Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak - Vízkereszt - Társörökösök
Szalézi szavak - Vízkereszt - Társörökösök
2021-01-04 Hétfő | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
A vízkereszt a Katolikus Egyház január 6-án megtartott parancsolt ünnepe. A karácsonyi ünnepkörnek, így a vízkeresztnek is az egyházi jelképe a betlehemi csillag, mely az újszövetségi hagyomány szerint a napkeleti bölcseket, a háromkirályokat elvezette az újszülött Jézushoz.
Szent Máté evangélista a napkeleti bölcsek történetével azt illusztrálja, hogy a Betlehemben született Megváltó nem csak a zsidóságé, hanem az egész emberiségé. Az Úr születésének eseménye a mennyei seregek sokasága és éneke ellenére igen diszkrét volt, csak néhány embert érintett, nevezetesen a pásztorokat. De kihat minden emberre, azaz meg kell, hogy érintsen minden embert, származásától függetlenül, ezért hódolnak a pogány bölcsek az Istenember előtt. Valódi epifániáról, Isten-jelenésről van tehát szó: a láthatatlan Isten felismerhetővé és megragadhatóvá lesz Jézus Krisztusban. A mágusok imádásakor a Megváltó ténylegesen az emberiség színpadára lép.
Az evangélista mágusoknak nevezi a napkeleti bölcseket. A mágusok a médek és a perzsák papjai voltak, akik az Istenség akaratát a csillagokból olvasták ki. Az igazságot kereső, jó szándékú emberek voltak ők, akiknek Isten belső sugallattal jelentette ki, hogy mit jelent az új csillag, melyet az éjszakai égen észleltek. Az istenkereső ember típusai a mágusok, akik a megszokott vizsgálata közben találkoznak a szokatlannal, a különleges csillaggal, melyben jelet látnak, és követésére is vállalkoznak. Az evangélista szerkesztésében érződik a tudatos szembeállítás: Izrael népe, amely hozzászokott a megszokhatatlanhoz, az isteni szóhoz és az égi üzenetet hordozó jelekhez, most mégis érzéketlennek bizonyul. Máténál máshol is szerepel az itt felderengő gondolat: akik nem kaptak előzetes kinyilatkoztatást, azoknál Jézus nagyobb hitet talál, mint Izraelben. Ezért mondja Jézus a kafarnaumi pogány századosról, aki beteg szolgájának meggyógyítását kérte:”Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél.” (Mt 8,10)
Mindazonáltal a mágusoknak a választott néphez kell menniük, amikor eltűnik szemük elől a csillag. Izrael népe és vezetői az elsődlegesen illetékesek abban, hogy felvilágosítást adjanak az újszülött Messiás-királyról. A mágusok ezért tudakozódnak Jeruzsálemben. Ehhez a gondolathoz csatlakozik az Izajás könyvéből vett olvasmány.
A próféta felszólítja a fővárost, amely Izrael népét jeleníti meg: „Kelj föl, és tündökölj Jeruzsálem, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!” Ugyanis Jeruzsálemnek, s így Izraelnek önmagában nincs fénye, nincsen emberit meghaladó önértéke, csak az Istentől származó kiválasztás adhat neki kiemelt szerepet. Nem is miatta jönnek a pogányok, hanem „népek jönnek világosságodhoz, királyok a benned támadt fényességhez”. Aki által felgyullad a világosság a sötétségbe burkolózott földön, emiatt „áramlik oda a nemzetek kincse”. A napkeleti bölcsek az Izraelből szétsugárzó fényhez mennek, s ezzel megjelenítik az új nép, az Egyház előképét. Hiszen típusok ők, nemcsak az istenkereső ember típusai, hanem a nemzetek feletti Egyháznak az ősmintái is egyben. Mert felismerték és követték az isteni jelet, mert vándoroltak, mert hódolattal adták át minden kincsüket Isten emberszeretete teljességének, Jézus Krisztusnak.
Szent Pál úgy foglal össze minden eddigi gondolatot a szentleckében, hogy még magasabb szintre emeli azok igazságát. Arról ír az efezusiaknak, hogy hogyan váltak ők, a pogányok Isten teljes önfeltárásának letéteményeseivé: a szent apostoloknak a Lélek nyilatkoztatta ki azt a titkot, Krisztus misztériumát, amely korábban rejtve volt az emberiség előtt. „Eszerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és az evangélium által részesei az ígéretnek.” Izrael elfeledkezett az Ábrahámnak tett ígéretről, miszerint „benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. Elvben ugyan vallotta, hogy Isten uralma mindenkire kiterjed, mégis csak önmagát tartotta a Szövetség letéteményesének és kedvezményezettjének. Akik azonban az égi jelet észreveszik és követik, megtapasztalják, hogy nemcsak az Ábrahámi Szövetség, hanem az egész teremtés beteljesedett. Mert Isten Jézus Krisztusban ledöntött minden válaszfalat. Ember és ember, nemzet és nemzet között egyaránt, mert a legmagasabb és legvastagabb falat, amelyet a bűn emelt Isten és ember között a megváltással ledöntötte.
A napkeleti bölcsek feltűnése karácsony ünnepkörében a megváltás egyetemességére utal. A jelen világ pogányai és hitetlenjei is arra vannak rendelve, hogy Jézus krisztusban társörökösök legyenek és részesedjenek Isten ígéreteiből.
Néhány kérdés:
Engedjük-e, hogy karácsony bensősége egyetemes méretűvé tágítsa szívünket?
Megteszünk-e legalább annyit, mint a főpapok és írástudók, hogy a kereső pogányoknak utat mutatunk?
Hitetlen környezetünkben tájékozódási pont vagyunk-e a Jézus Krisztust keresőknek?
Örülünk-e nekik?
Van-e rájuk időnk?
Boldoggá tesz-e bennünket egy-egy megtérés, vagy azt mondjuk: Mit keres ez itt közöttünk?
Vízkereszt az Egyház egyetemességének ünnepe. A katolicitás ünnepe. Katolikusnak lenni annyit tesz, mint az Istennel való bensőséges kapcsolatot minden embernek kívánni és közvetíteni.
P. Szikszay Sándor SDB
Szaléziak.HU
