Főoldal / Magyar Tartomány / Kazincbarcika – Egyházi előadássorozat indult a Don Bosco Sportközpontban
Kazincbarcika – Egyházi előadássorozat indult a Don Bosco Sportközpontban
2017-09-25 Hétfő | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
A Don Bosco Sportközpontban szeptember 21-én este elindult a „Mi köze, mi a véleménye az egyháznak a...” című egyházi előadássorozat. Ezúttal a papi, lelkészi hivatás és a család témában zajlott a kerekasztal beszélgetés.
Beszélgetőpartnerek voltak: Bundzik Attiláné Judit, a Kazincbarcika-alsói református gyülekezet újonnan megválasztott lelkésze, Dr. Janka Gábor a kazincbarcikai görögkatolikus egyházközség parókusa és Vitális Gábor szalézi atya, a kazincbarcikai római katolikus egyházközség plébánosa. A beszélgetést a Don Bosco Sportközpont PR munkatársa, Szabó Zsolt, a kazincbarcikai egyházközség képviselőtestületének világi elnöke moderálta.
Már a bevezető kérdésre adott válaszok is egyértelműen mutatták, hogy nem is lehetett volna jobban összeválogatni a vendégeket, hiszen a kinek, mikor és hogyan alakult ki a hivatása felvetésre elég széles skálán érkeztek a történetek.
Bundzikné Judit kisgyermekkorától készült a lelkészségre, amikor is „beleszerelmesedett” a szószékbe. Janka Gábor gyermekkorában a „csakazértsem” érzéssel viseltetett a papi hivatás felé. Mint elmondta, a családjában a felmenők között az édesapja és nagyapja is parókusként szolgált, ő viszont nem akart pap lenni. Persze az Istennek „más tervei” voltak és 18 éves korára maga is felismerte a hivatásra hívó szót, így kacifántos utat bejárva ugyan, de felszentelt pap lett belőle is. Vitális Gábor atya hivatásában pedig a lépcsőzetesség, a fokozatosság volt a jellemző. Vallásos családban nevelkedve nyitott volt gyermekkorban is a papi hivatás felé, aztán mindig történt valami apróság, ami komolyabban elgondolkodtatta a papságról. Az első találkozás a szaléziakkal pedig nem múlt el nyomtalanul, hiszen ott eldöntötte, hogy ha valahogyan lesz is köze az életének az egyházhoz, akkor annak a szaléziakon keresztül kell történnie…A rögtönzött egyháztörténelmi 5 perc után, ahol egy kicsit „képbe helyeződött” a hallgató a történelmi egyházak közös és külön útjairól, a cölibátusról és családról értekeztek a résztvevő felek. Vitális Gábor atya a teljesség megéléséről beszélt, ami ugyanúgy fontos családosként, házasként, mint szerzetesként és papként. Az a különbség, hogy ki mire mondott igent, abban kell a problémákat leküzdve a teljességre törekedni. A református lelkészasszony nem választotta ketté a férjét – aki egyben szolgatársa is – a gyerekeiket és a hivatását. Egyként működnek, nyilvánvalóan rengeteg kölcsönös segítséggel. Egyébiránt az újonnan megválasztott Kazincbarcika-alsói lelkész elmondta, hogy nőket Magyarországon mindössze 1985-től szentelnek lelkésszé, ami egy fiatal hagyomány a református egyházban. Janka Gábor is hasonlóan vélekedett, ő sem vette két kalap alá a családját és a felszentelt személyt, hanem ahogy mondta: „Megy minden magától, az Úr vezeti utunkat.”
A kerekasztal beszélgetés végén mindhárman kiemelték a felekezeteikben tapasztalható óriási hivatáshiányt, amit minden elöljáróság igyekszik „toldozva-foldozva” megoldani, de nagy szükség van a hivatásokért szóló imádságokra.
A hallgatói kérdések között szerepelt személyes és globális jellegű is, többek között a görögkatolikus-ortodox különbségről – amire a válasz a pápa elfogadásában rejlik, amíg a görögökkatolikusok elfogadják a Szentatyát, addig a klasszikus keleti rítusú vallás nem –, aztán a szalézi plébános atya egy szerelemről szóló kérdésre válaszolva elmondta, hogy mindenki volt szerelmes, hiszen az egy érzés, amit nem mi irányítunk, de az akaratot, amivel válaszolunk az érzésre, már igen, és ez a nagyon fontos.
A zárszóban kiemeltek mindannyian egy-egy öröm, illetve boldogságforrást az életükből, ami nem meglepő módon mindhárom személynél a hivatásukhoz kapcsolható, ezáltal lett kerek és teljes az előadássorozat első alkalmának estéje.
Fontos és üzenetértékű esemény volt ez nem csak kazincbarcikai, hanem egyházi vonatkozásban is, hiszen az ökumenizmus szellemében, teljes harmóniában telt a beszélgetés, amire külön büszkék lehetünk.
Remek kezdés, érdekes témák, hallgatói kérdések. Folytatása következik!
Szabó Zsolt/Szaléziak.HU
