Semmi szeszély, sőt még csak arrogancia sem, hanem erkölcsi kötelesség felnyitni egy dezorientált és álmos társadalom szemét!
Egy gesztus bátorsága
Ő Mirko, aki 2001-ben született a pugliai Copertinóban. Kilencévesen, amint belép az osztálytermébe, nevetést hall a folyosóról. Kíváncsian közeledik egy csoport gyerekhez, akik körben állnak. Középen egy osztálytársa áll, mozdulatlanul, lesütött szemmel, könnyek patakzanak az arcán. Mielőtt Mirko bármit is mondhatna, az egyik fiú rávetődik és lehúzza a nadrágját. A gyerek sírását elnyomja a csoport kiabálása.
Mirko szíve hevesen ver, légzése felgyorsul. Gondolkodás nélkül ökölbe szorítja a kezét, előrelép, és segít társának felöltözni. Aztán a csoport felé fordul: „Soha többé ne merészeljetek ilyet tenni!”
Vannak, akik hitetlenkedve néznek rá, mások vállat vonnak, mások eltávolodnak. Csak egy marad mozdulatlanul. Mirko közeledik, és szemtől szemben állnak. A másik lesüti a tekintetét, és suttogja: „Sajnálom.” Mirko annyi mindent akar mondani, de valami erőteljesebbet választ: megöleli.
A következő néhány napban a fiúk elmentek egymás mellett a folyosón. A fiú mosolygott és integetett. Mirko visszamosolygott, tudván, hogy helyesen cselekedett.
Telnek az évek. 14 évesen, tévénézés közben egy hír hallatszik: egy lány öngyilkosságot kísérelt meg, miután zaklatták. Azonnal visszaemlékszik gyermekkorának folyosójára, felidézve annak a pillanatnak a dühét és frusztrációját. De aztán mosoly ragyog fel az arcán: rájött, hogy lehet valamit tenni.
Másnap beszélget társaival. Megbeszélik, elmondják a véleményüket, és döntésre jutnak: elég a nézelődésből, itt az ideje cselekedni.
Mirko ma 20 éves, és a mabasta (Movimento Anti-Bullying e Cyberbullying - zaklatás és cyberzaklatás elleni mozgalom) alapítója, amely egy olyan egyesület, amelyet a zaklatás megelőzésére hoztak létre. Csapatával iskolákba utazik Olaszország-szerte, hogy segítsen mind az áldozatoknak, mind az elkövetőknek megváltoztatni a szokásaikat.
A megfőtt béka
„Anyukák és apukák, tanuljatok a lazacoktól, amelyek az árral szemben úsznak! Szabaduljatok meg a forgatókönyveitektől!” – ezt a határozott felhívás teszi közzé Fulvio Scaparro pszichoterapeuta.
A lapos egyhangúság idején nem megengedett a semlegesség: kötelességünk kiállni és iskolába járni a lazacokkal, amelyek az árral szemben úsznak!
Kötelességünk, hogy előhozzuk a jó haragot, az egészséges felháborodást, hogy a föld újra Embereket „teremjen”, és ne csak pusztán „embereket”!
Igen, egy olyan társadalomban, amelyben több az autó, mint az ötlet; egy olyan társadalomban, amely összekeveri az „vitalitást” a „közönségességgel”; egy olyan társadalomban, amely ismeri a dolgok árát, de már nem az értéküket; egy egyre virtuálisabbá és kevésbé erényessé váló társadalomban... úgy tűnik számunkra, hogy a legerősebb stratégia az árral szemben evezni.
Világos tehát: semmi szeszély, még kevésbé arrogancia, hanem erkölcsi kötelesség felnyitni egy dezorientált és álmos társadalom szemét!
Elérkezett a mai nap, amit a spanyol filozófus, Miguel de Unamuno jósolt: "A túlságosan nyugodt emberek egy kis felrázása lelkiismereti kötelességgé válhat!"
Itt az ideje, hogy elég legyen a képmutatásunkból, amit Indro Montanelli író olyan szépen megragadott: „Reggel mindannyian felháborodunk. És meggyőződéssel is. Este mindannyian a tévé előtt ülünk, és a meccset nézzük!”
Egy rövid történet jól elmagyarázza ezt. Képzelj el egy hideg vízzel teli fazékat, és egy békát, amint nyugodtan úszik benne. Tüzet gyújtasz a fazék alatt. A víz lassan felmelegszik. Hamarosan langyossá válik. A béka kellemesnek találja a helyzetet, és tovább úszkál.
A hőmérséklet emelkedni kezd. A víz meleg, egy kicsit melegebb, mint amit a béka szeret, de egyelőre nem aggódik túlságosan, különösen mivel a hőség miatt egyre fáradtabb és szédül is.
A víz most már nagyon meleg. A béka kezdi kellemetlennek találni, de annyira legyengült, hogy elviseli, alkalmazkodásra kényszeríti magát, és nem tesz semmit.
A víz hőmérséklete fokozatosan emelkedik, hirtelen változások nélkül, míg a béka meg nem fő és elpusztul anélkül, hogy kivetette volna magát a fazékból.
Ha ugyanaz a béka hirtelen egy 50°-os vízbe merülne, egy erőteljes rúgással kiugrana belőle.
Ez a kísérlet tanulságokban gazdag. Megmutatja, hogy egy viszonylag lassú hanyatlás elkerüli a tudatunkat, és legtöbbször semmilyen reakciót, ellenállást vagy lázadást nem vált ki belőlünk. Nem ezt figyeljük meg ma is különböző területeken?
Mezőgazdasági és környezeti szempontból a béka metafora a talaj, a levegő és a víz fokozatos mérgezéséről mesél, más és alattomosabb módon, mint a nagyszabású és nyilvánvaló katasztrófák, amelyekről folyamatosan hallunk a médiában. Társadalmi szinten az értékek, az erkölcs és az etika rendszeres és állandó hanyatlását figyelhetjük meg. Évről évre ez a leépülés olyan lassan megy végbe, hogy kevesen vagyunk felháborodva.
Talán itt az ideje felháborodni!
Jó harag
A „jó harag”, amelyet a pszichológiában gyakran egészséges, funkcionális vagy generatív haragként definiálnak, egy elsődleges érzelem, amelyet inkább konstruktívan, mint destruktívan használnak. A vak haraggal ellentétben a haragnak ez a formája belső riasztó jelként működik, amely figyelmeztet minket, amikor fontos személyes határokat léptünk át, változásra, önmegerősítésre és konfliktusmegoldásra ösztönözve.
A „jó harag” jellemzői és funkciói
✦ Konstruktív: Nem rombol, hanem energiát irányít a személyes fejlődés elősegítésére vagy egy igazságtalanság megoldására.
✦ Jelzi a változás szükségességét: Segít felismerni az igazságtalanságokat, és bátorít az akadályok leküzdésében, az esés utáni felállásban.
✦ Kedves: Nyugodt és udvarias modorban fejezi ki magát, tiszteletben tartja mások határait, miközben megvédi a sajátját, ellentétben a pusztító dühvel, ami elfutásra készteti.
✦ Helyreállítja az egyensúlyt: Lehetővé teszi, hogy erőszakhoz való folyamodás nélkül megerősítsd méltóságodat és jogaidat.
✦ Javítja a kapcsolatokat: A harag kifejezése (az agresszív viselkedés helyett) lehetővé teszi a frusztrációk közlését, ezáltal kapcsolatokat építhetsz ahelyett, hogy megszakítanád azokat.
Pino Pellegrino SDB
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
