Főoldal / Magyar Tartomány / Óbuda – Csány Péter atya ezüstmiséje
Óbuda – Csány Péter atya ezüstmiséje
2025-06-22 Ma | #Magyar Tartomány | KIEMELT
Csány Péter atya június 21-én, szombaton 11 órakor mutatta be ezüstmiséjét az óbudai Segítő Szűz Mária templomban.
„25 év. Negyed évszázad. Az már egy komoly idő. 25 éve szenteltek fel pappá engem. Most, szombaton 11 órakor lesz a publikus ünnep, ami igazából a tartományt illeti; én már elkezdtem a jó Istennel a számbavétel-számadás műveletét. Az ünnep alkalmas arra, hogy a sok-sok szentségközvetítés, szentmisék, áhítatosságok, hitoktatások, ill. -megvallások, megosztások, a keresztelések, gyóntatások, esketések, temetések, az elsőáldozásra és bármálkozásra előkészítések betegek szentsége kiszolgáltatása találkozásaiban arcokra, emberekre, sorsokra és lelkekre gondoljak. És az azok által adott gazdagodásokra. Kérem, ti is, akik az említett arcok mögött vagytok, gondoljatok rám: emlékeitekben, imádságaitokban, esetleg részvételetekben, jelenlétetekben - bizonyára nehezen tudjátok elképzelni, de így van: minden egyes találkozást, interakciót hordozok szívemben, elmémben, van, amelyik azonnal előjön, van, amelynek felszínrehozatala hosszabb-rövidebb időbe telik, de megvan. Hordozom találkozásaimat, és ez teljesíti ki a 25 évet. Örülök, ha egy-egy pillantásra, találkozásra itt-ott-amott összefutunk. Tartsunk össze, imádkozzunk egymásért! A jó Isten áldjon meg benneteket, a viszontlátásig!” – írta Péter atya közösségi oldalán közzétett meghívóban, amelyre sokan válaszoltak azzal, hogy eljöttek a közös ünneplésre.
A szentmise elején Vitális Gábor tartományfőnök atya köszöntötte az ünnepi szónokot, Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi főapátot, aki Péter atyát Újpesten, 2000. május 20-án pappá szentelte.
Az apát örömét fejezte ki, hogy együtt ünnepelhet a szaléziakkal, amire szentbeszédében ismét visszatért. Egy ágostoni mondást idézett, mely szerint: „Emlékezni akarok Uram, de nem magáért az emlékezésért, hanem hogy Téged mindig szeresselek.” Rámutatott, hogy az emlékezés az eltelt 25 évre sem öncélú, hanem, hogy sorba vegyük mindazt a jót, amit kaptunk, és hálatelt szívvel megköszönjük Istennek.
Elárulta, hogy Péter atyával titkos levelezést folytattak, amelyben Péter atya leírta a családja történetét és az, hogy mi történt vele a 25 év alatt. Azt tanácsolta neki, hogy álljon meg egy pillanatra majd a mai napon is, amikor egy kicsit elcsitul már a zsivaj, a gratulációk tömkelege körülötte, és térjen vissza az emlékezéshez, majd pedig kiemelte, hogy az Egyház napjainkban nagy kihívás előtt áll, nagy a felelőssége, mert többletet kell vállalnia nem önző módon, nem csak a többiekért, a másokért, hanem a saját gyermekeikért és unokáikért kell több áldozatot vállalni, hogy a keresztény élet élet legyen, sugározzék, termékeny legyen az egyháznak a közösségére nézve, és a bennünket körülvevőket kell nagy szeretettel, és hozzáteszem, irgalmas, elfogadó, megértő szeretettel megszólítani és körülölelni.
Az evangéliumra utalva rámutatott, hogy Krisztus az egyszerű szíveknek, a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki önmagát, akiknek ott van a szívében a szeretet szikrája.
Beszéde végén hangsúlyozta, hogy ne rendkívüli csodát várjunk! Isten megteremtett bennünket saját képére, hasonlóságára, szeretett bennünket, és ha megismerjük Jézust, akkor ezt a Isteni szeretetet nyújtjuk tovább, de nem lehet ítélettel, kritikával megtenni, hanem egyszerűen, a szív szeretetével és jóságával. „Így leszünk ebben a beteg társadalomban reménységek. Egy csodálatos nagymama, egy nagypapa, szülők, akik áldozatokat vállalnak, akik okosan próbálnak gondolkodni a jelenről, és a gyermekeik jövőjéről – mondta, majd az első sorban figyelő gyermekekhez fordult: – Kis apróságok! Ti még nem tudjátok, hogy miről van szó, de majd ebben a jóban, ebben a szépben, ebben az igazban belenőttök.”
A zsúfolásig megtelt templomban bemutatott szentmise végén Vitális Gábor tartományfőnök atya felköszöntötte az ünnepletet. Elismerő szavakkal méltatta papi, szerzetesi szolgálatát, amelyet Újpesten kezdett el, majd itt, Óbudán folytatott, aztán Szombathelyre került, most pedig újra itt van Óbudán. Bárhol is járt, bárhol is volt, mindenhol a szalézi lelkiség jegyében tette feladataidat, jelenlétével, odaadásával és fiatalos szívvel szolgált. A rendtársi közösségben való jelenléte a magyar szaléziak számára példa. Odafigyelése, együttérzése, természetes vidámsága megerősíti, bátorítja rendtársait. Hűsége, derűje nem csak emberi tulajdonságok, hanem Don Boscó-i lelkületű szalézi jegyek, amelyeket valamilyen módon mindannyian egyénileg, egyéni módon jelenítenek meg.
A tartományfőnök megköszönte Péter atyának a közösségért végzett sokrétű szolgálatát, a sport iránti szeretetét, a művészetek iránti nyitottságát, a zenei ajándékait, a találó megemlékezéseit, amelyek mind az öröm, a találkozás, a testvéri közösség forrása rendtársai számára.
Gábor atya átadta az ünnepeltnek a közösség ajándékait. egy jubileumi miséző készletet és két gyönyörű bor-vizes kancsót. Egy kerékpárral is megajándékozták (azt nem tolták be a templomba), hogy a hobbijának is tudjon egy kicsit szentelni időt, meg az egészségére is tudjon jobban figyelni, és mivel a szaléziak között már van olyan szent, aki biciklivel járt, kövesse az ő nyomdokait, hogy a bicikliről minél több embert meg tudjon szólítani és kultúráltan közlekedve példát is tudjon adni mások számára.
„Az Úr áldjon meg és adjon rád abból a kegyéből, erőből, áldásból, amellyel te nap mint nap szolgálsz, hogy veled építhessük együtt, közösen itt Óbudán és a tartományban is, Don Bosco álmá” – zárta köszöntőjét a tartományfőnök.
A szentmise végét jelző ezüstmisés áldás után a Don Bosco Közösségi Házba hívta az ünnepelt a vendégeket, ahogy roskadásig teli asztalok várták őket. A köszöntők még sokáig folytatódtak, mindenkinek volt egy jókívánsága az ünnepelthez, akit nagy szeretettel fogtak körbe családtagjai, rendtársai, barátai, a szalézi munkatársak és a hívek.
Szaléziak.HU
