Főoldal / Szalézi világ / Júniusi missziós üzenet
A Cagliero 11, a Szalézi Missziós Ügyek havi újságja a szalézi közösségek és Don Bosco barátai számára júniusban is érdekes hírekkel várja az olvasókat.
Üdvözlet a római Sacro Cuore (Szent Szív) bazilikából, amelynek építése Don Bosco atyánk nevéhez fűződik. Jézus Szent Szíve legyen minden misszionáriusunkkal!
A 2019-es októberi különleges missziós hónap segít abban, hogy új fény vetődjék XV. Benedek pápa apostoli levelére, a Maximum Illudra, új lendületet kaphassunk abból az apostoli levélből, amelynek 100 éves évfordulóját fogjuk ünnepelni. Ennek az apostoli levélnek egyértelműen Jézus Krisztus áll középpontjában, tisztán és erősen emlékeztet minket, Don Bosco szalézi fiait alapszabályunk 11. sarkalatos pontjára: „A szalézi lelkiség mintáját és forrását az Atya küldöttének, Krisztusnak szívében találjuk meg.”
Urunknak különösen két jellegzetességét kell emlékezetünkbe idéznünk – talán leginkább missziós jellegűeket. Amikor az evangéliumot olvassuk, még fogékonyabbá válhatunk ezekre: „Buzgóság az imában, gyógyításban és arra vágyakozás, hogy összegyűjtsük a tanítványokat a testvéri szeretet közösségében.” Valóban nagyon ösztönző XV. Benedek teljes levelét végigolvasni ennek az alapvető cikkelynek a fényében.
Boldog missziós hónapot Jézus szent szívének vezetésével!
Don Guillermo Basañes SDB, a missziókért felelős egyetemes tanácsos
São Paulo: 1050 misszionáriust várnak a missziós hétre
Jó hírek érkeztek az amerikai földrészről, a brazil Sao Paulo tartomány különösen eredményes missziós hetéről. Tiago Eliomar atya beszámolója: „A résztvevők a GAM fiataljai és serdülői, a tartomány iskoláinak, egyetemeinek, plébániáinak ifjúsága. Minden évben megrendezik a missziós hetet tartományi szinten, ezáltal missziós színezetet adnak az ifjúságpasztorációnak. Természetesen nemcsak erre az egyhetes eseménysorozatra korlátozódik missziós tevékenységük. Vannak más missziós formációs folyamatok különféle nevelő közösségekben, amelyek mindegyike különbözőképpen reagál minden csoportra – érettségüknek megfelelően. A missziós animáció részeként fiatal missziós önkéntesek utaznak más országokba és töltenek ott egy évet. Ez a missziós lendület meghozta már gyümölcsét az ifjúságpasztoráció területén és a hivatásokban. A missziós lelkület és a lelkipásztori kezdeményezések eredményeképp 6 papszentelés várható ebben az évben, és 2 testvér fog majd örökfogadalmat tenni.
Néhány érdekes adat: július 14 és 22. között 1050 misszionárius fog részt venni 25 közösségben (8 plébánia), 7 városban: Votuporanga, Cananeia, Guapiara, Cajuru, Aguai, Charqueada, Pirangucu, 18 szalézi pap, 55 szalézi kispap vagy jelölt.
Egyéb missziós információ az amerikai földrészről
A következő amerikai missziós kongresszus (CAM 5) helyszíne a bolíviai Santa Cruz, ideje július 10-14. Több, mint 5000 küldöttet várnak. Sokan lesznek ott az amerikai PDMA-ból.
Szervezés alatt a szalézi pánamazóniai találkozó: „A Szinódus nagy kihívást jelent számunkra.” Olyan tartományokat von be, amelyeknek Amazóniában vannak missziói. A találkozó helye Manaus, ideje november 1-4. Nagyszerű alkalom lesz ez arra, hogy összegyűjtsék a lelkipásztori, tudományos, pedagógiai, tanúságtételi örökséget, amely e különleges térségben több, mint egy évszázados szalézi jelenlét alatt fennmaradt; hogy megismerhessük a jelenlegi szociopolitikai, gazdagsági, egyházi, szalézi helyzetet ebben a térségben, és hogy javaslatok hangozhassanak el a jövőre nézve. Végül pedig a helybeli misszionáriusok és lelkipásztorok ötletek adnak majd a 2019-es pán-amazóniai szinódussal kapcsolatban.
