A chieri szemináriumban Bosco János először két évig filozófiai tanulmányokat végzett, amelyeket "logikának" és "fizikának" neveztek (1835-37). 1837-ben ötéves teológiai tanulmányokba kezdett. Az érsek engedelmével János ezt négyre csökkentette, de az összes rendes vizsgát letette.
1839 tavaszán, egy intenzív tanulmányokkal töltött tél után, és miután a barátja, Luigi Comollo halála által heves érzelmeket váltott ki belőle, a kimerültség súlyos formája sújtotta. A tünetek klasszikusak: alváshiány és étvágytalanság, jelentős fogyás, szomorúság és elszigeteltségre való hajlam.
Az orvos azt teszi, amit annak idején az orvosok tenni tudtak: ahelyett, hogy néhány hónapra visszaküldené a nyugodt családi környezetbe gazdálkodni, elrendeli, hogy egy teljes hónapot ágyban töltsön.
A kezelés annyira rossz, hogy Giovanni egyre rosszabbul lesz.
Mivel az orvos nem tudta, mi mást tehetne, "súlyosnak" nyilvánította az esetet, ami az akkori nyelvben „életveszélyt” jelentett.
Telefonok akkor még nem léteztek, de Margit mama valahogy (talán egy angyal) megtudta, és odasietett hozzá.
Azt tette a kosarába, amit a szíve sugallt: egy nagy köleskenyeret, amit a családi kemencében sütöttek, és egy üveg jó öreg bort a Becchi-dombról. Egy parasztasszony megható gesztusa ez: tudja, hogy a tavasz betegsége az alultápláltság, akkor érkezik, amikor a téli készletek már majdnem elfogytak és a következő aratásig nem lehet eleget enni. Egyetlen orvosság van rá: egy jót enni, jól megrágni a jó kenyeret és jó bort inni rá. A dombokon keveset tudnak más, nehezen megnevezhető betegségekről.
A gyengélkedőn kicsit szégyellte magát, és mindent haza akart vinni, de Giovanni annyira könyörgött neki, hogy hagyja ott, hogy némi nehézség után beleegyezett.
Egyedül maradva elfogta a késztetés, hogy megegye azt a kenyeret és megigya azt a bort. Úgy kezdte, hogy vett egy kis falatot, és jól megrágta; nagyon finomnak tűnt neki. Aztán vágott egy szeletet, majd egy másodikat, és nem törődve semmi mással, végül felfalta az egészet, és bőségesen megöntözte a borral. Miután ezt megtette, olyan mély álomba merült, hogy az egy éjszakán és két egymást követő napon át tartott. A szeminárium elöljárói azt hitték, hogy János közel van a halálhoz, és már a temetésen gondolkodtak.
De amikor felébredt (és Margit mama már elment), úgy érezte, hirtelen meggyógyult. ( MB I, 482)
A történetnek van egy különös folytatása.
Sok évvel később Don Bosco egyik legkedvesebb fia, Don Giuseppe Vespignani, aki Patagóniában volt misszionárius, súlyosan megbetegedett. Már mindenki gyászolta, mintha meghalt volna, de álmában megjelent neki Don Bosco, aki öt évvel korábban halt meg, és tanácsot adott neki a gyógymódról: Margit mama gyógyszere, vagyis egy nagy adag grillezett hús argentin módra (a híres asado ).
Don Vespignani felkelt, mindenki ámulatára evett, majd az állomásra ment, hogy üdvözölje a temetésére érkező papot.
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
