Főoldal / Szalézi világ / Ludwik Mroczek, a szenvedés titánja
Ludwik Mroczek, a szenvedés titánja
2021-01-05 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
megemlékezés • vértanú •
Isten Szolgája Ludwik Mroczek szalézi atya az egyike a második világháború azon lengyel mártírjainak, akik, Boldog Jozef Kowalskihoz hasonlóan, az auschwitzi koncentrációs táborban haltak vértanúhalált. Mroczek atya 1942. január 5-én adta vissza lelkét Teremtőjének. Isten Szolgája Jan Swierc nyolc lengyel mártírtársa közül az egyik, boldoggáavatási ügyüket 2003. szeptember 17-én kezdeményezték.
Isten Szolgája Ludwik Mroczek atya Kętyben született 1905. augusztus 11-én, példás, istenfélő életet élő családban. Tízéves korában a kis Ludwik elveszítette szeretett és vállalkozó szellemű apját; innentől kezdve a tizenegy gyermek támogatásának és nevelésének teljes terhe a szorgos anya vállára nehezedett. Az özvegy gyakran látogatott különböző ügyekben Oświęcimbe, amikor alkalma volt találkozni az ott szolgáló szaléziakkal és megfigyelni a szalézi szerzetesek munkálkodását. Ezért 1917-ben úgy döntött, hogy legkisebb fiát, Ludwikot, miután befejezte iskoláját szülővárosában, a szalézi papok gondjaira bízza.
A szalézi rendben
Négy évvel később Ludwik belépett a novíciátusba Klecza Dolnában, és 1922. augusztus 7-én letette első szerzetesi fogadalmát. Krakkóban filozófiát tanult, majd asszisztensként működött Kielcében és Oświęcimben. 1928-1933 között teológiát hallgatott a przemyśli egyházmegyei szemináriumban, ahol 1933. június 29-én Bardy Franciszek püspök pappá szentelte. Miután a szülővárosában megtartotta nagyon ünnepélyesen megszervezett, gyönyörű újmiséjét, minden buzgalmával hozzálátott a fiatalok között végzett munkának a przemyśli szalézi intézmény árvaházában, Lvivben (Ostra Brama), és Przemyślben a dolgozó fiatalok körében.
Mindenhol kedvelték. A fiatalok különösen szerették, mint védelmezőjüket, aki teljes szívvel átadta magát nekik és fáradhatatlan volt a szórakozási alkalmak megszervezésében; de azt is tudta, hogyan vonzza be őket a gyóntatószékbe és az Úr asztalához.
Amikor kitört a második világháború, a przemyśli árvaház súlyos károkat szenvedett, és a fiatalok szétszéledtek, Mroczek atya pedig átadta magát a lelkipásztori munkának Częstochowában, ahol a szaléziak látták el a Jézus Legszentebb Szíve plébániát Stradomban. Egy év után Krakkóba helyezték, a "Łosiówká"-ba, ahol hittant tanított a közeli iskolákban.
Letartóztatás és haláltábor
1941. május 22-én az Úr mennybemenetelének ünnepén Mroczek atya éppen szentmisét mutatott be a łosiówkai szemináriumi kápolnában, amikor a Gestapo emberei megjelentek a szemináriumban, hogy letartóztassák. A sekrestyében várták, miközben átkutatták a szobáját. Amikor Ludwik atya a mise után belépett a sekrestyébe, egy tiszt letartóztatta. A letartóztatás oka az volt, hogy katonai szervezethez tartozik, és támogatta a lengyel hadsereg fellépését a kormányban. A vád teljességgel hamis volt, mert Mroczek atya nem tett mást, csak a fiatalok között dolgozott és gyóntatott.
Egy hónappal később 11 másik krakkói rendtársával együtt Montelupichból az oświęcimi (Auschwitz) haláltáborba szállították; az 17340-es számot kapta. Szemtanúja volt, amikor 1941. június 27-én, ezen az emlékezetes napon négy paptársa vértanúhalált halt. Túlélte a nehéz próbát a táborban, életben maradt, azonban a verések során kapott sebei nem gyógyultak, elfertőződtek, a genny pedig felhalmozódott a testében.
