Főoldal / Magyar Tartomány / Kazincbarcika – Diakónusszentelés
Kazincbarcika – Diakónusszentelés
2026-03-21 Tegnap | #Magyar Tartomány | KIEMELT
Ritka alkalom, hogy nagyböjtben van diakónus szentelés – ez történt március 21-én Kazincbarcikán, amikor a Magyar Szalézi Tartomány új diakónussal gazdagodott! Köszönjük a sok áldozatot, a jó példát és az érte mondott, sok-sok mély, szívből jövő imát ás imádkozzunk Tóth Péterért és további új hivatásokért!
A diakónus szó szolgálattevőt, segítőt jelent. Az Ősegyházban szolgálatuk karitatív jellegű volt. Feladatuk a szegények, betegek, özvegyek, árvák, a társadalom peremén élők szolgálata, a róluk való gondoskodás volt. A most diakónussá szentelt Tóth Péter feladata elsősorban liturgikus jellegű lesz, mivel ez a diakonátus az ő esetében az áldozópappá szentelést készíti elő.
Minden áldozópappá szentelést megelőz a felszentelt életében a diakónussá való szentelés. A diakonátus az illető életében már előre jelzi, hogy felszentelt papnak lenni egész életet igénybe vevő szolgálat. Erre a felelősségteljes szolgálatra szentelték diakónussá Tóth Pétert, aki, mint szalézi szerzetes, különösen a fiatalok diakónusa és papja lesz.
A szentelendőt Vitális Gábor tartományfőnök atya mutatta be: Budapesten hétgyermekes családban növekedett. Testvére, Domonkos szintén szalézi kispap, akinek a szentelése majd a nyáron lesz, nővére pedig a Szent Ferenc Kis Nővérei szerzetesi közösségtagja.
Péter 2013-ban érettségizett a Szentendrei Ferences gimnáziumban. Pesthidegkúton a Don Bosco Nővérek oratóriumában volt első mélyebb kapcsolata a szalézi lelkiséggel. Emellett családi lelki vezetője Peich Ferenc szalézi atya volt, aki szülőföldjének plébániáján tevékenykedett, mielőtt visszatérhetett a szalézi rendbe.
A tartományi szalézi programokon ismerkedett meg jobban a szalézi szerzetesekkel, ezért érettségi után felvételét kérte a rendbe. Jelölt idejét Szombathelyen és Kazinczbarcikán végezte, majd a noviciátust a Róma melletti Genzano Nemzetközi Szalézi Noviciátusban töltötte 2014 szeptemberétől, és itt tette le első szerzetesi fogadalmát 2015. szeptember 8-án. Filozófiai tanulmányait Rómában a Szalézi Pápai Egyetemen végezte, miközben a Szent Tarzíciusz Rendházban és annak formációs közösségében élt. 2017 szeptemberétől ismét Kazinczbarcikán töltötte gyakorlati éveit a Don Bosco Szakiskolában és az oratóriumban tevékenykedve. 2019 szeptemberében az óbudai Szent Alajos Rendházba került, hogy megkezdje teológiai tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, majd 2021 nyarán tette le örökfogadalmát a Don Boscó Szalézi Társaságában. Ez követően a nyergesújfalui oratóriumban segítette a szalézi munkát, jelenleg pedig a kazinczbarcikai rendház közösségének a tagja, ahol elsősorban a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium lelkipásztori feladatait látja el. Lektorrá avatása 2021-ben volt, akolitussá avatása pedig 2025 szeptemberében.
A kereszténynép megkérdezése és az illetékesek, valamint a tartományi tanács véleménye alapján tanúsítom, hogy méltónak találtatott.
A szentelést Ternyák Csaba egri érsek végezte. Szentbeszédében kiemelte, hogy az ószövetségi olvasmányban, amely Sámuel meghívásának a történetét beszéli el, egy fél mondat megütötte a fülét: „Abban az időben az úr ritkán hallatta szavát.” Majd így folytatta:
„Vagyis kevesen voltak olyanok, akik Isten szolgálatára szentelték az életüket. Láthatjuk, hogy a különböző korokban újra és újra felüti fejét az a jelenség, hogy kevesen vállalkoznak, hogy kövessék Isten hívását. Mégis, mindig voltak és vannak olyan fiatalok, akik, mint Sámuel, alkalmasak Isten hívó szavának meghallására és befogadására.