„MISSZIONÁRIUSNAK LENNI ÉGI AJÁNDÉK”
1930-ban születtem Madridban, buzgó keresztény családban. 1945-ben a nagyböjt idején rábukkantam egy könyvre, melynek címe ez volt: Önkéntesek. Misszionáriusok történetét mesélte el és néhány oldalon azt is megmagyarázta, mi a hivatás. Kíváncsian olvastam a könyvet, amely azonnal elbűvölt. Soha nem látott horizontokat tárt fel előttem. Felfedeztem, milyen értékes lehet az az élet, melyet Jézus szolgálatában töltünk az evangélium terjesztésével. Mikor aztán bementem az iskola kápolnájába, letérdeltem a tabernákulum előtt, azokra a szavakra gondoltam, melyeket Jézus mondott az apostoloknak: „Jöjj és kövess”. Eszembe jutott Xavéri szent Ferenc, aki 43 évesen halt meg, miután egész életében az Evangéliumot hirdette. A noviciátusom alatt kértem, hadd mehessek misszióba. A fogadalomtételem utáni napon a tartományfőnök felolvasta azok nevét, akik kérelmét elfogadták. A 63 újfogadalmas emberből 32-t Dél-Amerikába küldtek, de az én nevemet nem hallottam köztük, és ez elszomorított. Ám a tartományfőnök így folytatta: „Ebben az évben 4 újfogadalmas Japánba indul” – és felolvasta a neveket. A harmadik név az enyém volt. Meglepődtem. Azonnal a kápolnába siettem és forró könnyekben törtem ki. 1950 januárjában érkeztem Japánba. Később Koreába küldtek, oda 1962. március 30-án érkeztem, egy pénteki napon. Káplánnak neveztek ki a Szöul külvárosában lévő Bosco Szent János plébánián. Aznap délután járták a keresztutat a hívek. Mindenki letérdelt, a férfiak a jobb oldalon, a nők a balon, a középső részen folyosót hagyva. A keresztút után sokan ott maradtak éjjeli imára. Másnap a reggeli mise után is maradtak ott sokan, hogy imádkozzanak, és mind együtt elmélkedtünk a padlón ülve.
Első napjaim nehezek voltak, de lassan ráébredtem, hogy minden, amit kaptam, az ég ajándéka. A hívek példát adtak az imádkozásra, ahogyan a földön a tabernákulum közelében ültek. Olyan élethez segítettek hozzá minket, amelyben osztoztunk a szegénységben, de türelemmel, reménnyel, örömmel. Mindnyájunkat nagyon szerettek. Számomra az egyik legnagyobb kihívás a nyelv volt. Korábban már tanultam japánul és most elkezdtem a koreait, amely még bonyolultabbnak bizonyult. A másik nehézség még most is az, hogy a lakosságnak csak 10 százaléka keresztény. Szomorú azt is látnom, hogy Korea két különböző nemzetre bomlik.
A legnagyobb örömöt számomra a katekumenek keresztelése és a szerzetesei fogadalomtételek jelentették. Az is öröm volt, hogy láthattam Korea fejlődését, amely régebben nagyon szegény ország volt. Mostanra már, hála a koreaiak munkakultúrájának és szervező készségének, olyan ország lett, ahol rend van és fejlődés, magasabb az életszínvonal, és mindenki kész megosztani a jólétét a szegényebbekkel.
Szeretném azokat a fiatalokat emlékeztetni, akik misszionáriusok szeretnének lenni, hogy a személyes imán, derűs közösségi életen és tevékenységeken alapuló élet középpontja a legszentebb eucharisztiában jelenlévő Jézus és az ő szeretete.
Továbbá arra is: forduljunk hálával szűz Máriához, imádkozzuk a rózsafüzért, ahogy Don Bosco tanította.
Próbáljunk úgy élni, mindig kitárjunk szívünket a másoktól kapott jó példák és leckék felé, különösen, ha azok a szegényektől jönnek. Egyszer egy Máté nevű szegény és idős keresztény megkérdezte, hogyan foglalnám össze röviden az evangélium lényegét. Azonnal magyarázni kezdtem, megemlítve néhány lényeges elemet. Az öreg türelmesen hallgatott, végül ezt kérdezte: ,,Nem túl hosszú ez így?” Erre visszakérdeztem, ő hogyan mondaná rövidebben. Így válaszolt: „Számomra ezt jelenti az Evangélium: ha megütik a jobb orcádat, tartsd oda a balt is.”
Don José María Blanco, spanyol misszionárius Koreában
Szalézi missziós életszentség
Don Pierluigi Cameroni SDB, a szentté avatási ügyek posztulátora
Boldog Namuncurá Ceferino (Zefferino, Zeffirino) (1886-1905) személyében megtestesültek a népe, a mapuche nép szenvedései, fájdalma és törekvései. Népe akkor ismerte meg az evangéliumot, akkor nyílt meg a vallás ajándéka számára bölcs szalézi nevelők vezetésével, amikor ő serdülő volt. Egyetlen mondatban összegezte élete egész küldetését: „meg akarom tanulni, hogyan lehetek hasznára népemnek.” Zafferino valóban tanulni akart, pap akart lenni és visszatérni népéhez, hogy hozzájárulhasson kulturális és lelki növekedéséhez, mivel ő is ezt látta, tapasztalta az első szalézi misszionáriusoktól.
Szalézi missziós imaszándék
Társadalmi hálózatokért, melyik segítik a szolidaritást, hozzájárulnak ahhoz, hogy másokat és különbözőségüket tiszteljük.
A szalézi jelenlétért legyenek olyanok a rendházak, ahol mindenkit szívesen fogadnak és elfogadnak olyannak, amilyen, ahol mindenki maga fedezheti fel az evangélium örömét.
Jelenlétünk egyre szélesebb körű társadalmi, kulturális és vallási szempontból is. Hivatásunk arra indít, hogy internetes és társadalmi hálózatok segítségét is igénybe véve üdvözöljük az evangéliumot, tanúskodjunk igazáról és örömmel hirdessük.
Szaléziak.HU
