Hamarosan megkezdődik a nagyböjt és ezzel együtt a nagyböjti lelkigyakorlatok ideje. De nem csak a szerzetesek és a legelkötelezettebb hívők számára van fenntartva az a lehetőség, hogy kiszakadva a körülöttük örvénylő világból egy pillanatra szünetet tartsanak. Bruno Ferrero ismert szalézi pedagógus és lelki író megmutatja nekünk, hogyan szakíthatunk a szentélyek legszebbikében, a saját otthonunkban időt arra, hogy „formába hozzuk” lelki életünket.
ELŐKÉSZÜLET
A legfontosabb dolog az elhatározás, hogy „meg akarom csinálni”. Meghatározott mentális hozzáállás kell: állj meg egy pillanatra. Ne csinálj semmit, ne fészkelődj, ne izegj-mozogj. Vond ki magad egy kicsit a világból. Az egyetlen, ami nehézséget okozhat, hogy megtaláld a megfelelő időt rá. A szerzetesek napjához hasonlóan a program megszervezése az elmélkedés, az ima és a tevékenykedés nem túl hosszú moduljaiból áll.
Mindenekelőtt mélyen kell hogy éljen benned a vágy, hogy megtapasztalj valami mást, megtervezd ezt a szünetet, ami nem jelenti azt, hogy "abbahagyunk" valamit, hanem hogy "másképp csináljuk", hogy jelképesen egy új tér-idő síkba lépünk be. Nem szoktunk hozzá, hogy ilyen módon felfüggesszük szokásos gondolkodásunkat és tevékenységeinket. Tehát ne lepődj meg, ha a türelmetlenség, bosszúság vagy unalom érzése kerít hatalmába. A nehézség is az utazás része: nem lehet azonnal megnyitni a lélek ajtaját.
LÉLEGZÉS
Minden a lélegzetvétellel indul. Egy férfi mesélte: „A feleségem meghalt a 2001. szeptember 11-i terrortámadás során. Emlékszem, hogy amikor hazajöttem, mindent kidobtam, ami hozzá tartozott és őrá emlékeztetett. Az egyetlen dolog, amit úgy döntöttem, hogy megtartok, egy felfújt strandlabda volt. Mert még mindig benne volt a lélegzete.”
A Bibliában ezt olvassuk: „Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.” Mindannyiunkban Isten lehelete van. A teljesen tudatos légzés találkozás életünk eredetével és annak szerzőjével. A legegyszerűbb gyakorlat, hogy belélegzünk, arra gondolva, hogy most „belélegezzük az erőt”, majd kilélegezve arra gondolunk, hogy most „elfújjuk az összes problémát”.
A JELENLÉT
A lélegzés mindig jelen van. Mindig ott van velünk. Mint egy mindig rendelkezésre álló erőforrás, amely segít abban, hogy megmaradjunk a jelen pillanatnál. A levegővétel olyan, mint egy barát, aki mindig elérhető. De legyünk óvatosak, és ne kérjünk lehetetlenséget: haszontalan megpróbálni úgy lélegezni, hogy ne érezzünk (stressz, szorongás, félelem, szomorúság, harag). Ehelyett úgy lélegezzünk, hogy elkerüljük a túlterhelést. Összpontosítsunk a légzésre, mintha arra kérnénk egy barátunkat, hogy maradjon az oldalunkon, ha szembesülünk egy megpróbáltatással vagy nehézséggel. A tudatos légzéssel világosan érezhetjük Isten jelenlétét, aki rést nyit a lelkünkön és tehermentesíti a bensőnket.
OLVASÁS
Ha a test megnyugodott, és az elme is nyugodt, olvashatsz spirituális vagy költői szövegeket. Ezt Isten jelenlétében tedd. Csak egy rövid szöveget ajánlok egy napra (zsoltár, példabeszéd). Ülj le, óvatosan és tisztelettel fogd a kezedbe a Bibliát. Nagyon lassan olvasd el a kiválasztott szöveget. Hagyd, hogy minden szó a szívedbe érjen, próbálgasd, kóstolgasd, ismételgesd, addig, amíg el nem jut a szívedbe. És képzeld el, hogy minden szóval maga Isten szól hozzád. Ha egy bibliai jelenetet szemlélsz, mint például egy csodálatos gyógyítás történetét, képzeld el konkrét módon. Képzeld magad a helyszínre. Te vagy a beteg, aki Jézus felé megy, vagy akit Jézus szeretettel megérint.
ELMÉLKEDÉS
Első szövegként próbáld ki a példabeszédet az elveszett drachmáról (Lk 15,8-10): „Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett drachmámat!”
Képzeld el az életedet úgy, mint egy házat. Hol van benne az, ami a legfontosabb? Ahol Istent tartod?
Jó emberek vagyunk, de a gondatlan életünk miatt elvesztettük az igazi énünket. Egy lelkigyakorlatot tartani azt jelenti, hogy keressük az Isten képét önmagunkban. Először lámpát kell gyújtanunk. Meg kell vizsgálnunk a lelkünk sötétségét. Ki kell söpörnünk a házat. A por és a piszok elrejtette az Isten eredeti képét bennünk.
IMA
Miután elmélkedtél az otthonodban, és imádságoddal Isten színe elé álltál, próbálj meg fél óráig csendesen beszélgetni vele. Mutasd meg otthonodat Istennek, és kérdezd meg tőle, mit gondol.
Próbáld meg elképzelni, hogy ebben a pillanatban Isten valóban jelen van, előtted ül. És mondj el neki mindent, ami eszedbe jut. Kérdezd meg magadtól: mi az életem hiteles igazsága? Milyen a helyzetem? Mi az, amit végül el kell mondanom Istennek, amit eddig rejtegettem?
MUNKA
Miután eltöltöttél egy kis időt olvasással, elmélkedéssel és imádkozással, akkor elvégezheted a napi házimunkát. A szerzetesi élet egyesíti a szemlélődést és a munkát. A takarítás, portörlés, mosás, főzés azok az automatikus cselekedetek, amelyeket ha lassan, az érzéseinkkel kísérletezve végzünk, akkor egy módja lesz az élet, Isten és a világmindenség ünneplésének.
ÉTKEZÉS
Egyszer figyeld meg az élelmiszer állagát, színét és illatát. Ne feledd, hogy egy egyszerű tál gondosan elkészített, illatos és ízletes levessel is az életet ünnepeljük. Egyél lassan, csendben, légy hálás azért, amit eszel, tanúsíts együttérzést a rászorulókkal. Ennek az érzésnek az értéke a megosztás, megerősíti a közösséghez való tartozás érzését. És mindig emlékezz arra, hogy a Biblia szerint a közös étkezés az Eucharisztia, és mindenek felett a Paradicsom jelképe.
Bruno Ferrero/biesseonline.sdb.org/Szaléziak.HU
