Főoldal / Szalézi világ / Kongói Demokratikus Köztársaság – Gyermektörténetek Mitiből
Kongói Demokratikus Köztársaság – Gyermektörténetek Mitiből
2017-09-28 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Afrika • szegénység • segítség • misszió •
Piero Gavioli, egy eredetileg Modenából származó szalézi misszionárius és Lydie Masoka szalézi munkatárs a kongói Bukavu területén igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt az ott élő, peremre sodródott bennszülöttekért, elsősorban a gyerekekért. Don Piero papírra vetett néhány történetet, amelyeket Afrika földjén tapasztalt, nem csak azért, hogy segítsen megérteni az ott uralkodó helyzetet, hanem hogy megköszönje a jótevőknek az adományokat, amelyekkel a Bukavuban levő Don Bosco Központot segítik.
Gavioli atya történeteinek szereplői a környékbeli szegények, akik a Bukavuhoz közeli, vidéki területeken élnek, ahol a szalézi misszionáriusok azért dolgoznak, hogy jobb jövőt biztosítsanak a térség gyermekeinek, és köztük is a legsérülékenyebbeknek, a tizenéveseknek.
Gyermektörténetek Mitiből
Miti egy nagy falu mintegy húsz kilométerre Bukavutól. Adva van három árva, akiket elhagyott az apjuk; Bora, egy fiatal nő, aki 28 év alatt több kihívással szembesült, mint a legtöbb ember egy egész életen át; a bambuti pigmeusok, akik a régió legrégebbi lakói, de akiket a nemzeti park létesítésekor kiutasítottak ősi életterükről.
Három árva
Egy férfi, öt gyermeke atyja, akik közül a két legfiatalabb meghalt a nyomor miatt, amiben élnek, elment munkát keresni, a háromhónapos terhes feleségét és a gyermekeit otthon hagyta. Ezek után már nem adott életjelet magáról. Amikor eljött a szülés ideje, az asszony elment a faluban levő beteggondozóba. Itt megállapították, hogy a gyermek fekvése rendellenes, ezért az anyát egy távolabbi, jól felszerelt kórházba kell szállítani. Keresnie kellett egy járművet, amely a kórházban szállítja, és óvadékot kellett letennie, de az asszonynak nem volt pénze. Mire végre megnézte egy orvos, a gyermek már halott volt, és az anya is meghalt a császármetszés során, amivel az orvos megpróbálta megmenteni. A faluban a három gyermek, akiket az apjuk elhagyott és most már anya nélkül maradtak, a nagyanyjuknál talált menedéket, aki öreg és beteg, és már nincs ereje, hogy vigyázzon rájuk (azt mondja, ő is meg fog halni). A 7 és 10 év közötti gyermekek sokkal kisebbnek tűnnek, mint kortársaik, a krónikus alultápláltság jelei mutatkoznak rajtuk. Soha nem jártak iskolába. Mi lesz a jövőjük?
Bora
Bora 28 éves fiatal nő. Anyja meghalt a szülésben. Az apai nagybátyjának a felesége nevelte, akit Bora mindig is az igazi anyjának hitt. Amikor 12 éves volt, Bora mostohaanyja felfedte neki az igazságot egy veszekedés során. „Én nem öltem meg az anyámat” – mondta Bora, de a mostohaanyja azt mondta neki: „Már elég nagy vagy ahhoz, hogy gondoskodj magadról.” Bora nem kapott több pénzt ruhára és tisztálkodószerekre. Ezután segítséget kért az apjától, aki megadta neki a szükséges minimumot. A nagybátyja továbbra is fizette az iskolázását. Amikor befejezte az iskolát, Bora elment az apjához, ahol beleszeretett egy férfiba, aki házasságot ígért neki. Amikor a lány észrevette, hogy terhes, a reménybeli házastárs eltűnt. Bora visszament a nagybátyja otthonába, ahol világra hozta a kis Dávidot. De a mostohaanyával kapcsolatos problémák megszaporodnak. Amikor Dávid hároméves volt, Bora egy korábbi osztálytársnőjéhez költözött, aki férjnél volt, de a férje el akart válni. Annak elkerülése érdekében, hogy barátnője házassága veszélybe kerüljön, az egyik szomszédhoz költözött. Kezdetben volt egy kis tőkéje, ami lehetővé tette, hogy áruljon a piacon. De Dávid megbetegedett, a fővárosba kellett vinni, és ez Borát nyomorba döntött. Ma Dávid 8 éves, Bora pedig idősebbnek tűnik, mint amennyi valójában. Nincs olyan helyzetben, hogy gondot tudna viselni magáról, sem a gyermekéről. David soha nem járt iskolába: vajon egy nap lesz erre lehetősége?
