Május 1-jén Szombathelyen boldoggá avatják Brenner Jánost. Hálatelt szívvel várjuk a jeles eseményt, és örömmel tesszük közzé, hogy Főegyházmegyénk hívei között is akad olyan, aki személyesen ismerte az 1957-ben vértanúhalált halt rábakethelyi káplánt.
Vörös Gábor az újlaki plébániáról így emlékezik: „Tízéves kisfiú-koromban – most nyolcvan vagyok – családi meghívást kaptunk édesapám hivatali főnökétől, Brenner Józseftől. Az, hogy a család többi tagja közül máig is kizárólag csak – az akkoriban már nagyfiú, de még rövidnadrágot hordó – Brenner Jánosra emlékszem (aki az én szememben akkor szinte felnőttnek tűnt) számomra gondviselés. (Nem gondviselésszerű, hanem „szerű” nélkül nekem az!) Csak egy villanás, ami aztán a vértanúság hírül vételekor csak megerősödött: a szentek köztünk vannak!”
Vörös Gábor édesapja, Vörös László még a kilencvenes években, kilencven éves korában rögzítette emlékeit a szombathelyi – de átmenetileg Pécsett élő – Brenner családról. Ebből idézünk:
„Az első világháború utáni idők népszerű polgármestere volt a városi virilista családból származó, kilencgyerekes Brenner Tóbiás, akinek a kezdeményezésére a trianoni kábulatból lassan felocsúdó Szombathely számos nevezetességgel gyarapodott . . .
Az ő kilencedik gyermeke volt az az emlékezetes derék ember, akinek hat esztendőn át munkatársa voltam. Brenner József gépészmérnök volt az emlékezetes kolléga. 1903-ban született, természetesen Szombathelyen. Oklevelét a budapesti Királyi József Műegyetemen nyerte el.
1940-ben a pécsi iparfelügyelőt katonai szolgálatra behívták, és helyére Brenner Józsefet nevezték ki hivatalvezetőnek. Jómagam 1940-ben már a főfelügyelői cím birtokosa lehettem. Pécsett nap mint nap találkoztam az odaköltözött Brenner család tagjaival. Szemem előtt játszódott le a három fiú növekedése, igazi jólneveltségükből fakadó magatartása és hagyományos szülőtisztelete. A család életét puritán felfogás és mély, nem hivalkodó hívő gondolkodás jellemezte. László, János és József valósággal a génjeikben hozták magukkal vallásos gondolkodásukat. Letagadhatatlan, hogy életvitelük környezetükre is kisugárzott.
. . . meg kellett érnie [Brenner Józsefnek] a legnagyobb megpróbáltatást, amelynél szörnyűbbet egy szülő számára el sem lehet képzelni: a legnemesebb lelki szolgálatban álló, felszentelt derék három pap fia közül Jánost 1957-ben máig is felderítetlen körülmények között, szent hivatása gyakorlásakor 32 késszúrással orvul megölték.
A horrorokban bővelkedő évtizedek között is kirívó szörnyűségről külön ismertetéssel tudok szolgálni.
Bennem mély benyomást keltett az, hogy a közszeretetben élt ifjú pap roppant népes temetésekor az ott jelenlévő cigányok valóságos extázisban siratták szeretett fiatal káplánjukat.”
Szeretnénk a fentieket Csány Péter atya, szombathelyi igazgató, plébános friss tájékoztatásával kiegészíteni:
„Brenner János vértanú földi maradványai immár nincsenek kriptánkban, az eredeti sírban; további vizsgálatra áthelyezésre kerültek a székesegyház területére. Az egykori, visszafalazott sírhelyen látható is, hogy tiszteleti helye nálunk megszűnt.”
További információ: https://brennerjanos.hu/
Sz. J./Újlaki Hangok/www.esztergomi-ersekseg.hu/Szaléziak.HU
