Főoldal / Magyar Tartomány / Két gyémántmisés a magyar szaléziak közösségében
Két gyémántmisés a magyar szaléziak közösségében
2018-06-15 Péntek | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
1958. június 28-án volt a szentelésük Szegeden, utána július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján mutattak be együtt, egyszerre hat szentmisét hatan, újmisés szaléziak a budapesti Fő utcai Szent Erzsébet templomban: Szíjártó László, Tóth Pál, Kovács László, Ernszt Antal, Timár Mihály és Baji János. Közülük ketten, Timár atya és Baji atya gyémántmiséjüket, papi szolgálatuk 60. évfordulóját ünneplik.
Mindkét gyémántmisés az óbudai szerzetesi közösség tagja. Éleutuk hűen tükrözi a szerzetes papok sorsát a szétszóratás évei alatt.
Edelényi István, az akkori tartományfőnök a Batthyányi téri templomban volt káplán, az ő szobájában tettek négyen örökfogadalmat 1957. június 19-én: a már elhunyt Tarjányi Ferenc és Frank Pál, valamint Tímár Mihály és Baji János. A hivatalos tanúk Harangozó János atya és Kiss József testvér voltak. Utána Pista bácsi, ahogy a tartományfőnököt hívták, buzdító szavakat intézett hozzájuk, ezt Frank Pál köszönte meg, és ígérte mindannyiuk nevében, hogy örökre hűek maradnak Don Boscóhoz - olvashatjuk Kiss József testvér följegyzéseiben.
Timár Mihály atya, aki június 17-én, 10.30-kor mutatja be gyémántmiséjét az óbudai Segítő Szűz Mária-kápolnában, 1931. október 4-én született Endrődön. Hatan voltak testvérek. Ahogy ő maga mondja: munkás, de boldog gyerekkora volt. A család saját földjén búzát, kukoricát termelt, állatokat tartott. 1943-ban Gyulára ment tanulni és a Szalézi Intézetben volt kollégista, ahol lelkes szalézi atyákkal, szerzetesnövendékekkel találkozott. Mezőnyárádon végezte a noviciátust, majd 1950-ben, amikor államilag feloszlatták a szerzetesrendeket, a kecskeméti piaristákhoz került, ahol leérettségizett. 1953-58-ig Szegeden végezte el a teológiát, szerzetesi örökfogadalmát 1957. június 19-én tette le, 1958. június 18-án szentelték pappá, szintén Szegeden. 1958-60-ig itt Gyomán volt segédlelkész, majd két évre Gyulán szolgált, utána a debreceni Szent Anna Főplébánián volt egy évig káplán, majd Békésre került. Ezután önálló lelkész lett Vésztőn, miután Bucsára vitt az útja, ahol öt évet töltött. Innen Szeghalomra került, onnan pedig 1977-ben Endrődre, ahol 1982 decemberéig szolgált. Innen Debrecenbe került. 1988-ban egy évre Berettyóújfalura, majd Orosházára helyezték, szintén egy évre. Ekkor már újraindultak a rendek, és mint szerzetes, Baji János atyával dolgozhatott együtt. 1990-ben Budapestre, a Szemere-telepen levő szalézi templomba került, majd 1995-től 2002-ig Szombathelyen a szalézi fiúkollégium igazgatója volt. 2002-ben visszakerült Szemere-telepre, 2004-ben pedig a megüresedett gyomai Jézus Szíve plébániára került templomigazgatónak, megmaradt szerzetesként, de tartományfőnöki engedéllyel kolostoron kívüli szerzetesi élet keretében végezte a lelkipásztorkodást. Itt súlyos beteg lett, de felépülése után még három évig szolgált, majd 2009 februárjában Balassagyarmatra helyezték, ahol a szalézi közösségben ismét Baji atyával együtt szolgált, végül 2014-ben, amikor Balassagyarmaton megszüntették a szerzetesi jelenlétet, az óbudai közösség tagja lett.
Baji János atya, aki július 1-én 10.30-kor mutatja be gyémántmiséjét az óbudai Segítő Szűz Mária-kápolnában, Békéscsabán született 1933. június 4-én, és világ életében pap akart lenni. Édesanyja már a születése előtt felajánlotta a Szűzanyának. Édesapja kőműves volt, majd miután az I. világháborúban megrokkant, nyugdíjasként trafikos lett. Nagyváradon a „pici szemináriumban” kezdte tanulmányait, majd 1945-ben ő is Gyulára került és a Szalézi Intézetben volt kollégista, ahonnan 1948-ban Tanakajdra ment a rendi noviciátusba, majd Mezőnyárádon elvégezte a nyolcosztályos gimnázium ötödik osztályát. 1950-ben, amikor feloszlatták a szerzetesrendeket, először Szegedre ment a jezsuitákhoz, majd elöljárói utasítására jelentkezett Esztergomba a ferencesekhez, ahol leérettségizett. A teológiát Szegeden végezte. Örökfogadalmát 1957. június 19-én tette le, 1958. június 18-án szentelték pappá, szintén Szegeden, Timár atyával együtt. Szentelés után egyházmegyei szolgálatba ált, kilenc évig volt segédlelkész négy helyen: két évig Debrecenben egy külvárosi plébánián, két évig Gyomán, négy évig Békéscsabán a belvárosi templomban, egy évig Debrecenben a főplébánián és onnan került önálló adminisztrátornak Hosszúpályiba és környékére. Először csak Hosszúpályiban és annak fíliájában, Monostorpályiban szolgált, de a következő években több lelkészséget is hozzá csatoltak, végül kilenc faluja volt. Ezt a szolghálatot 19 évig látta el. Kondoroson lett először plébános, ott volt két évig, Békésszentandráson három évig, végül Orosházára került egy évre, immár Timár atyával együtt. 1990-92 között Újpesten a Nap utcai plébánián kellett helytállnia, majd 1992-ben visszakerült Szombathelyre. Szombathely után két évig volt Újpest-Megyeren, aztán 2009-ben őt is Balassagyarmatra helyezték, ahol három évig volt plébános, majd nyugdíjba vonult. 2014-ben került Óbudára. Mindeközben 2000-2016-ig a magyarországi VDB közösség asszisztense volt.
Hálát adunk Istennek gyémántmisés papjainkért, és kérjük, hogy tartsa meg őket még sokáig köztünk imádságban és a lelkek szolgálatában!
Szaléziak.HU