Minden hivatás egy csoda, amely arról tanúskodik, hogy a mai világ nagy zajában is meg lehet hallani a hívó szót. Minden hivatás egy ajándék, ahogy Ferenc pápa fogalmazott tavaly a hivatások világnapjára küldött utolsó üzenetében. Azt írta, a hivatás értékes ajándék, melyet Isten ültet az ember szívébe, meghívás arra, hogy kilépjünk önmagunkból és elinduljunk a szeretet és a szolgálat útján.
Valóban, a Szentlélek ma is működik egyházában. Ott van nemcsak a pápa megválasztásakor, hanem a szentségek kiszolgáltatásakor is minden alkalommal, hiszen a szentségeket a Szentlélek hozza létre. Itt működik köztünk most is, amikor Péter testvérünk szentelésére gyűltünk össze.
Kedves testvérem, ma itt van veled az egész egyház. Itt vannak szüleid és testvéreid, a te elkötelezett katolikus családod, amely három szerzetesi hivatással örvendeztette meg és gazdagította az egyházat, mint ahogy már Gábor atya bevezetőjében hallhattuk. Itt van az egész ünneplő szalézi közösség, valamint ez a szép plébániai közösség is, amely szeretettel vesz körül téged és imádkozik érted.
Mindannyian, egybehangzóan arról tanúskodnak, hogy alkalmas vagy erre a szolgálatra, amelyre kiválasztást nyertél. Az egyház azt várja a szentelendőktől, hogy alkalmasak legyenek az igehirdetés és a jótékonyság szolgálatára és legyenek fedhetetlenek mértók arra, hogy Isten titkait közvetítsék. Ezt az imént hallott, megindító történetet Sámuel meghívásáról, utoljára azon az ünnepi szentmisén olvastuk fel, amikor Szent Ferenc kisnővérei közösségében tavaly ősszel örök fogadalomra került sor Miskolcon. Akkor Tóth Krisztina Teréz nővérnek az ünnepére gyűjtünk össze, aki végleges választ adott Isten hívására: »Itt vagyok, hívtál.« Ma az ő vér szerinti testvére, Tóth Péter válaszol ugyanezekkel a szavakkal a diákónus szentelés során. Véglegesen elkötelezi magát arra, hogy minden nap megismételje Sámuel szavát: »Szólj Uram, hallja a te szolgád!«
A hívó szó csak az érzékeny lelkű, mondhatnánk, jó fülű emberek hallják meg, akik életüket Isten szavának hullámhosszára hangolták. Ez a nyitottság, ez az érzékeny lélek, ez a halló fül áll minden szerzetesi és papi hivatás hátterében. Ugyanebben a családban hallotta meg Isten hívó szavát Péter testvérünk egyik fiú testvére, Domonkos is, aki szintén itt van az oltár közelében, és aki szintén a diákónus szentelésére készül.
Mekkora kegyelem! Két szalézi és egy ferences hivatás!
Egy imádkozó nagy család, akik a közös imádságra mindig tudtak csendet teremteni maguk körül, csendet, amelyben meg lehet hallani az Isten szavát.
Krisztusban kedves testvéreim, milyen nagy is az a közös hivatás, amelyben mindannyian minden megkeresztelt ember részesült, amikor a keresztségben Isten gyermekei lehettünk. Milyen nagy hála él a szívünkben nekünk, akik a keresztény hivatáson belül a szolgálati papságra vagy a szerzetesi életre is meghívást kaptunk.
