Főoldal / Magyar Tartomány / „Jöjjetek utánam” (Mt 4,19) - szalézi gondolatok a hivatásról
„Jöjjetek utánam” (Mt 4,19) - szalézi gondolatok a hivatásról
2021-05-05 Szerda | #Magyar Tartomány | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Mint tudjuk, Don Bosco olyan személyiség volt, hogy a fiatalok bizalommal fordulhattak hozzá a hivatástisztázásban. Így Savio Domonkos is - már az első találkozásától fogva - ragaszkodott Don Bosco-hoz, elmondta neki, hogy latin tanulmányai befejezése után a papi pályára szeretne lépni és ezt kérte: "Óhajtom, mentse meg lelkem, neveljen szentté!" Don Bosco komolyan vette kérését, magához hívatta és így szólt: "Figyelj csak! Légy vidám, teljesítsd híven kötelességeidet a tanulásban és a jámborságban, tégy jót másokkal! Így az életszentség útján fogsz járni!" Domonkos minden követelménynek megfelelt, így Don Bosco nevelésének legszebb gyümölcse lett. Savio szent Domonkos ünnepe alkalmából (május 6.) kérjük közbenjárását sok szentéletű szalézi hivatásért a Szalézi Családban!
A hivatás ajándék, amely nemcsak a papi és szerzetesi meghívottságra vonatkozik, hanem az élet minden ágában való részesedésre is. A szalézi hivatásnak négy alapvető hivatási ágazatát sorolhatjuk fel: egyedülálló (VDB), házas (SC), papi (SDB) és szerzetesi (FMA, SDB) élet. Így a szalézi családban mindenki valamilyen hivatás részese. Természetesen a fiatalok is felfedezhetik a hivatásukat a szalézi misszióban mint animátor, mint volt növendék, mint szalézi missziós önkéntes.
A Szalézi Családban a hivatások nem rendkívüli módon alakulnak, mint Saulnál, aki földre esve fényt látott, hangot hallott az égből, és küldetést kapott az Úrtól: keljen fel, és menjen be a városba, ott megmondják, mit kell tennie.
Ha megvizsgáljuk a Szalézi Családban a hivatások kialakulásának indokait, sokszor a szalézi atyák, testvérek, nővérek példás élete, személyes kapcsolata, kísérése teszi lehetővé, hogy a fiatal új útra induljon, amely a Szalézi Családban ki van jelölve. A papi és a szerzetesi hivatások kialakulásában nagyon fontos terepet biztosítanak a plébániák (ministránsok), iskola (szalézi nevelők – növendékek találkozások), oratórium (animátorok) és a család.
A szalézi hivatás háromféle lépcsőben érlelődik: érzelmi, érdeklődési, elkísérési. A személy először a lelke mélyén erősen érzi az Isten hívó szavát a szalézi karizma iránt. Másodsorban nyugtalanul és teljes lelkesedéssel érdeklődik a misszió iránt. Érdeklődésére felfigyelve mások segítik, támogatják és kísérik a hivatást, amely a misszióért van.
A szalézi hivatás gyarapodásának érdekében két bibliai személy lelkületéből meríthetünk ihletet. Az ószövetségi Hanna és Éli pap szerepére van szükségünk a Szalézi Családban. Példát adnak arra, hogy a szalézi hivatást milyen lelkülettel kellene kísérnünk. A szalézi papi és szalézi szerzetesi hivatás kialakulásában a szülőknek, különösen az édesanyáknak és az egyházi személyeknek (papoknak és szerzeteseknek) van nagyon fontos szerepük. Az édesanyák olyanok legyenek, mint Hanna, aki ezt tette: „Én is átengedem fiámat (lányomat) az Úrnak, egész életére átengedem az Úrnak.” (1 Sám 1, 28).
Az egyházi személyeknek, a szalézi atyáknak, testvéreknek és a nővéreknek úgy kell kísérniük, mint Éli pap a hivatás tisztázása folyamatában: „Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút. Ezért azt mondta Éli Sámuelnek: „Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: Beszélj, Uram, szolgád figyel!” (1 Sám 3, 8-9).
Nagy szerepe van az édesanyáknak és az egyházi személyeknek a papi szerzetesi hivatás megerősödésében. Szent József évét ünnepelve az édesapáknak is közre kellene működniük Isten terveiben úgy, ahogy szent József, aki az álmában kapott utasítást hittel fogadta és meg is valósította minden nehézség ellenére. József ősatyja, Isai nyolc fia közül Dávid, a legkisebb lett, aki harcba szállt a filiszteusok ellen. Isai mint édesapa Istenre hagyta, hogy kiválassza emberét a szent szolgálatra. (1 Sám 17, 14). Tehát a szülőknek nagylelkűen kell engedniük gyermeküket az Úr szolgálatára.
Aki hivatást kapott az Úrtól, nem könnyen utasíthatja el a küldetést, nem is menekülhet az Úr elől. Úgy, mint Jónásnál, az Úr véghezviszi, amit rajtunk keresztül akar, ha tiltakozunk is. Jónás lelkipásztori területe Ninive volt, de mikor megkapta a küldetést Ninivébe, nem Ninivének indult, hanem Társisba menekült. Isten a hal gyomrában juttatta el őt Ninivébe, hogy hirdesse a bűnbánatot és a megtérést. (Jónás 1-3) Bármilyen hivatást kaptunk a Szalézi Családban, a küldetés lényege, hogy Isten akaratát teljesítsük.
