A szülők árral szembeni pedagógiája pozitív pedagógia. Számunkra a mosoly többet ér, mint egy dorgálás, egy szemrehányás.
Az egészséges bölcsesség alapigazsága: az emberi életet két egyszótagú szó dönti el: „igen” és „nem”. Mindkettőre szükség van! De az "igen"-nek felül kell kerekednie a "nem"-en. Azért támogatjuk az "igeneket", mert a "nemek" csak segítenek megtisztítani a talajt, míg az "igenek" adják a lökést; a "nemek" alkotják a falat, az "igenek" növesztik azt! Tisztázzuk egyszer és mindenkorra: a szülők árral szembeni pedagógiája pozitív pedagógia. Számunkra a mosoly többet ér, mint egy dorgálás, egy szemrehányás.
Számunkra bölcsebb, aki a gyereket biciklizni tanítva azt mondja neki: „Nézz előre!”, mint az, aki azt mondja: „ Vigyázz, nehogy eless!”
A „JB” tényező hatása
A JB tényező a jutalom és a büntetés egyensúlya a gyermek viselkedésének szabályozásában. Kaoru Yamamoto, az Arizonai Állami Egyetem munkatársa, e terület kiváló tudósa kiszámította, hogy az 5:1 arányú JB-faktor a leghatékonyabb Ez azt jelenti, hogy a gyermek öt jutalmat kap, szemben egyetlen büntetéssel. Yamamoto kísérletei azt mutatták, hogy ha az RP-faktor kisebb, mint 5:1 (más szóval, ha a gyermeket gyakrabban büntetik), akkor az énképe szinte elkerülhetetlenül sérül. Nem csak ez, hanem az a magatartás, amelyért a büntetést kiszabják, nagyon ritkán szűnik meg, és csak másfajta, hasonlóan nem kívánatos magatartássá alakul át. A gyermek például a rejtett ellenségeskedés jeleit mutathatja, mint például a makacsság, a passzív ellenállás, a visszafogott szemtelenség, a közöny vagy a mogorvaság. Ha pedig ezekért a viselkedésekért meg is büntetik, hajlamos lehet arra, hogy visszahúzódjon az intenzív fantázia világába. Az így kezelt gyermek hamarosan feladja a reményt, hogy elnyerheti a szülők szeretetét és tetszését, és mivel úgy látja, hogy alkalmatlan arra, hogy kielégítse igényeiket, felhagy a vállalkozással.
Nem azt javaslom, hogy mondjon le a büntetés minden formájáról: világos határokat kell szabni a gyermek viselkedésének, mind a saját, mind mások érdekében, és e családi szabályok megsértése jogosan büntethető. A kutatás csak azt tette világossá, hogy minden egyes, a nemkívánatos viselkedés miatt kiszabott büntetés után legalább öt olyan alkalomnak kell lennie, amikor a jó viselkedést jutalmazzák.
Az első lépés a gyermek negatív énképének javításában tehát az, hogy az JB-tényezőt vissza kell állítani a megfelelő szintre. A legtöbb család esetében ez a büntetés számszerű mérséklését alig, vagy egyáltalán nem követelte meg, de a szülőknek tudatosítaniuk kellett a gyermekeik jó viselkedésének jutalmazási lehetőségeit, és reagálniuk kellett azokra.
NEM, szeretetből
Fontos azonban, hogy ne becsüljük alá a „nem” nagy pedagógiai értékét: „a nem erősíti az egót; a „nem” arra emlékeztet bennünket, hogy van tekintély; a „nem” biztonságot ad.
A mai „nem” előkészíti a holnap „igenjét”: „igen” a tanulásra, a munkára, a kötelességre, még akkor is, ha az élet kimutatja a foga fehérjét, és éget a nap.
A "nem"-ek szociálissá és szimpatikussá teszik a gyermeket. A magára hagyott gyermekből kellemetlen, labilis, neurotikus felnőtt lesz.
Fontos, hogy megtanítsuk gyermekeinknek, hogy ha jól akarják alakítani az életet, és nem akarják elrontani, akkor mától minden nap iskolába kell menniük, hogy „nem”-et mondjanak, hogy felkészítsék magukat a négy legrosszabb betegség elleni küzdelemre és legyőzésére, amelyek mindegyike gyökerében a bátorság hiánya áll, amit csak a "nem" növelhet.
Ez a négy kellemetlen betegség, amely aláássa az akarat nélküli egót: az ügyetlenek, az esetlenek konformizmusa, akiknek nincs erejük szembemenni az árral; azok „ minimalizmusa ”, akik megelégszenek azzal, hogy megmaradjanak bonsainak; az egymást csak prédának tekintők állatiassága; azok pilatizmusa, akiknek nincs bátorságuk kompromisszumot kötni, elkötelezni magukat: inkább mossák kezeiket, hagyják, hogy mások döntsenek és éljenek.
Az ismert dán szakértő, Jesper Juul ezt írja: „Amikor családterapeutává válásom során először hallottam a következő mondatot: „A nem a legkedvesebb válasz”, nem értettem. Csak fokozatosan, a legkülönbözőbb családokkal folytatott számos beszélgetés után értettem meg ennek a kijelentésnek a mélyebb értelmét. Ha visszatekintek a mai magán- és szakmai életemre, rájövök, hogy a legtöbb nehézség, konfliktus a családokban is abból adódik, hogy a tagok nem tudnak nemet mondani, pedig szeretnének. Mert nem határozzák meg a személyes határaikat, és nem fejezik ki magukat elég világosan, talán mert a családi kultúra nem engedi meg, vagy mert egy vagy több tag nemn em talál rá késztetést.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy jobban "el kellene utasítanunk" egymást, hanem egyszerűen csak azt, hogy gyakran túl keveset törődünk egyéni határainkkal, szükségleteinkkel, és hajlamosak vagyunk ezért másokat hibáztatni. A nemet mondás művészete azt is jelenti, hogy mindenki érdekében felelősséget vállalunk saját tetteinkért.”
Változtassuk a NEM-et IGEN-re
Az egyetlen veszély a túlzás. Egy anya azt kiabálja: „Mindig nemet mondasz!” Ismerős számodra ez a tiltakozás? Amikor bevallottam más szülőknek, hogy a gyermekeim kéréseire adott első válaszom általában negatív volt, sokan elismerték, hogy ők is hasonlóan viselkedtek. Ha gyakran válaszolsz automatikus elutasítással gyermekeid kéréseire, próbálj ki egy kis kísérletet: számold meg, hányszor mondasz nemet egy nap. Ez a gyakorlat rendkívül tanulságos (és néha kínos) lehet. Ha túl sokszor válaszolsz nemmel, talán már észrevetted, hogy a gyerekeid nem fogadják el válaszként a NEM-edet, és folyamatosan arra próbálnak rávenni, hogy igent mondj, ami, még ha nem is engedsz, mégis állandó konfliktushelyzetben tart.
Pino Pellegrino - bollettinosalesiano.it/ Szaléziak.HU
