Szalézi Szent Ferenc hatása Don Boscóra az ifjúság szentjének nagy kommunikációs szenvedélyében is megnyilvánult. Korának eszközeivel fejezte ki magát, de minden formájában, az elejétől a végéig továbbfejlesztve azt: a szövegek kidolgozásától a nyomtatásig, terjesztésig. Mindig mindent megtett azért, hogy terjessze a jó hírt, és dolgozzon a fiatalok javára.
1875-ben a „Salézi Szent Ferenc Társaság Alapszabályai” 7. cikkelyében Don Bosco azt írta, hogy a szaléziak „törekedjenek jó könyveket terjeszteni az emberek között mindazokkal az eszközökkel, amelyeket a keresztény szeretet inspirál”. A szaléziaknak 1885-ben küldött külön körlevélben pedig hozzátette: „Az apostolkodás ezen eszközei közé tartozik, amelyeket szeretettel ajánlok nektek, Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére, a jó könyvek terjesztése. Nem habozok ezt isteninek nevezni, hiszen maga Isten használta fel az ember újjászületésére. Az általa ihletett könyvek terjesztették az igazságos tanítást az egész világon. Ezért rajtunk múlik, hogy utánozzuk a Mennyei Atyánkat."
Don Bosco igen termékeny író volt. Írásai - több mint 150 - röpiratok és könyvek, még ha bizonyos terjedelműek is, áhítatos és vallásos jellegűek, mint az "Il Giovane Provveduto - Az ifjúság kísérője", katekétikai és apologetikai útmutatások, mint a "A katolikus vallás tanításai", szentek élete, mint a "Szent Péter élete", építő életrajzok, mint "Az ifjú Savio Domonkos élete", iskolai művek, mint "A metrikus tizedes rendszer", nem feledkezve meg a "Katolikus olvasmányokról", valamint az "Il Galantuomo" című éves almanachról, amelynek ő volt a fő összeállítója. Ezután az iskolák számára készült klasszikus gyűjteményeivel, mint például a "Selecta ex latinis scriptoribus" és az "Olasz ifjúság könyvtára", belevágott a könyvkiadásba. A nép szórakoztatására "Drámai felolvasások" sorozatot is indított. Végül pedig 1877-ben megalapította a "Bollettino Salesiano" című lapot, munkásságának információs orgánumát.
Sokoldalú észjárással rendelkezett, nem adta ki magát tudósnak vagy irodalmárnak, de az olasz nyelv nehézségeit leküzdve, a nyelvet csiszolva, hogy egyre világosabbá, egyszerűbbé, helyesebbé tegye, megbecsült íróvá vált.
Különösen három tudományos jellegű műve árulkodik a történelem iránti vonzalmáról, a Speirani és Ferrerò nyomda által 1845-ben kiadott "Storia Ecclesiastica", amely Don Bosco életében tucatnyi kiadást ért meg; a "Storia Sacra", amelynek első kiadása 1847-ben jelent meg ugyanannál a nyomdánál, majd egészen napjainkig 14 egymást követő kiadásban és több tucat újranyomásban jelent meg; és végül 1855-ben a Paravia és Comp által nyomtatott "Storia da Italia", amely már 1874-ben elérte a tizedik kiadását.
Egy ilyen sok más tevékenységgel elfoglalt ember ilyen bőséges publikációja előtt nem volt hiány kritikában és iróniában az ellenzéki sajtó, sőt a "benpensanti - jóakarók" részéről sem, sőt néha még a tudósok részéről is értetlenkedés volt tapasztalható.
De nem szabad elhamarkodott ítéleteket mondani Don Bosco írásairól. Nem igaz például, hogy Don Bosco az írásaiban lemásolta, és sajátjaként arta ki azt, ami nem az ő műve volt. Don Bosco nyíltan és többször elismerte, hogy sokat merített más szerzőktől. Igaz azonban, hogy a legszemélyesebb írásaitól eltekintve, mint például az „Oratóriumi emlékiratok”, nem eredeti író volt, hanem inkább intelligens gyűjtő, szerkesztő, aki más írásokból merített.
Könnyen hozzáférhető összeállításokból merítette, amire szüksége volt munkájához, nemcsak tartalmilag, hanem különösen irodalmi modellekből. Ezekből szó szerinti átiratokat is készített. De ezt soha nem rejtette véka alá. Ennek egyértelmű bizonyítéka az, amit egyes művek előszavaiban, így például az "Egyháztörténet"-hez írt "Előszavában" megvallott.
– "Sok buzgó és tekintélyes személy igényétől és példájától indíttatva vállalkoztam az egyháztörténet jelen kompendiumának összeállítására. Elolvastam mindazokat, amiket csak szerezni tudtam, anyanyelven és idegen nyelven, és mindegyikből azokat az intelmeket és kifejezéseket merítettem, amelyek egy fiatalember képességei szerint a legolaszosabbak, legegyszerűbbek [és legkönnyebbek]."
A „Storia Sacra” (1847) előszavában ezt írja:
– „Szem előtt tartottam a Szent Tudomány sok szűk összefoglalóját [kompendiumát] is, és mindegyikből kivontam azt, ami számomra megfelelőnek tűnt, és bővített formában átírtam több olyan dolgot, amelyet világosan és méltóan kifejtve találtam."
A jó sajtó terjesztése érdekében közvetlenül a tipográfia színpadán is megjelent. Kezdettől fogva saját nyomdát álmodott ezekhez a kiadványokhoz. 1861-ben sikerült elindítania "Szalézi Szent Ferenc tipográfiája" elnevezéssel, apránként felszerelve egyre hatékonyabb gépekkel. Az 1870-es évek második felére Don Bosco nyomdája olyannyira előrehaladt, hogy a torinói nyomdákban félelmet keltett a konkurenciától, annak ellenére, hogy célja oktatási és nem kereskedelmi volt.
1877-ben kémiai-fotó laboratóriumot is alapított, ahol fényképeket és saját nyomatokat készítettek. És végül, hogy a teljes gyártási ciklust önállóan befejezze, az a merész ötlete támadt, hogy vásárol egy papírgyárat Mathi Torinesében. 1882-ben Svájcban rendelte meg az új "papírgépet" a zürichi Escher-Wyss cégtől, ami az olasz gépeknek minőségi ugrást jelentett.
Az 1884-es Országos Kiállítás alkalmával szerette volna megismertetni a nagyközönséggel könyviparának valóságát és nyomdai berendezéseinek korszerűségét, ezért a szervezőbizottságtól egy külön pavilont vagy „galériát” igényelt, mely elegendő helyet biztosított a teljes folyamat bemutatására, a papírgyártástól a könyv nyomtatásáig és a könyvkötésig.
Don Bosco egész életében hatalmas munkát végzett a jó sajtó népszerűsítése terén, és ezt nagy őszinteséggel és komolyan, kizárólag a lelkek javát szem előtt tartva tette.
Forrás: "Vi presento Don Bosco", írta Don Natale Cerrato, SDB, Elledici (2005)
ANS-Róma/Szaléziak.HU