Egy család Mitiből
Az apa telefonokat, az anya gyümölcsöt és zöldséget árult Mitiben, a piacon. 8 gyermekük van, 5 kislány és 3 kisfiú, 4 hónapos és 15 éves között. Stabil család, aki tudja, hogyan rendezze az életét. Minden iskoláskorú gyerek járt iskolába. Apa fizette a négy kis testvér tandíját.
Egy este, 2017 márciusában fegyveres banditák erővel betörtek a házba. Pénzt kerestek. Az anya segítségért kiáltott, a banditák lőttek, és megölték az asszonyt, az apát pedig megsebesítették a jobb karján, majd elszaladtak az összes pénzzel. Az apát kórházba szállították, ahol nem tudták helyrehozni a törött csontokat. Nemrégiben elhagyta a kórházat, örökre mozgássérült maradt, képtelen dolgozni. A család küzd, hogy legyen mit enniük. Az anyai nagybácsik gondozták a gyerekeket, de csak a két idősebb fiú tandíját fizetik. A kislányokat feláldozták. Mi lesz velük?
A bambuti pigmeusok
A bambuti pigmeusok a régió őslakosai. Az erdőben éltek, ahol megtalálták mindazt, amire az élethez szükségük volt. Amikor létrehozták a Kahuzi-Biega Nemzeti Parkot, amelyet az UNESCO Világörökség részének nyilvánítottak, a pigmeusokat kiutasították onnan, minden kísérő intézkedés, vagy jóvátétel nélkül. A Kabare területen található falvakba menekültek, ahol kénytelenek voltak egy másik nyelvet és egy másik életformát elfogadni: valójában marginalizálódtak, az oktatáshoz való joguk, a mozgásszabadságuk, politikai választásuk kifejezése nagyon korlátozott. Lehetséges megoldás: segíteni kell a bambuti gyermekeket, hogy iskolába járjanak, hogy egy nap egyikük népe jogainak szóvivőjeként elősegítse társadalmi integrációjukat. Meg fog ez történni?
Mwana Bwato
Hogy segítsenek a bambuti gyermekeknek, és általában, a Miti-beli sebezhető gyermekeknek, az árváknak, akiket a szüleik elhagytak, a gyermekeknek, akiknek a családjait nyomorúságba döntötték, akiknek egy fillérjük sincs, hogy gyermekeik iskoláztatását, ruházkodását és egészségügyi ellátását fizessék - Lydie, néhány barátjával megalapította a „Mwana Bwato” társulást, ami a helyi nyelven azt jelenti: „csónak gyermek”.
Lydie elmondta, hogy ennek a társulásnak az az alapgondolata, hogy ha a gyermeket is úgy gondozzák, mintha egy csónak lenne, akkor a gyermek olyan készségeket fog kifejleszteni, melyek segítségével képes lesz átjutni az élet vizein, és maga és mások számára is hasznos tevékenységet folytatni.
Az első dolog, amit Lydie tett, az volt, hogy beazonosította azokat az általános és középiskolás gyermekeket, akik nem tudták befejezni az iskolaévet családjuk elszegényedése miatt, akik képtelenek voltak az iskolai tandíjat fizetni. A Don Bosco Központ támogatásával segíteni tudott 25 családon, lehetővé téve, hogy kiegyenlítsék tartozásukat az iskola felé.
„A gyerekeknek nincs tiszta ruhájuk. Nincsenek füzeteik, és gyakran előfordul, hogy egy diák elájul az osztályban az éhség miatt. Ennek ellenére mindent megtesznek, hogy befejezzék a tanévet, és tovább léphessenek” – szögezi le Gavioli atya, csodálva elkötelezettségüket, ami biztató jel a kicsik jövője számára.
ANS – Miti/www.operadonbosco.it /Szaléziak.HU
