Főoldal / Szalézi világ / Indonézia – Biztató jelenlét: a szaléziak a világ legnagyobb iszlám országában
Indonézia – Biztató jelenlét: a szaléziak a világ legnagyobb iszlám országában
2024-09-04 Szerda | #Szalézi világ
Ázsia •
Ferenc pápa pápasága leghosszabb, 45. apostoli utazása első szakaszaként Indonéziát választotta: egy olyan országot, ahol a szaléziak több mint harminc éve vannak jelen, különféle művekkel és számos apostolkodással rendelkeznek a fiatalok – és ahogy Don Bosco akarta, különösen a legszegényebbek és leginkább rászorulók – szolgálatában.
Indonézia egy délkelet-ázsiai ország az Indiai-óceán és a Csendes-óceán között. Ez a világ legnagyobb szigetcsoportja, amely több mint 17 000 szigetből áll, amelyek közül sok még mindig lakatlan, míg a legnagyobb szigetek – Jáva, Kalimantan (Borneó), Irian Jaya (Pápua), Szumátra és Sulawesi (Celebesz) – adnak otthont a lakosság többségének.
Indonézia etnikailag sokszínű ország, mintegy 1300 különböző bennszülött etnikai csoporttal. A kormány hivatalosan csak hat vallási felekezetet ismer el: iszlám, protestantizmus, katolicizmus, hinduizmus, buddhizmus és konfucianizmus. Az összesen mintegy 275 millió lakosból a lakosság 86,7%-a muszlim (ami a világ legnagyobb számú muszlim országává teszi), 10,7%-a pedig keresztény (7,6%-a protestáns, 3,12%-a katolikus). Abszolút értékben körülbelül 8,3 millió katolikus él 39 egyházmegyében.
A szaléziak 1985-ben érkeztek Jakartába, Indonézia fővárosába. Egy kis bérelt házban laktak, amely közvetlenül egy mecset előtt volt. José Carbonell Llopes atya volt a ház első igazgatója. Akkoriban az indonéziai szalézi jelenlét nem egy konkrét műre irányult, hanem elsősorban a szalézi misszionáriusok Kelet-Timorba való belépésének alapját képezte, amely még mindig az indonéz kormány ellenőrzése alatt állt.
Amikor azonban a szaléziak letelepedtek, sok beavatkozási kérés kezdett érkezni. A közeli, a jezsuiták által vezetett Strada Műszaki Intézet felkérte a szaléziakat, hogy havonta egyszer misézzenek és gyóntassák a katolikus diákokat. Így kezdett akkoriban erősödni a szalézi hivatás az országban.
Közel 15 éven keresztül a szalézi művek és fejlesztésük figyelme Kelet-Timorra összpontosult. Csak 1999-ig, amikor az indonéz hadsereg elhagyta Kelet-Timort, kezdtek a szaléziak lelkipásztori tevékenységet fejleszteni Indonéziában, sőt, miután éveken át az Indonézia – Kelet-Timor altartomány (ITM) tartományi küldöttségként működtek, 2018-ban létrehozták az indonéz autonóm szalézi altartományt (INA), amelyet Versiglia Szent Alajos tiszteletére szenteltek.
Ma az INA altartomány nyolc szalézi házból áll, három szigeten szétszórva: Blitar, Purwodadi, Surabaya, Tigaraksa és a két központ, Jakarta-Sunter és Jakarta Wisma fővárosban, mindegyik Jáva szigetén; majd Sumba ház az azonos nevű szigeten; végül a döntően katolikus lakosságú Labuan Bajo Flores szigetén 2022-ben nyílt meg egy ház Don Bosco 10. utódjának, ma Ángel Fernández Artime bíborosnak az utasítására.
Személyes szinten az INA altartományt ma 59 szalézi mozgatja, és több embert küldtek misszionáriusnak különböző országokba, például Ecuadorba, Brazíliába, Mongóliába, Hollandiába, Paraguayba és Pápua Új-Guineába.
Az indonéziai szalézi misszió egyik jellegzetes jellemzője a szakmai képzés. A szalézi központok angol nyelvtanfolyamokat, számítástechnikát, gépjármű-karbantartást, mechanikát, asztalos szakmát, hegesztést, elektromos rendszerek kezelését és egyéb műszaki kurzusokat kínálnak, amelyek célja, hogy a fiatalok tisztességes módon tudjanak elhelyezkedni a munka világában. És ezek a központok jó együttműködést alakítottak ki a helyi iparágakkal és vállalatokkal.
A szaléziak a fiatalok szolgálatában végzett munkájukról és az iskolákban, szakképző központokban, kolostorokban és minden tevékenységük során kínált megelőző módszerről ismertek. „Bárhová megyünk, sok elhagyatott és szegény fiatallal találkozunk” – mondta Andre Delimarta szalézi atya a Bollettino Salesianónak szolgálata idején (ma misszionárius Malajziában, a szerk.). „Ezeknek a fiataloknak nemcsak oktatási és lelki, hanem gazdasági segítségre is nagy szükségük van. Sokan szegény családból származnak, olyan gazdálkodóktól, akiknek megélhetése a természet véletlenszerű viszonyaitól függ. Például a sumbai tanulók gabonával vagy állatokkal - kecskékkel, sertésekkel vagy csirkékkel - fizetik az iskolalátogatást.
A szaléziak jelenléte Indonéziában, amely sokvallású környezetben és keresztény kisebbségként jelent meg, önmagában is teljes mértékben kifejezi jelenlétük célját: a fiatalok javát, bármilyen vallást is valljanak.
A szaléziak jövője Indonéziában ma fényesnek tűnik: a szaléziakat a nép és a helyi egyház nagyra értékeli, munkájukra gyakran nem csak a technikai képzésben van szükség, hanem a plébániák ifjúsági szolgálatában is, hogy lelkigyakorlatokat tartsanak a fiataloknak, tevékenységeket és szemináriumokat szervezzenek, nem is beszélve a sok püspökről, akik várják a szaléziakat, hogy segítsék egyházmegyéjük fiataljainak felkészülni a jövőre.
Nem szabad megfeledkeznünk a biztató tényezők közül az indonéz szaléziak alacsony átlag életkoráról, és a lassan növekvő Szalézi Család jelenlétéről sem, amely mindenesetre már most is jelen van: a szalézi munkatársak, a Segítő Szűz Mária Leányai, a különböző szakképző központok voltnövendékeinek százai és a Mária a Keresztények Segítsége Egyesület néhány tagja.
ANS-Jakarta/Szaléziak.HU