A hivatások akkor gyarapodnak, amikor jó a légkör ahhoz, hogy a fiatalok elérhessék Isten üzenetét, és zűrzavartól mentesen hallgassák Isten hívó szavát. Miért csökkentek a hivatások a Szalézi Családban? Több ok lehet, de talán a család lehet az egyik ok. A családokban kevés a gyerek, és így nem hajlandók egy nagyobb családnak, a Szalézi Családnak felajánlani gyermeküket a szent szolgálatra.
Amilyen az egyén, olyan a család, a társadalom és a világ. Szükségünk van nagylelkű, önzetlen emberekre ebben a szekularizált világban. Mivel individualizmus uralkodik számtalan modern családban, tönkremennek a családi kapcsolatok. A család több tagból áll, azért is kell állandó egyetértés, együttérzés közöttük. Az önzés és individualizmus egoizmushoz vezet, az pedig a széthúzás szellemét gerjeszti. Ahol nem „én” központú emberek vannak, ott fedezhető fel az áldozatvállalási készség, testvériség, nagylelkűség és boldogság.
A szalézi hivatásoknál az érdeklődés folyamata a legalapvetőbb. Ekkor nem rögtön szalézi testvérnek, nővérnek hívják őket, még a hivatástisztázás szakaszában vannak. Ez a szint, illetve a hivatástisztázó folyamat még nem garancia a hivatásra, hanem segítség, hogy megkülönböztesse a hivatását. Aki ezt alaposan végigviszi, az a későbbiekben nem fogja kétségbevonni a hivatását. Ebben a folyamatban a legfontosabb az imádság. Aki nem tud imádkozni, az nem fogja tudni felismerni a hivatását. A szorgalom, az imádság és a lelkesedés a legfontosabb tulajdonságok, amelyekkel rendelkeznie kell egy szalézi növendéknek. Ebben a folyamatban az érdeklődőket a szülők és a lelkipásztorok imádsággal és bölcs vezetésükkel kísérik.
A szalézi hivatás öt létfontosságú jellemzője: a lelki élet, az emberiesség, a hitelesség, a megbízhatóság és a vidámság.
A hivatás mozgató ereje, személye az Isten. Ezért az Istennel „rendszeres” és „állandó” kapcsolat tart, nála a lelki eseményeken való részvétel által töltekezik, a Szent Igéből és Szent Testből táplálkozik, az evangéliumon elmélkedik, a szentek lelkiségében megerősödik, közösségi és egyéni imádsággal gazdagodik, a gyakori lelki tisztulásban részesedik a szentgyónás keretében és életszentségre törekszik.
A hivatás forrása az Isten, és az Istent az emberekben szolgáljuk. Ezért a szalézi hivatás másik dimenziója az emberi tulajdonságok: jóság, szeretetreméltóság, megbocsátás, türelem, szelídség, együttérzés és alázatosság. Don Bosco személyében a természet és a kegyelem összhangban volt. Ő mélységesen emberi tulajdonságokkal rendelkezett. Az emberiességre példa a jó szamaritánus az evangéliumban.
A szalézi hivatás értelme akkor nyilvánul meg, amikor Istennek szenteljük magunkat a mások - különösen a szegény, elhagyatott és veszélyben lévő fiatalok - szolgálatában. Jézus az emberek üdvösségéért üresítette ki önmagát és emberré lett. A kereszten önmagát feláldozva odaadta értünk az életét. A szalézi hivatás mintája Jézus, aki alázatos és szelíd, a szeretet szolgálatára tanít. Tehát a szalézi, aki pap vagy szerzetes, nem lelkipásztori hatalomgyakorlásra van meghívva, hanem a lelkipásztori szeretet szolgálatára.
Akik hivatást kaptak a Jóistentől, nem tökéletesen alkalmasak a hivatásukra. Aki meghívott, az majd alkalmassá teszi őket. Ezért is kell az alázatosság. Ugyanakkor törekednünk kell a hitelességre és a megbízhatóságra.
Ferenc pápa nemcsak a papoknak és szerzeteseknek mondogatja, hogy légy derűs, hanem minden keresztény hívőnek, hogy örömteli keresztények legyenek. „Megdöbbentő, ahogy Keresztelő János végzi, egy földalatti börtönben... Ő nem lépett az Úr helyébe, a mi (papoknak és a szerzeteseknek) dolgunk is az, hogy vele együtt dolgozzunk. Játsszunk az ő kezére, legyünk a társai, mert éppen ebből fakad a mi örömünk.”
Mindenkinek, aki Isten hívó szavát hallgatta, válaszolt is rá és úton van az életszentség felé, állandóan kell önmagát formálni, képezni, fejleszteni és növeszteni. Az állandó formálódáshoz a szalézi stílusú önnevelésre van szükségünk: a szabadságra és a felelősségre.
Tudnunk kell, mit és mikor kell tennünk. Például amikor ima van, akkor csak imádkozunk, nem csinálunk mást az imádság alatt. Az autentikus személy a lelki és erkölcsi meggyőződései alapján tevékenykedik, nem mások vagy elöljárói miatt. A szabad és felelős személyben tükröződik a lelkesedés, szenvedély, öröm és a lelkipásztori szeretet. Ahogyan Savio szent Domonkos, Don Bosco növendéke a mindennapi kötelességet szeretetből és örömmel teljesítve megtalálta a hivatását (az életszentséget), úgy találjon sok fiatal örömet, megelégedettséget, találja meg hivatását a Szalézi Családban, szolgáljon örömmel az Úrnak.
Két dolgot tehetünk a szalézi papi szerzetesi hivatás érdekében: szüntelenül imádkozzunk a papi szerzetesi hivatásokért a Szalézi Családban, nyújtsuk anyagi támogatást a szalézi formációban lévőknek.
P. De Rossi Raja SDB, tartományi vikárius
Szaléziak.HU
