Főoldal / Magyar Tartomány / Óbuda - Ezüstmisét ünnepeltünk
Óbuda - Ezüstmisét ünnepeltünk
2024-09-03 Kedd | #Magyar Tartomány | KIEMELT
szentmise • tartományfőnök • jubileum •
Óbudán 2024. szeptember 1-jén, vasárnap 18 órai kezdettel ezüstmisét ünnepelünk a Segítő Szűz Mária templomunkban. Az ezüstmisés Andrásfalvy János tartományfőnök atyát 1999. július 3-án szentelte pappá Paskai László bíboros az Újpest-Megyeri szalézi templomban.
Az ünnepi szertartás elején a hívekkel megtelt templomban Csány Péter atya, az óbudai rendház igazgatója köszöntötte az ünnepelteket: Andrásfalvy János tartományfőnök atyát, akinek 25 éves papságát ünnepelték, a szentmisén szintén jelenlevő Szikszay Sándor atyát, aki 60 éves papságát, gyémántmiséjét ünnepli az idén, valamint Berán Ferenc atyát, aki örömmel elvállalta az ünnepi szónok szerepét, hiszen 40 éve ismeri János atyát. A köszöntés után átadták a tartományfőnöknek a templomközösség ajándékát, egy a közelgő 2025-ös szentév logójával díszített miseruhát.
Andrásfalvy János atya megköszönte az ajándékot, majd bevezető gondolataiban elmondta, hogy körülbelül kilencéves korában a családi imádság után édesapja adott neki egy szent (Bosco Szent János) életéről szóló könyvet, hogy olvassa el. „Nem lesz túl unalmas?” – kérdezte akkor aggodalommal, de miközben olvasta, megfordult a fejében, hogy talán őt is papnak hívja az Úr. Szertett volna olyan pap lenni, mint Don Bosco, a fiúk apostola. Most pedig hálát ad a 25 évért, amit a papi szolgálatban töltött el, de ez a 25 év még csak a kezdet, hiszen itt vannak azok is, akik előttük jártak és azok is, akik utánuk jönnek. Köszönetet mondott a közösségben egymással megosztott életért mindazoknak, akik hozzásegítették, hogy az oltárhoz jusson. Háláját fejezte ki mindazoknak a közösségeknek, amelyek segítették útján, de kiemelte, hogy különösen a szüleit illeti köszönet azért, hogy képessé tették arra, hogy a szerzetesi és papi hivatást választhassa és folytathassa, majd hálája jeléül virággal köszöntötte jelenlevő édesanyját.
A szentmise ünnepi szónoka dr. Beran Ferenc, egyetemi docens, újlaki esperes-plébános atya, aki gyermekkorától ismeri János atyát. Beszédének témáját a vasárnapi szentírási szakaszok üzenete alapján kezdte. Kiemelte Isten közelségének jelentőségét: Isten kiválasztott egy népet, azt magához emelte, szeretgette akkor is, ha letért a kijelölt útról, mert a legfontosabb Isten közelsége. Mindennek a végső érkezési alapja, hogy érezzük Isten közelségét. Visszaemlékezett arra, hogy pont 40 éve, 1984 augusztusában helyezte az akkori főpásztor arra a plébániára, ahová János atya családja tartozott. Az első család, amely meghívta, hogy megismerje a plébánia életét, az Andrásfalvy család volt, és érezte ott az érdeklődést Isten tanításai iránt, Isten közelségét, valamit, amiből táplálkozni lehet. János atya ebben az Isten-közelségben nőtt fel, ez vezette őt a papsághoz, adta meg papi életének gyökerét és alapját. A ministránsok közül, akik akkor az oltár körül szolgáltak, öten jelentkeztek a szemináriumba.
Rámutatott, hogy a szalézi rendnek a mai világban is óriási lehetősége és küldetése van és János atya ezt ismerte fel. A környékünkön is sok a szegény, a hajléktalan, gyerekek, akik nem járnak iskolába, csellengnek Budapesten szülők nélkül. Mondtam nekik, hogy Kazincbarcikán van egy iskola – borsodiak voltak, a gyerekek figyeltek, ami azt jelenti, hogy megszólalt bennük valami.
Imádkozunk azért mi is, hogy próbáljuk a vasárnap üzenetét megszívlelni, mert ha Isten nincs a közelünkben, nem tudunk hova lenni. Ne a külsőségekkel próbáljunk megváltozni, hanem a lelkünket, a szívünket tisztítsuk meg és a viselkedésünket is meg kell változtatni. Járjunk a Jóisten útján, az kell, hogy ismerjük Istent, imádkozni kell, elé tárni sebeinket.
A szentmise végén ismét Péter atya kért szót. Felidézte szerzetesi életük egy-egy részletét hangsúlyozva, hogy János atya mindig előtte járt, és rendtársai nevében átadta az ajándékot – személyre szabottan választott kelyhet és rózsafüzért.
A szentmisén a kántori szolgálatot Wurczer Péter operaénekes művész látta el, aki a felvidéki Léváról érkezett hívek csoportjával jött el erre a jeles ünnepre, megköszönve János atyának, hogy nem feledkezett meg a szórványban élő magyar hívekről, akiknek nincs magyar papjuk, és amikor ellátogat hozzájuk, magyar nyelven hallgathatnak szentmisét. Emellett sosem jön üres kézzel: könyvekkel, sajtótermékekkel látja el a határon túli magyarajkú közösséget.
A szentmise végén Andrásfalvy atya ezüstmisés áldást adott, majd a személyes közsöntések és üdvölések hosszú sora következett, végül az ünneplést szeretetvendégséggel és kedélyes beszélgetéssel zárták az oratórium udvarán.
Szaléziak.HU
