Menekültek világnapja – 80 millió ember kénytelen menekülni
2020-06-20 Szombat | #Aktuális | ARCHIVÁLT
menekültek • világnap •
Minden év június 20-án az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa és számtalan civil szervezet emlékezik meg a menekültek világnapjáról. Céljuk felhívni a figyelmet arra a több millió menekültre és kitelepítettre, akik háború, üldözés vagy egyéb konfliktusok miatt kényszerültek elhagyni otthonaikat. Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának (UNHCR) legfrissebb jelentése szerint 2019-ben rekordot döntött a menekültek száma.
Az egész világon körülbelül 80 millió ember kénytelen menekülni, gyakorlatilag a világ lakosságának 1% -a. Közülük több mint 30 millió kiskorú, gyakran kísérő nélküli. 47 millió országon belüli, lakóhelyüket elhagyni kényszerülő menekült, 4 millióan várják a menedékjog iránti kérelem eredményét, és több mint 29,5 millióan kénytelenek elmenekülni saját országukon kívülre.
Vajon honnan indulnak ezek az emberek?
A hosszú távú konfliktusok által érintett országokból, például Afganisztánból, ahol több mint négy évtizede dúlnak a harcok. A legutóbbi háborús terültekről, például a szíriai háborúból, amely már tizedik éve tart, és amely önmagában felelős több mint 13 millió ember távozásáért. A menekülők kétharmada öt országból származik: Szíria, Venezuela, Afganisztán, Dél-Szudán és Mianmar. Ma is aggodalomra adnak okot a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Sáhel-övezet erősen destabilizált területei. "A helyzet - pontosítja Carlotta Sami, az UNHCR olaszországi, a Szentszék és San Marino szóvivője - még drámaibbá válik, ha figyelembe vesszük a menekülés idején a kiskorúak nagyon magas számát, amely körülbelül 30-34 millióra becsülhető, ebből több tízezer kíséret nélküli.” Emlékeztetni kell arra is, hogy a tíz menekült közül nyolc a fejlődő országokban élt, amelyeket gyakran élelmezésbiztonság és súlyos alultápláltság sújt, a klímaváltozás és a természeti katasztrófák kockázatának kitéve.
A legtöbb menekültet befogadó ország a világon Törökország 3,6 millió emberrel, majd Kolumbia, amely 1,8 millió embert fogadott be, utánuk következik Pakisztán, Uganda és Németország, az egyetlen európai ország a rangsor elején. "Tanúi vagyunk egy új valóságnak, amely megmutatja nekünk, hogy a kényszerkiáramlás manapság nem csak elterjedtebb, hanem már nem is átmeneti és rövid távú jelenség" - mondta az Egyesült Nemzetek Szervezetének menekültügyi főbiztosa, Filippo Grandi, akik számára „nem várható el, hogy az emberek évekig bizonytalan helyzetben éljenek anélkül, hogy lehetőségük lenne hazatérni, vagy abban reménykedhetnének, hogy új életet kezdhetnek azon a helyen, ahol vannak ”.
Az a gondolat, hogy nem térhetnek vissza a hazájukba, sajnálatos, de a menekültek visszatérésének megszervezésének esélye jelentősen csökkent. Aa a 90-es években az átlag évente másfél millió ember volt, most már csak 385 ezerre esett. "Aki menekültként érkezik egy országba, az olyan, mint egy mászó gyermek, akinek szüksége van valakire, aki megtartja a lábán, amíg nem tud maga járni" - bizonygatja Berthin Nzonza, a torinói menekültek számára létrehozott Mosaic-Akciók Egyesületének alapítója, aki, a Kongói Demokratikus Köztársaságból érkezett Olaszországba 2002-ben. Az ő nagy igazsága, hogy aki menekül, "az nem terhet jelent, hanem olyan értékeket és készségeket hoz, amelyek hasznosak lehetnek az befogadó számára". "Ha elhagyja az országát, elhagyja az összes emlékét és örömét" - mondja Douaa Alkoka, egy 19 éves szíriai menekült, aki 2016-ban családjával menekült Damaszkuszból, és mielőtt Olaszországba érkezett, hosszú és nehéz időszakot élt át Libanonban. Azokról beszél, akik attól tartanak, hogy nem tudnak majd megtanulni olaszul, és az a szomorúság, hogy távol vannak az országuktól, ahová talán soha nem fognak tudni visszatérni. Ő megtalálta a boldogságot, valamint lehetőséget arra, hogy visszatérjen a tanulmányaihoz.
www.vaticannews.va/Szaléziak.HU