Ma visszaemlékezünk arra, hogy nekünk sem volt könnyű meghallani azt a halk hívást, amely megszólalt lelkünk mélyén, és amely arra indított minket, hogy elinduljunk a papság felé vagy a szerzetesi élet felé vezető úton. Talán ma is vannak olyan fiatalok, akik arra várnak, hogy ténylegesen a fülükkel hallják meg az hívó szót, mint az olvasmányban szereplő Sámuel esetében. Nincs azonban két-egyforma hivatás. Lehet, hogy valaki tényleg hangot is hall. Van, akit életének egy rendkívüli eseménye, mást a ministráns szolgálat élménye, vagy egy pap odaadó élete, ismét mást egy mély lelkibeszélgetés vagy egy bátor megszólítás és hívás indíthat el az úton.
Segítsük azokat a fiatalokat, akik bizonytalanok és a világ zajában nehezen hallják meg a lélek mélyén megszólaló szelíd hangot! Bárcsak a kis Sámuellel együtt nagylelkűen Isten erejére hagyatkozva ők is tétovázás nélkül tudnák mondani: »Szólj uram, mert hallja a te szolgád!« - és ezek a tétovázó fiatalok is elindulnának ezen az úton.
Avilai Nagy Szent Teréz egyháztanító önéletrajzában arról elmélkedik, hogy a szeretet, szeretetet szül. Azt írja még, hogy valahányszor rágondolunk Krisztusra, mindig jusson eszünk be a szeretete is. Igyekezzünk és élesszük fel magunkban a viszont szeretetet. Mert ha egyszer az úr kegyelméből az ő szeretete mélyen belevésődik a szívünkbe, akkor majd minden könnyűvé lesz számunkra. Hamarosan és kevés fáradtsággal igen sokat tudunk majd elérni. Csodálatos Szent Teréznek ez az ígérete, amelyet saját tapasztalata alapoz meg. Amikor ugyanis Krisztus szeretete megérintette a szívét, az benne is szereteted szült Krisztus iránt. Életrajzát tanulmányozva láthatjuk, hogy valóban fáradhatatlanná tette az új közösségek létrehozásának és az új rendházaknak az alapításában.
Kedves szentelendő testvérem, téged is megérintett Krisztus szeretete és lángra gyújtotta a szívedet. Az ő szeretete viszontszeretetet élesztett benned iránta. Különleges kegyelem, hogy ezt már egészen kisgyermekkorodban megtapasztaltad. Már akkor bekerültél az ő vonzásába. A mai szentmisében pedig a diákonátus rendjében részesülsz. Arra kapsz meghívást, hogy életedet egyre inkább hozzákapcsold Krisztushoz, hogy egybeforrjon vele, akinek szolgálatára vállalkoztál. Életed során talán lesznek, biztos lesznek, vannak szárnyaló időszakok, de az is előfordulhat, hogy rögössé válik előtted az út. Légy biztos benne, hogy Mennyei Édesanyánkra mindenféle bajban számíthatsz. Éppen erről szól a mai szentmisén felolvasott evangéliumi történet. Mária volt a közvetítő Jézus és a kánai menyegző vendégei között. Ő vette észre, hogy nincs több boruk. Ő észreveszi azt is, ha alábbhagyna a lelkesedésed, ha fogytán lenne a borod. Azt mondja majd neked, mint a szolgáknak mondott: »Tegyetek meg mindent, amit csak mond!« Milyen nagy szeretettől árulkodik Máriának ez a két rövid mondata! Nincs több boruk, tegyetek meg mindent, amit csak mond. Kedves testvérem, legyen példaképed és közbenjáród a Boldogságos Szűz Mária, aki a kánai menyegzőn anyai empátiával és segítő szeretettel közbenjárt az ünneplő emberekért. Az ő élete arról szól, hogy nemcsak aláveti magát Isten tervének, hanem vágyik is rá, hogy beteljesítse azt. Szerelmes mátkaként válaszol Istennek, aki észreveszi, mi lakozik kedvese szívében és örömét leli abban, hogy azt megtegye. Nemcsak kötelességből szolgálja az Urat, tetteit a szeretet motiválja. Tanulj te is ilyen szeretetet Máriától!
Ezért imádkozzunk és kérjük őt: Segítő Szűz Mária, légy velünk minden szükségünkben, oltalmaz minket veszély idején és vezesd lépteinket Istenhez! Bosco Szent János, könyörögj érettünk!”
Szaléziak.HU
