Főoldal / Szalézi világ / Kongói DK – Egy nyomorúság áldozatai, amely nem nevezi meg magát
Kongói DK – Egy nyomorúság áldozatai, amely nem nevezi meg magát
2023-08-13 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Afrika • menekültek •
Shasha Kituva falu egy kis része, Masisi területén, a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A falu ezen része a Kivu-tó partján található, a 2-es számú országúton, amely Goma városát Bukavu városával köti össze. Ebbe a faluba 2023. február 10. óta tömegesen érkeznek az emberek, hogy a Don Bosco Shasha általános iskola futballpályáján letelepedve menedékjogot kérjenek.
A megdöbbent és feldúlt diákok demoralizálódtak, és nem tudtak tanulni. Ez arra késztette a szaléziakat, hogy szabadságot adjanak a diákoknak, amíg a háború miatt kitelepítettek elfoglalták az osztálytermeket. Összesen hetvenkilenc háztartást számláltak. És minden háztartás körülbelül 6 emberből állt. A helyzet fennmaradásával a kitelepítettek száma egyre nőtt, és mivel a szaléziak nem hagyhatták a diákokat határozatlan időre tanítás nélkül, konzultáltak a falu vezetőjével, hogy közöljék vele az órák folytatásával kapcsolatos aggodalmukat. Ezért a falu főnöke megkérte őket, hogy helyezzék táborba a kitelepítetteket a Don Bosco Shasha területén. Új élet kezdődött számukra.
Ahogy Izrael népe táborozott a sivatagban, úgy érkeztek a kitelepítettek Don Bosco Shashába. „2023. február 18-a óta elöljáróink engedélyezték, hogy fogadjuk az M23-as háború mindenhonnan kitelepített személyeit, és lehetővé tegyük számukra, hogy felépítsék a tábort, hogy mindenkinek legyen hol aludnia. Ez volt a kezdete annak, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek megszállták a Don Bosco Shasha általános iskola futballpályáját. Próbálnak élni, de a túlélés reménye nélkül” – mondja Kizito Tembo atya, Shasha szalézi közösségének vezetője.
„Ki tudna szemet hunyni e nyomorúság előtt? A táborban mintha megállt volna az élet. A tanulók, akik az iskolájukban tanultak, a szülők, akiknek földjük volt, az itt-ott gazdálkodó fiatalok már nem tudják ezt megtenni… A háború mindent megbénított” – teszi hozzá.
Reggel úgy ébrednek fel, hogy nem tudják, mit fognak enni, vagy hogyan fog végződni a nap. Még rosszabb volt, amikor esett az eső. A családoknak a tűz körül kellett összebújniuk, hogy melegen tartsák magukat. És a betegség elragadta őket. Egy idegen országban, ahol nincs kiút vagy remény a holnapra, a szerencsétlenség soha nem jár egyedül. Ebben a káoszban, amely nem nevezi meg magát, a legsebezhetőbb rétegek a terhes nők, az idősek, a betegek és a gyerekek.
A száműzetés hosszú útja után azok, akik útközben elkapták a betegséget, belehaltak. Elkezdődött a gyász. A gyerekek a kolera, a kanyaró és az alultápláltság áldozataivá váltak. A terhes nők elvetéltek, mások gyermeke halva született. Nyomorúság nyomorúságra halmozódott. A szoptató nőknek nincs elegendő anyateje; katasztrófa a csecsemők számára.
„Egy ilyen helyzettel szemben a hallgatás cinkosság jelentene. Még rosszabb a humanitárius szervezetek hallgatása, amelyek, bár tisztában vannak ezzel a helyzettel, mert elmentek látogatni, azonosítani, elküldték ügynökeiket, hogy lássák, miről van szó, semmit sem tesznek, hogy segítsenek ezeken az embereken, akik rettenetesen szenvednek” – kommentálja keserűen Tembo atya.
Milyen csapások fenyegetik őket? A lakhatás szempontjából sok kunyhón nincs ponyva. És ha esik, az esővíz bejut a kunyhókba, és a kitelepített emberek nagyon eláznak. Sokan megbetegszenek, és nemcsak hogy nem kapnak megfelelő ellátást, hanem evés nélkül is beveszik a gyógyszert. De a gyógyszer étel nélkül méreg. Az alultáplált gyermekek azok, akik élelemhiány miatt sokan vannak. És egyik napról a másikra kezdtek meghalni.
A szaléziak megszervezték, hogy vasárnaponként misézzenek nekik a kirotshei keresztényekkel. Ugyanezen a vonalon állnak rendelkezésre, hogy meghallgassák őket, és feladják nekik az Egyház szentségeit. Ezen kívül néhány barát és testvér támogatásával elkezdtek zabkását adni az alultáplált gyerekeknek, és napi egyszeri étkezést, így minden kategóriából meg tudnak menteni néhány esetet.
Olyannyira, hogy vége a szenvedésnek, a kása nem csak a gyerekeknek jár, hanem a felnőttek, idősek is jelentkeznek, hogy megkapják az adagjukat.
A szaléziak célja, hogy a jövő év elejétől, 2023 szeptemberétől minden gyereknek lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a Don Bosco Shasha általános iskolában a többi diákkal együtt újra iskolába járhassanak, és egy szakképzési központon keresztül egy vagy több másik szakmát tanítsanak annak, aki akar.
„A nyomorult emberek tömege előtt a mi akciónk olyan, mint egy csepp a tengerben” – mondja Tembo atya. Ezért felhívással fejezi be: „Arra hívunk mindenkit, szerte a világon, hogy jöjjenek segítségére ezeknek a népeknek, akik szörnyen szenvednek egy olyan nyomorúságtól, amely nem nevezi meg magát, és amelynek végét csak egyedül Isten ismeri".
ANS- Shasha/Szaléziak.HU
