Főoldal / Magyar Tartomány / Óbuda - Öröm, bőrönd és szalézi meglepetés – Sándor István nyomában az oviban
Óbuda - Öröm, bőrönd és szalézi meglepetés – Sándor István nyomában az oviban
2026-05-24 Vasárnap | #Magyar Tartomány
óvoda • Óbuda • Sándor István •
Boldog Sándor István ünnepéhez kapcsolódóan különleges vendég érkezett óvodánkba: Áron testvér látogatott el hozzánk. Nem egyedül jött, hanem magával hozott egy barátot is, aki bizony eleinte annyira szégyenlős volt, hogy nem mert bejönni a tornaterembe, ahol az óvoda összes gyermeke és dolgozója izgatottan várta.
Áron testvér ezért kiment érte, de a titokzatos vendég kijelentette: amíg Áron testvér bent van, ő bizony nem lép be. Így hát Áron testvér kiment, és ekkor egy kalapos, kabátos férfi érkezett meg hozzánk egy réges-régi bőrönddel a kezében. A vendég bemutatkozott: „Én vagyok Sándor István!”
A gyerekek rögtön találgatni kezdtek, vajon tényleg ő lehet-e. Szerencsére hozott magával egy régi, fekete-fehér fényképet is. A kicsik komoly megfigyelésbe kezdtek: Két füle van, két szeme is, akkor tényleg hasonlít. A gyerekek közül sokan már ismerték Boldog Sándor István nevét, hiszen egész héten róla beszélgettünk a napindító csendes percek során. „Sándor István” elmesélte, hogy aki mostanában járt a templomban, láthatta, hogy ezekben a napokban rá emlékezünk. Ezután Áron testvér és Boldog Sándor István segítségével a gyerekek játékos módon fedezték fel, miben hasonlít és miben különbözik Szűz Mária és Sándor István. A különbségeket villámgyorsan kiszúrták: Mária lány, Sándor István fiú, Máriának hosszú haja van, Sándor Istvánnak nyakkendője. Arra a kérdésre pedig, hogy ki élt régebben, egyértelmű válasz érkezett: Mária. A gyerekek azt is megtudták, hogy Sándor Istvánról már készülhetett fénykép, Máriáról viszont csak festmények és ábrázolások maradtak fenn.
Ezután előkerült a titokzatos bőrönd tartalma. Egy kis lapát és egy kalapács segítségével megtudtuk, hogy mindketten szorgalmasok voltak. Mária sokat dolgozott a kertben és a konyhában a családjáért, Sándor István pedig kétkezi munkásként és nyomdászként tevékenykedett. A következő tárgy egy szemüveg volt. Nem akármilyen szemüveg, hanem varázsszemüveg! Olyan, amellyel észre lehet venni, hol van szükség segítségre. A gyerekek rögtön felidézték Sándor Istvánnal a kánai menyegző történetét, ahol elfogyott a bor. Mária észrevette a bajt és segítséget kért Jézustól, nehogy szégyenben maradjon a vőlegény és a menyasszony. Sándor István is mindig figyelt másokra, a testvéreire, a fiatalokra, a rábízott gyermekekre. A bőröndből ezután egy piros, régi tárcsás telefon került elő. A gyerekek nagy csodálkozással nézegették, ezzel hívták régen Jézust? Innen már könnyű volt eljutni az imádság témájához. Megbeszéltük, hogy Jézust nem telefonon hívjuk fel, hanem imádságban szólítjuk meg. A bőrönd még egy fontos titkot rejtett. Mind Máriának, mind Sándor Istvánnak menekülnie kellett. Jézus gyermekkorában a családnak Egyiptomba kellett menekülnie. Sándor Istvánnak pedig bujkálnia kellett: álruhát viselt, még álbajuszt is ragasztott magának, és Kis István néven élt tovább, hogy ne találják meg. Pedig ő csak segíteni szeretett volna a fiataloknak és játszani, foglalkozni a gyerekekkel. Ekkor meggyújtottuk a kis asztalon álló gyertyát, és a tornateremben meghitt hangulat lett. A közös áhítatot gitárkísérettel énekeltük tovább: együtt zengett a tornateremben a „Mária, Mária, szép virágszál” kezdetű ének.
A fiúk ezután Áron testvér vezetésével soronként imádkozták:
„Boldog Sándor István,
kérlek, segíts,
hogy olyan fiú legyek, mint te:
szeretettel vigyázzak a testvéreimre,
az erőmet ne bántásra használjam,
hanem mások segítésére,
hogy akkor is szót fogadjak,
ha nincs hozzá kedvem,
hogy mindig segítőkész legyek.
Boldog Sándor István,
könyörögj érettünk.”
Ezután a lányok következtek Nóri nénivel:
„Szűz Mária,
kérlek, segíts,
hogy olyan lány legyek, mint te:
odafigyeljek a kisebbekre,
kedves legyek másokkal,
észre tudjam venni, hogy hol tudok segíteni,
és hogy megtegyem, amit kérnek tőlem.
Segítő Szűz Mária,
könyörögj érettünk.”
A közös imádságot keresztvetéssel zártuk, de a program itt még nem ért véget: a legkíváncsibb gyerekek végül közelebbről is megvizsgálhatták, és természetesen ki is próbálhatták a régi tárcsás telefont. Nagy sikere volt.
Köszönjük Boldog S… akarom írni Áron testvérnek ezt a vidám, tanulságos és élményekkel teli közös délelőttöt!
Veér-Bihari Nóra/Szaléziak.HU
