Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak – Évközi 29. vasárnap – Missziós vasárnap
Szalézi szavak – Évközi 29. vasárnap – Missziós vasárnap
2026-10-18 Ma | #Magyar Tartomány
prédikáció • misszió • misszionárius •
Az olvasmányban ezt hallottuk: „Én vagyok az Úr, senki más.” Kedves testvérek, bármilyen élethelyzetbe kerüljünk is, ne felejtsük el ezt a kijelentést! Ez azt jelenti, hogy a nehézségek, a szenvedés és a boldogság közepette egyaránt Istennek kell adnunk az első helyet az életünkben.
Az evangéliumban Jézus megmutatja, hogyan ültethetjük ezt át a gyakorlatba. Azt mondja: „Adjuk meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” Ha Isten az egyetlen Úr, az azt jelenti, hogy ő minden felett áll – még a császár felett is! Ugyanakkor kötelességünk teljesíteni állampolgári feladatainkat is ott, ahol élünk, mint amilyen az adófizetés vagy a törvények betartása.
Isten mindenekfelett áll, ő mindenható, mégis arra buzdít minket, hogy legyünk hitelesek, és becsületesen végezzük a feladatainkat. Tegyük meg a kötelességünket a társadalom felé, de adjuk meg az Istennek is, ami az övé! Nemcsak a testünket kell ápolnunk, hanem a lelkünket is.
Nagyon hálás vagyok, hogy itt vagytok, és bár ezeket a dolgokat már tudjátok, fontos, hogy megerősítsük őket. Ha pedig ismertek valakit, akihez ez az üzenet még nem jutott el, adjátok át neki! Az Úr arra hív minket, hogy az adófizetésben és a mindennapi dolgainkban becsületesek legyünk. Nincs helye a csalásnak! A külső kötelezettségeink mellett pedig a lelkünkre, az imádságra és a jó cselekedetekre is figyeljünk, hiszen ezzel is Istennek adjuk azt, ami az övé.
Hogy lássátok, miként ültethető ez át a gyakorlatba, hoztam néhány példát arra, hogyan próbálunk mi, szaléziak helytállni a mai világban. A missziós vasárnapon a pápa arra bátorít minket, hogy gondoskodjunk a szegényekről – ne csak szavakkal, hanem tettekkel és példamutatással is, megkönnyítve számukra az evangélium megértését.
Nigériából érkeztem, ahol a szalézi renddel rengeteg olyan feladatot végzünk, amilyennel itt nem találkozni. Nigériában például utcagyerekekkel foglalkoztam. Egy budapesti hajléktalan kétszer jobb helyzetben van, mint egy ottani utcagyerek, mert a korrupció miatt az állam nem törődik velük, és nincsenek gyermekotthonok sem. Ezért az egyház vállal magára többlet feladatot. Kimentünk az utcára a gyerekek közé, együtt voltunk velük, és jelenlétünkkel próbáltuk bátorítani őket, megmutatva, hogy ők is értékes emberek, akikből lehet valami jó. Tíz év elteltével, amikor hazalátogattam, örömmel láttam, hogy az egykori utcagyerekek ma már becsületes, dolgozó felnőttek.
A rendünkben minden hónapban meghatározunk egy konkrét imaszándékot a missziós munkánkért. Ebben a hónapban a szakképzésben és felnőttképzésben részt vevő fiatalokért imádkozunk, hogy jó oktatást kapjanak, és elsajátíthassák a szakmájukat. Az imán túl az adományokból támogatjuk is azokat a szegény fiatalokat, akik nem tudják kifizetni a tandíjat. Sok országban nincs ingyenes oktatás. Nálunk például egy magánóvoda rendkívül drága, a bátyám több mint kétmillió forintnak megfelelő összeget fizet egyetlen gyermek óvodai neveléséért. A szegényebb családok ezt nem engedhetik meg maguknak, ezért a szalézi rend az adományokból segíti őket.
Foglalkozunk olyan fiatalokkal is, akik ugyan gazdag családból származnak, de lelkileg nagyon szegények. Az ő iskoláikban arra törekszünk, hogy megosszuk velük a hitet, és megerősítsük bennük: nem az számít, mennyi vagyonod van, hanem az, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk.
Egy másik hónapban a pakisztáni és izraeli testvérekért imádkozunk. Az ott élő szaléziak nehéz körülmények között igyekeznek megerősíteni az emberek hitét, miközben a békéért imádkoznak és küzdenek. Nemcsak élelmiszert, ruhát és segélyeket küldünk nekik, hanem jelen vagyunk a fiatalok mellett, és oktatással segítjük a családokat.
A legszegényebb közösségekben szolgálunk. Sok helyen még az tiszta ivóvíz sem biztosított, emiatt rengetegen megbetegednek. Ezért ivóvízprojektet és 21. századi tudományos segítséget viszünk el hozzájuk a hívek adományaiból. A projekteket nem távolról irányítjuk, hanem a helyi szalézi testvérek vezetik őket a helyszínen. Olyan falvakban is jelen vagyunk, ahol a modern civilizáció alapjai még hiányoznak, és segítünk az ott élőknek felemelkedni, megtanítva őket arra, miként teremthetik meg maguknak a megélhetést.
Hivatásunk és missziónk nem elsősorban a gazdagokhoz, hanem az anyagi vagy lelki szegénységben élő fiatalokhoz szól.
Zárásként egy nagyon fontos kérést szeretnék megosztani veletek: minden családban legyen tilos kidobni az ételt! Amikor az ételt a kukába dobod, gondolj arra, hogy abban a pillanatban valaki a világ egy másik részén azért imádkozik, hogy legyen mit ennie. Becsüljük meg az ételt, és ne feledkezzünk meg az éhezőkről!
A missziós vasárnapon tegyük fel magunknak a kérdést: Engem mire hív az Isten? Mi a küldetésem? Hogyan tudom hirdetni az örömhírt és tenni a jót ott, ahol éppen vagyok? Nem mindenkinek az a feladata, hogy órákat utazzon egy idegen országba, és teljesen új nyelvet tanuljon meg. A te missziós szolgálatod lehet az is, hogy a saját családodban vagy a közvetlen környezetedben éled meg a hitedet.
Csendesedjünk el egy pár percre, és gondolkodjunk el azon, miként tudjuk az örömhírt és a jó cselekedeteket továbbadni a saját életünkben!
P. Emmanuel Ilodigwe SDB
Elhangzott Nyergesújfalun, 2026. október 18-án, missziós vasárnap
Szaléziak.HU
