Főoldal / Szalézi világ / Kedves oktatók, köszönöm, hogy Don Boscóval és a fiatalokkal maradtatok!
Kedves oktatók, köszönöm, hogy Don Boscóval és a fiatalokkal maradtatok!
2020-05-06 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Azt mondják, hogy háborús időben nem tisztítják a fegyvereket. Az új koronavírus elleni háború csendjében vágyunk a gyermekek nyüzsgésére, a munkánkkal járó tevékenységekre. Most panaszkodunk a főszereplők hiányáról, mert szükségünk van diákokra, tanárokra, oktatókra és egy működő közösségre. Néhány héttel ezelőtt még el sem tudtuk volna képzelni, hogy az oktatási munkánkban megállhat az idő. Úgy gondoltuk, hogy a távollét csak egy rövid időre szól, de ... időközben már sok hosszú hét telt el.
És akkor mit tehetünk? Ítéljük el magunkat tehetetlenség miatt ebben az oktatási és társadalmi veszélyhelyzetben, amely oly sok kárt és oly sok könnyet okozott? Vagy egy álmodó gyermekeiként használjuk fel a kreatív reményt és a leleményességet kedves fiataljaink érdekében? Használjuk a reményt, ami biztos nyerő!
Az idők megváltoztak és továbbra is változni fognak. Ez egy világjárvány ideje, amit még soha nem láttunk. Hogyan lehetséges az, hogy az egész világ ilyen gyorsan összeomlott? Az újítások okozta felfordulásban, amelyeket ez a valóság hozott nekünk, megmarad a bátorság, az innováció, a kihívás és azok jelenléte, akik most is kitartanak a frontvonalon: a ragyogó, nagylelkű és mindig jelenlévő oktatók.
A forgatókönyv megváltozott, de ők továbbra is itt vannak. A világ minden sarkából érkeznek hírek kreatív, innovatív, elkötelezett és merész utakról, amelyekkel oly sok oktató bizonyította küldetésének fontosságát. Fizikailag nem itt vannak, mert az otthonaikra korlátozódtak. Erőfeszítéssel, de kreativitással, odaadással és nagylelkűséggel kerekednek felül az új helyzeten.
Elrejtőzhettek volna, eltűnhettek volna a színről, sok mindennel igazolhatták volna magukat, de nem. Úgy döntöttek, hogy "Don Bosco mellett" és "a fiatalokkal" maradnak.
Igen, kedves nevelő, kedves tanár, kedves világi segítő, aki osztozik a küldetésünkben, kedves "bárki is vagy" és bárhol is vagy: ez az üzenet neked szól, és egyszerűen csak azt szeretném mondani, hogy KÖSZÖNJÜK!
Ez az őszinte köszönet most hangok kórusává válik. Többszólamú, sokszínű, talán kissé hamiskásan, de a megfelelő ritmusban szól arról, amit el kell mondani. Ma Don Bosco, az ifjúság atyja és mestere sem tudna mást mondani, mint: "Köszönöm!" És biztos, hogy büszke lenne rátok.
A történelem sok mindenről fog emlékezni rátok... De különösen emlékezni fog azoknak a nevére, akik nem adták fel a jelenlétüket, ott voltak, amikor a leginkább szükség volt rájuk, úgy éltek és éreztek, mint egy korszak hősei; te, aki anélkül, hogy ott lettél volna a kórházban, egy másik nézőpontot akartál mutatni, a kreatív remény szemléletét, hogy az oktatás ma is, mint mindig, a legnemesebb és leghűségesebb emberi cselekedet.
Köszönöm, kedves oktatók, férfiak és nők, akárhogy is hívnak benneteket, hogy minden ellenére soha nem adtátok fel, akik vagytok. Ott lenni. Egyszerűen, köszönöm!
P. Tarcízio Morais SDB, az ifjúságpasztorációs bizottság iskolákért felelős vezetője
Szaléziak.HU
