Főoldal / Magyar Tartomány / Missziós lehetőség a Szalézi Családban
Missziós lehetőség a Szalézi Családban
2018-10-17 Szerda | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
misszió • misszionárius •
A közép-európai régió missziós felelőseinek találkozója 2018. október 11-14. között zajlott Klagenfurtban (Ausztria). A magyar tartományt Derossi Raja atya, a Magyar Tartomány missziós ügyeinek felelőse képviselte, aki beszámolójában a misszió különböző módjaira hívja fel a figyelmünket.
A magyar tartomány missziós ügyeinek felelőseként vonattal indultam a célállomás felé. Mielőtt a többi részvevő megérkezett, segíthettem Rosenzopf Hanzej szalézi atyának (a házigazdának) az iskolában a hittanórán.
Amikor megláttak engem a diákok, azt hitték, hogy én vagyok Dániel. Hanzej atya így reagált: „Nem, nem ő az” - és bemutatott engem mint szalézi misszionárius áldozópapot Magyarországról, akinek származási helye India.
De furdalt a kíváncsiság, nem hagyott békén, ezért megérdeklődtem Hanzej atyától, hogy kicsoda „Dániel”. Kiderült: egy menekült, iráni fiatalember (muzulmán), nemrég keresztelkedett meg nála, és az atya párszor megemlítette hittanórán. (Persze a gyerekek nem tudták a különbséget Irán és India között, misszionárius és migráns között )
Amikor esteledett, Emmausz-élményben volt részem (a szentmisén) a plébánián (Veit-ben), ahol az új megkeresztelt (Dániel) is ministrált, sőt még két másik muzulmán menekülttel is találkozhattam a Szentmise után, akik a keresztségre készülnek.
Hanzej atya nem kapott ünnepélyesen missziós keresztet a torinói bazilikában a Rendfőnök atyától (mint mi, misszionáriusok), de számomra ő is misszionárius, mert láttam missziós lelkesedését a menekültek között - amellett, hogy iskolai, plébániai lelkipásztori munkát végez és az önkéntesekkel is foglalkozik.
Amikor elkezdődött a missziós felelősök találkozója, az egyik előadás közben ébredtem rá valójában arra, hogy Hanzej atya is missio ad gentes misszionárius. Szent II. János Pál pápa ezt írja a Redemptoris Missio enciklikájában: „a « missio ad gentes » sajátos missziós tevékenység, azon népek és olyan csoportok felé irányul, amelyek még „nem hisznek Krisztusban”; „akik még távol vannak Krisztustól”; amelyekben az Egyház „még nem vert gyökeret”; és amelyek kultúráját az evangélium még nem hatotta át.” (Redemptoris Missio 34). Tehát az a lelkipásztori munka, amelyet Hanzej SDB a menekült muzulmánok körében végez, nem más, mint missio ad gentes.
Rájöttem, hogy itt Magyarországon is vannak missio ad gentes helyzetek, ahol Krisztus és az Ő evangéliuma ismeretlen, ahol hiányoznak az érett keresztény közösségek, létezik olyan közbülső helyzet is, ahol a megkereszteltek elvesztették az eleven hit erejét, vagy már nem is vallják magukat az Egyház tagjának, mert életükben eltávolodtak Krisztustól és az evangéliumtól. Valóban, azon magyarok, akik Magyarországon az „új evangelizáció” vagy „ismételt evangelizáció” szükségességét érezve a lelkipásztori munkában fáradoznak, mind missio ad gentes misszionáriusok. (Vö. Redemptoris Missio 33).
Kérdés: akkor hogyan nevezi az Egyház vagy a szalézi rend azokat a „misszionáriusokat”, akik külföldről ide érkeztek Magyarországra? (hiszen ők is ad gentes missio-ban vannak, nem?). Azok a rendtársak, akik külföldön végeznek lelkipásztori munkát, ad gentes, ad exteros, ad vitam misszionáriusok. A missziós rendtársak „nem különleges” (special) tagjai a Szalézi Társaságnak, hanem akik különös (particular) hivatást éreztek a Szalézi Társaságban úgy, hogy el is hagyták országukat, családjukat, kultúrájukat, elmentek egy másik országba (ad exteros), elsajátítottak egy másik kultúrát Jézusért, az evangéliumért, az Egyház és a rend missziójáért, amely (ad vitam) nem rövid időre szól, hanem az egész életre. Don Egidio Vigano, az egykori rendfőnök úgy ismeri el a missziós hivatást, mint hivatáson belüli hivatást.
Az Egyház kezdettől fogva missziós. Tehát a küldetést minden megkeresztelt hívő megkapta: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28, 19-20). Meggyőződésem: missziós lelkülete teszi az Egyház életét dinamikussá. Ez a szalézi társaság missziója az Egyházban: a fiatalok között, különösen a szegény, elhagyatott, peremre szorult ifjak között.
Az Evangelii Gaudium 120. pontjában Ferenc pápa ezt írja: “Minden megkeresztelt ember, akármilyen egyházi funkciója vagy hitismeretekben való jártassága legyen is, az evangelizáció aktív alanya. Helytelen volna egy olyan elképzelésre gondolnunk, miszerint szakképzett munkások viszik előre az evangelizációt… Senki ne mondjon le a saját evangelizációs feladatáról… Minden keresztény annyira misszionárius, amennyire Jézus Krisztusban találkozott Isten szeretetével.”
Ferenc pápa arra hív bennünket, hogy misszionárius-tanítványok legyünk.
„Mondjuk azt mindig, hogy »misszionárius-tanítványok« vagyunk. Ha nem vagyunk erről meggyőződve, nézzük meg az első tanítványokat, akik közvetlenül azután, hogy megismerték Jézus tekintetét, elmentek és örömmel telve hirdették őt: »Megtaláltuk a Messiást! « (Jn 1,41). A szamáriai asszony, alighogy befejezte beszélgetését Jézussal, misszionárius lett, és »az asszony szavára« (Jn 4,39) sok szamáriai hitt Jézusban. Jézus Krisztussal való találkozása után Szent Pál is »mindjárt tanította, hogy Jézus az Isten Fia« (ApCsel 9, 20).” (Evangelii Gaudium 120)
Bőven van missziós lehetőség a Szalézi Családban: iskolák, kollégiumok, oratóriumok, plébániák, média, cigánypasztoráció, önkéntesség, hogy hirdessük az evangélium örömhírét a ránkbízottaknak. Legyünk Isten szeretetének jelei és hordozói Don Bosco karizmája szerint a fiatalok között, hogy mondhassák ők is: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő (Jézus) a világ Üdvözítője.” (Jn, 4, 42, Strenna 2018).
Isten áldja meg a küldetésünket!
De Rossi Raja SDB/Szaléziak.HU
