Főoldal / Szalézi világ / Nagy-Britannia - "Ne felejtsd el a vidámságot - az szent!"
Nagy-Britannia - "Ne felejtsd el a vidámságot - az szent!"
2021-05-12 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A játék szent és nélkülözhetetlen minden életkorban. Ez a hely, ahol pazaroljuk az időt, felfedezzük és elfelejtjük a múltat és a jövőt. Ez azért van, mert feleleveníti a lelket, perspektívát ad és felszítja a humort. Ha másokkal játszunk, akár sportban, akár hobbiból, emberi lényként mindenki ugyanarra a szintre kerül. Játszani szent cselekedet.
Don Bosco munkája játékkal kezdődött, és ez továbbra is lelkiségének középpontjában áll. Játszani azt jelenti, hogy a jelen pillanatban vagyunk, hogy együtt vagyunk más teendő, vagy napirend nélkül. Lehetővé teszi, hogy egy ideig nélkülünk létezzen a világ, és teret teremt az emberek számára, hogy játszva és szórakozva együtt legyenek, vagy egyedül egy hobbival.
A játékban résztvevők egyénisége elveszik egy tevékenység folyamán, felszabadulnak és energiát nyernek attól, amit csinálnak. Lelki értelemben a játék az élet áramlásába vezeti az embert, amelyet sok vallási hagyomány szellemnek nevez. Azok, akik játszanak, egy ideig elszabadulnak a múlttól és a jövőtől, hogy egyszerűen csak jelen legyenek. A spiritualitás felismeri a jelen pillanatot, mint azt a szakrális teret, ahol kibontakozik az értelem, és így a játék szent, és kiváltságos út vezet az élet minden titkába.
Amikor a hinduk a világegyetem létrehozásáról beszélnek, nem Isten munkájának, hanem Isten játékának hívják. A "Visnu lila" kifejezést használják, ahol a "Visnu" az Isten, a "lila" pedig a játék. Úgy látják, hogy az egész világegyetem Isten játszótere. A zsidó írások azt is elismerik, hogy van olyan bölcsesség, amely örömet okoz és mindig a játék Isten jelenlétében (Példabeszédek 8,30). Jézus maga is ellazulhatott másokkal, és rendszeresen elment a barátaival, hogy együtt egyenek, igyanak és ünnepeljenek.
Ezért minden játéktér és szabadidő rendelkezik egyfajta szentséggel, különösen a társadalmi és a kreatív életben. Don Bosco felismerte a játszóteret, bármilyen formájú is volt az, mint azt a helyet, ahol megérintjük a szent jelenlétet. E jelenlét folyamán felelevenedünk az élet örömében, olyan dolgokat tanulva, amelyekre a tudatos gondolkodás soha nem taníthat meg minket.
Don Bosco nevelésének filozófiája hangsúlyozza a játék fontosságát, mert kiépíti azokat a kapcsolatokat, amelyeken belül megtörténik a holisztikus oktatás. Froebel kortársa volt, és Pestalozzi oktató munkáját fejlesztette tovább, felhasználva az evangéliumot értelmet és mélységet adott az osztálytermi tapasztalatoknak. A játék nemcsak kapcsolatokat épít, hanem segíti a fiatalokat a pihenésben, a nyomás kezelésében és az ellenállóképesség növelésében. A spirituális játék a hit pillanatának és az élet optimizmusa kifejezésének tekinthető. A tanároknak az osztályteremben a játékot saját egészségük és a diákok egészsége érdekében is fel kell használniuk.
A szalézi lelkiség segédsablonként alkalmazható minden óratervhez. Az otthon, az iskola, a játszótér (udvar) és a templom elemei segítenek abban, hogy kiegyensúlyozott mintát alakítsanak ki az egyes órák megközelítésében. Ezeknek a kategóriáknak a használata a szokásos óratervezés mellett egy másik szemléletet nyit meg az óráról, mint holisztikus tapasztalatról, amely a tanár és a tanulók közötti tanulási kapcsolaton alapul. Ezt a nézetet szem előtt tartva nem feledkezik meg az osztályteremben a játékról.
Szóval, a napi elfoglaltságaink között találjunk időt a játékra. Kapcsolódjunk ki és ismerjük fel, hogy nem mindig kell irányítania vagy produktívnak lennie. Elég, ha élünk és lélegzünk, hogy számon tartsuk az áldásainkat, lazítsunk és hagyjuk, hogy a testünkben, a kapcsolataiban és az egész világban szétáromoljon az életerő.
Szóval, állj meg és játssz - mert ez szent!
P. David O’Malley SDB
ANS-London/Szaléziak.HU
