édes igájára, a papi állapot kötelességeire, és valamilyen módon szimbolizálja a juhokat, akiket a Jó Pásztor a vállára vesz.
Az elmúlt hónapokban három stólát kaptam, amelyek nagy jelentőséggel bírnak.
Egy névtelen asszony stólája
Az első stólát május 24-én, a Segítő Szűz Mária ünnepén adták nekem Valdoccóban. Egy gyönyörű stóla ez, csodálatos aranyszálas, kézi hímzéssel, ami több száz órányi munkát igényelt. A hölgy, aki odaadó híve a Segítő Szűz Máriának és Don Boscónak, azt kívánta, hogy viseljék a szentmisén és a Segítő Szűz Mária körmenet alatt azon az estén. Nagy áldozattal készült, olyan egyszerűen és nagylelkűen, és a Szűzanya iránt érzett olyan nagy szeretettel. Ezt a stólát viseltem az eucharisztia ünneplésén és a körmenet alatt is. Felajánlottam annak az többezer embernek az imádságát, különösen pedig a saját imáimat ezért az asszonyért (a nevét sem tudtam, mert az ajándék névtelenül történt), akinek a szívéből áradt a Mária, a Keresztények Segítsége iránti szeretet és az Úrba vetett hit.
A fiatalok stólája a bombázás alatt
A második stólát Damaszkuszban, Szíriában kaptam, egy délutánon, amikor több száz fiú és lány gyűlt össze az oratóriumban. Szentmisét ünnepeltük több mint száz fiatal egyetemista animátorral. Abban a hiszemben, hogy a béke közel van, a mise végén egy fehér galambot engedtünk fel a magasba, hogy mindenkinek megüzenjük, hogy örülhetnek a békének, de pont akkor nem messze tőlünk heves robbanások hallatszottak és bombák csapódtak be.
Nos, ezen a délutánon, azok a mély tekintetű, csodálatos fiatal animátorok, akik valóban megélték a hitüket, egy szép stólát adtak nekem, amelyen ez volt kihímezve arab nyelven: „Emlékezz ránk minden alkalommal, amikor ünnepeled az eucharisztiát.”
A fiatal bebörtönözöttek stólája
A harmadik stólát egy hónappal ezelőtt kaptam, amikor a Mato Grossóba, Brazíliába tett látogatásom során. A fiatalokkal folytatott találkozó végén az egyik nevelő egy stólát adott át nekem, amelyre 56 fiatal neve volt felírva letörölhetetlen tintával. Nem akármilyen fiúk voltak, közönséges élettörténetekkel. Ezek a fiúk elítéltek egy helyen, amit egykor fiatalkorúak börtönének neveztek. Fiatalkori bűncselekmények elkövetése miatt fosztották meg őket a szabadságuktól, és az eljárás lefolytatása után ránk bízták őket.
Nem tudtak eljönni a találkozóra, de elküldték nekem a stólát, rajta a nevükkel, és arra kértek, hogy ne felejtsem el őket, és ígérték, hogy ők sem felejtenek el engem. Biztosíthatom önöket, hogy minden nap megemlékezen róluk a szentmisében.
Hitvallás
Erősen hiszek a szívek összhangjában és közösségében. Erősen hiszek az imában, különösen, ha egymásért imádkozunk. Másokért imádkozni az igaz szeretet kifejezése, függetlenül attól, hogy ismerjük-e őket, vagy sem, de a szívünkben élnek abban a pillanatban, amikor megemlékezünk róluk. Ezekben az években egyre világosabban megértem, hogy miért kér bennünket Ferenc pápa folyton arra, hogy imádkozzunk érte.
Ezért szerettem volna megosztani veletek ezt a tanúságtételt a három stóla fontos értékéről.
Szeretném belevésni az emlékezetembe, és a tietekbe is, minden emberi találkozás felbecsülhetetlen értékét, legyen az rövid, vagy hosszú, mély, vagy futólagos. Minden találkozás otthagyja egyedülálló illatát a lelkünkben. Gondoskodnunk kell róla, hogy minden emberi találkozás különleges legyen. Így gazdagodik az életünk.
Az emberek olyanok, mint a gitár húrjai, mindegyiknek más a hangja, de együtt felejthetetlen harmóniákat képesek megszólaltatni.
Szeretnék mindig emlékezni arra, milyen sikeresen tudja a hit megindítani a szíveket és az akaratot. Ezt láttam mindenhol a szalézi világban tett utaimon.
Minden alkalommal egyre jobban megértem, amit Don Bosco írt a fiúknak Valdoccóba, amikor távol volt tőlük. „Tolvajoknak” nevezte őket. Igen, így hívta őket: „Ti mindannyian tolvajon vagytok” - mondta, majd hozzátette: „mert elloptátok a szívemet.”
Jó megtapasztalni, hogy szabadon rabul ejthető valakinek a szíve, ha kedves és szeretetteljes módon csak mások javára törekszik.
Megáldok mindenkit, és megígérem, hogy a következő alkalommal, amikor az egyiket ezek a stólák közül viselni fogom, megemlékezek rólatok is, akikkel megosztottam ezeknek a mély jelentését.
Ángel Fernández Artime rendfőnök
Szaléziak.HU