A szenvedés titánja
A táborban elszenvedett kínzások hősies elviselése miatt "a szenvedés titánjának" nevezték. Íme néhány részlet az egyik szemtanú vallomásából:
„Esténként meglátogattam Mroczek atyát. A vele folytatott beszélgetések nem filozófiai fejtegetések, hanem biztató bátorítások voltak. Egyszerű szavakkal kifejezett hite megnyerte és megnyugtatta a hallgatót. Mindenben képes volt pontosan meghatározni Isten célját. Egyszerűsége és kedvessége megnyugtatta az embereket a dühnek, gyűlöletnek, haragnak és szenvedésnek e tengerében, amely megérintette ezt a tiszteletreméltó papot. Szerettük őt.
Egy este Mroczek atya elismerte, hogy a sebei nem gyógyulnak, ami még rosszabb, megduzzadt és fáj a jobb combja. Elmentem Dr. Turschmidhez. Megígérte, hogy kivizsgálja. Másnap gennyet talált a jobb combjában. Ismételt narkózis, műtét és újabb szenvedés következett. Egy nap egy sebész gennyet talált a jobb karjában. Ismét narkózis és műtét. Néhány nap múlva genny volt a bal karjában.
Különös eset volt. Az orvosok tehetetlenül álltak. És a fertőzés nagyon gyorsan haladt. Gond volt a bal ágyékában, genny a jobb ágyékban... Ismét narkózis, érzéstelenítés, majd műtét műtét után...
Jelen voltam Mroczek atya utolsó műtétjén. A műtőasztalon feküdt. Gyönyörű, vidám, mosolygós arca nem árult el szenvedést. »Milyen jók vagytok, uraim, milyen jók, milyen szeretetreméltóak« ... ismételte.
Egész testét elársztotta a genny. Dr. Turschmid és Dr. Zabłocki nagy gonddal, bár meggyőződés nélkül megtisztították a mély sebeket, vízzel kimosták, némi alkohollal leöntötték és gondosan bekötözték – sajnos, csak papírokkal. A kezelés után Mroczek atya egyiptomi múmiának tűnt, a bokájától a nyakáig bekötözve...
Visszatértem Turschid doktorhoz.
– Doktor úr, sokat szenved Mroczek atya? Soha nem panaszkodik.
– A szenvedés titánja – válaszolta.
Csodálattal néztem rá. Sokéves gyakorlatom alatt nem történt hasonló eset. Ezek embertelen fájdalmak.
– A pap nagyszerű példája – mondtam.
– Ha nem lennének ilyen papjaink, százszor rosszabbak és gonoszabbak lennénk, mint amilyenek vagyunk ... - mondta elgondolkodva az idős orvos.
– És ... sokáig szenved még? – kérdeztem, válaszra sem számítva. Egy pillanatig elgondolkodott és így válaszolt:
– A genny már az alhas tájékát érinti. Azt hiszem, akár három órától három napig ...
Miután aznap lekapcsolták a villanyt, az emelet, ahol Mroczek atya feküdt, árnyékba borult. Nyögések hallatszottak a terem minden oldaláról.
Sok rab meghalt azon az éjszakán. Reggel, amikor a téli fénysugarak megpróbáltak áttörni a dermedt üvegen, Mroczek atya már nem nyitotta ki a szemét. Arca fényes és vidám volt, szája kissé nyitva, mintha az utolsó másodpercben azt akarta volna mondani: »Legyen meg a te akaratod...«"
Ludwik Mroczek atya 1942. január 5-én, életének 36, szerzetesi fogadalmának 19 és papságának 8 évében elhunyt. Amikor azért imádkozunk, hogy a "szenvedés titánja" az oltárra kerüljön, utánozzuk őt személyes szenvedéseink és az élet hátrányainak elviselésében.
Michał Szafarski, viceposztulátor
debniki.sdb.org.pl/Szaléziak.HU
