Főoldal / Magyar Tartomány / Isten részesedése az emberek történelmében
Isten részesedése az emberek történelmében
2023-12-10 Vasárnap | #Magyar Tartomány | KIEMELT
Az adventi időszakban a Jézus családfájáról szóló részt olvassuk Máté evangéliumából (1, 1-17). Jézus családfájának ábrázolása révén Máté evangélista azt a hitigazságot erősíti meg, hogy Jézus - mint valóságos Isten - valóságos ember volt.
Az Ige megtestesülése mögött hosszú út, terjedelmes történet áll: először is Ábrahám személyéhez fűződik az, hogy mennyire megbízható az Isten. Isten megtartja szavát, bármi is történjék az ember történelmében. Ha az emberek rossz irányba mennek, akkor is hű marad az Isten önmagához. A nevéhez híven készített utat Krisztus születése, az emberek megváltása érdekében. A tizennégy nemzedék első csoportja, amely Ábrahám és József között van, Dávid királlyal fejeződik be (1. Ábrahám, 2. Izsák, 3. Jákob, 4. Júda, 5. Perc, 6. Hecrom, 7. Aram, 8. Aminadab, 9. Nachson, 10. Salmon, 11. Boáz, 12. Jobed, 13. Izáj, 14. Dávid). Tehát Izrael egész történelme egy igazi királyra mutat, Krisztus Királyra.
Nőkről is szól Jézus családfája, négy nőről a zsidó történelemből. Izrael népe négy nőre tekintett úgy, mint legfontosabb ősökre: Sárára, Rebekára, Leára és Ráchelre. Máté evangélista azonban nem őket emeli ki, hanem négy másik nőt, akik elrontották a vérvonal tisztaságát Izrael történelmében. Emiatt a zsidók közül a legtöbben semmit sem mondtak ezekről a nőkről: Ráchábról, Rúthról, Támárról, Batsebáról. Izrael történelmének szégyenfoltjaiként tekintettek rájuk. Isten kiválasztotta a gyengét, a bűnöst, hogy megmutassa a Jézus által fakadó kegyelmét. A tökéletes Isten a tökéletlen történelmet választotta, hogy ne csak része legyen az emberi történelemnek, hanem megszentelje és újjá is teremtse.
A négy bűnös asszony, akit Jézus őseinek ír Máté evangélista, nem volt zsidó származású, hanem pogány. Rácháb parázna asszony volt, de később a hit és jócselekedetek révén példaképpé lett. Szent Jakab ezt írja: „Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában. Ugyanígy a parázna Rácháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor menedéket adott a hírszerzőknek, s aztán más úton engedte őket tovább? Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.” (2, 24-26) Máté evangélista még azt is elmondja róla, hogy nemcsak helyet kapott Izraelben, hanem bele is olvadt a népbe, Júda törzsébe, és egy Szalmón nevű embernek Boózt szülte.
Boóz egy Rúth nevű moabita nőt vett feleségül, aki szintén név szerint bekerült Jézus családfájába. Annak ellenére, hogy Rúth egy zsidóhoz ment feleségül, a halála után szabad volt visszatérnie a saját népéhez. De Izraelben maradt egy nagyon rossz időszakban és átsegítette anyósát a nehéz időkön, mert az esküvőjén mondott szavai az élete alapjává váltak: „A te Istened lesz az én Istenem.” Ez a másik kultúrából származó pogány asszony Izrael Istenének híve lett. Családja leszármazottja Dávid. Batseba hettita volt. Amikor feleségül ment Dávidhoz, magáénak fogadta Dávid Istenét. Eredetileg Uriás felesége volt, aki szintén hettita volt. Dávidtól született Salamon nevű fia, akit Máté evangéliuma gyakran Jézus Krisztus előképeként mutat be. Végül ott van Támár. Júda nem akart gyermeket, de arra kényszerítette Támárt, hogy azt tegye, amit akar. Támár saját életét kockáztatta azért, hogy az életet továbbvigye. Az Úr pedig megáldotta őt ezért, és ikreket adott neki. Támárt bátorsága, nagy kockázatvállalása később igaz nővé tette.
Annak ellenére, hogy mind a négy nő a személyiségében különböző, van természetes kapcsolat e négy nő és az ötödik nő, Szűz Mária között, aki a vérvonal legfontosabb személye. Ezen az utolsó ponton látjuk a kritikus mozzanatot, ami az „ember történetét” háttérbe helyezi úgy, hogy az eddig a nevek összekapcsolására használt „apa” kifejezés eltűnik. A történet végén ez áll: „Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. (Mt 1, 16). Jákob volt József apja, aki Mária férje lett. Jézus, akit Krisztusnak hívnak, Máriától és Józseftől született. József feleségül vette Máriát, de nem ő volt Jézus apja. Jézus kapcsolatban áll ezzel a családdal, de csupán formálisan, nem biológiai módon. Jézus és családja között nincs biológiai kapcsolat, de van törvényes jog. Izrael nemzedéke mindig is jogi eredetű, nem pedig biológiai. A törvény a kapocs az Ószövetség és Jézus között.
Ugyanakkor valami új kezdődik az ötödik asszonnyal, Máriával. Mária fiatjá-ban (készséges engedelmességgel adott válaszában): „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” foglaltatik az egész emberiség. Mária engedelmessége teszi lehetővé ezt a kezdetet, amely valami másnak készíti elő a terepet. Az anyák kívülálló hite vezette sok sikeres induláshoz Izraelt, most Istenanya Mária igenje által az emberiség újjáteremtéséhez vezeti az ember történelmét.
Az egész Ószövetség a miénk lett Krisztussal együtt. Az Isten és az emberek közötti „szent csere” tündököl Jézus családfáján. A Fiúisten emberré lett és belépett az ember történelmébe Jézus születése révén. Jézus családjának története nemcsak azt tárja fel, Isten hogyan lesz része az emberek történelmének, hanem a mulandó ember történelme hogyan költözik át az örökké élő Istenbe. Az Úr ezeken az adventi napokon felénk nyújtja jóságos kezét: menjünk át „Szent (háromságos) Közösségébe”, történjen meg szívünkben a „Szent Csere”!
P. Derosi Raja SDB/Szaléziak.HU
