Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak - Pünkösd vasárnap
Pünkösd vasárnap, az Egyház születése napján, a Szentlélek kiáradása napján a nap eseményét kivételesen ilyenkor nem az evangéliumból ismerjük meg, hiszen a pünkösd a mennybemenetel után történik, és erről az eseményről már az Apostolok cselekedetei könyv tudósít bennünket, akkor ez a második fejezet ezzel kezdődik, vagyis a pünkösd eseménynek a leírásával.
Ennek kapcsán az Apostolok cselekedetei könyvet szokták a Szentlélek evangéliumának is nevezni, és egy kicsit talán elfelejtett lett a könyvek között, hiszen a figyelmünk elsősorban Jézus történetére és szavaira figyel a négy evangéliumban. Adott esetben valamennyire figyelünk: a levelekre, Pál leveleire, amelyek teológiailag nagyon sok mindenben segítenek kibontani az evangélium tanítását.
Figyelünk a Jelenések könyvére, amely a végső időkről szóló, kicsit olyan érdekes, izgalmas, sok mindent bele lehet olvasni annak, aki nem igazán ismeri a Szentírást, és rá lehet fogni sok mindent a Jelenések könyvére, szeretjük annak a titokzatosságát, és valahogy az Apostolok cselekedetei a maga történeti műfajával úgy elsikkad, eltűnik.
Nagyon fontos dolgokról szól, gyakorlatilag három nagy témaköre van. Az egyik magának az Ősegyháznak az élete: Júdás helyett megválasztják Mátyást apostolnak, vagy éppen a pünkösd eseménye, a diakónusok szolgálata, Szent István diakónus vértanúsága, aztán, ugye, Szent Pálnak a megtérése és az apostoli útjai, hogy ő, mint a nemzetek apostola, hogyan tevékenykedik Krisztusért, és mi történik a Lélek által Pál munkássága közepette. És ott van benne Péternek, a főapostolnak a római tanítása, a látomása arról, hogy az evangélium nem csak a zsidóknak, hanem mindenkinek szól, ez a joppeji látomás, illetve utalás van a római tartózkodására, és Péter és Pál vértanúságára.
Az Apostolok cselekedetei nem csak egy történeti könyv, amely elmesél bizonyos sztorikat, főleg nem egy életrajza, amely főleg Pálról meg Péterről elmond néhány fontos dolgot.
Az Apostolok cselekedetei bemutatja a Lélek működését az Egyházban. És mindez, amit az Apostolok cselekedeteiben olvasunk, ez mindig is a legősibb egyházképünk, vagy mai szóval azt mondhatnánk, hogy modell, egyházmodell. És mindez azzal kezdődik, hogy egyáltalán megszületik a krisztusi Egyház, Krisztus kegyelméből, a Szentlélek kiáradásával.
Egyházunkat Krisztus alapítja, de a Lélek élteti. Egyházunkat Krisztus gyűjti egybe, amikor magával hívja az apostolokat, a tanítványokat, amikor föltámadása után újra összegyűjti őket, és a föltámad Krisztus, mintegy, megerősíti őket ebben az apostoli tanúságtételben, küldetésben. És aztán ez a kezdet akkor kezd el működni, onnantól lesz élő és eleven, amikor az apostolokra kiárad a Szentlélek, és a Lélek erejében teszik meg a Jézusról szóló tanúságtételt.
Az ő igehirdetésük példaképp a mai napig számunkra, ezt nevezzük kérügmának, az apostoli igehirdetést, amely nagyon lényeglátó és nagyon központi. „Az a férfi, akit a ti vezetőitek elvetettek, szegletkővé lett.” Az a Jézus, aki itt élt velünk, ő nem csak a történeti Jézus, nem csak a Názáreti Jézus, nem csak egy vándor tanító, hanem ő a hit Krisztusa, mert ezt a Jézust megölték, de föltámadt, az Atya igazolta őt - ez a föltámadás lényege -, és benne nyerjük el mi is az üdvösséget.
És az apostol igehirdetés fontos része még, amikor megkérdezik pünkösdkor az apostolokat, hogy: „Jó-jó, de hogyan lehetünk mi is ennek részesei?” És erre a válasz: „Higgyetek és keresztelkedjetek meg!”
Manapság fontos hangsúlyozni, hogy nem a keresztség van előbb, aztán majd talán lesz valami hit, és a keresztség nem valami névadó ünnepség, valamiféle hagyományos szertartás, hanem a hit gyümölcse. Előbb van a hit, a hit Krisztusban, Krisztusnak a megismerése, és az benne való elköteleződés, és annak megpecsételése az, hogy igen, én Krisztusra akarok tartozni a keresztség szentségében. Ez egy kicsit változott azóta, mióta többségében gyermekkeresztelés van, bár ne feledjük, hogy az Anyaszentegyház mind a mai napig a felnőtt keresztelést tartja elsődlegesnek, és az az alapvető keresztségi szertartás, a gyermekkeresztelés pedig - szoktam néha olvasni ilyeneket, hogy - a papok agressziója, meg az Egyház hatalmi mámora, vagy nem tudom mi hozta, hogy gyorsan gyereket is megkeresztelni...
Nem.
Voltak szülők, történelmi időben századokon át, akiknek fontos volt, hogy mindent átadjanak a gyermeknek, ami nekik fontos.
Mint ahogy egy mai szülőnek fontos, hogy a gyermeke tudjon úszni, tudjon angolul, tudjon lovagolni... Akkor az volt fontos, hogy tartozzon Krisztushoz. Kevésbé volt fontos, hogy tudja a görög vagy a római nyelvet, vagy éppen, mondjuk, valamiféle más kurzuson részt vegyen. A lényeget keresték, és egy fontosat: a hit életét, a hit igazságát, a Krisztushoz tartozást. És ez a keresztség egy nagyon kiemelt szentség, az első és legalapvetőbb szentsége az Anyaszentegyháznak, amely a hit gyümölcse. A keresztség azt jelenti, hogy elköteleződünk Krisztusban és kötelezettséget vallunk magunkra.
Az is érdekes, hogy már a 3-4. században a keresztszülőknek a kezességvállalás az sok helyen úgy működött, hogy konkrétan nagyon komoly összeget kellett letenniük az Egyházba, azért, akiért ők kezességet vállalnak. És pont a szülők kérésére alakult ki a gyermekkeresztség, hogy a gyermek minél hamarabb részesedjen abban a szentségi életben, amely a szülőnek, a családnak fontos.
Átadni azt, ami nekem a legfontosabb, ami az én értékrendem, az én fölismert igazságom.
És így alakult ki a manapság általános: a gyermekkeresztelés.
De nagyon érdekes, hogy ma azt látjuk Európában, hogy egyre inkább visszatér a felnőtt keresztelkedés, és egyre inkább visszatér az ősi formája, a katekumenális út, ahol valaki nem egyedül készül a keresztségre, hanem közösségben. Nem egy-két alkalommal beszélget egy pappal valahol egy plébánián, hanem van egy hosszú beavatás az egyházi közösségbe, másfél-két éven át.
Ez az, amit aztán, amikor a keresztség gyermekkeresztelési lett, és nálunk a római hagyományban elvált a bérmálás szentségétől, akkor szinte ezt a szerepet a bérmálás vette át. A keresztény nagykorúság, hogy valaki személyesen fogadj el Krisztust, és mondjon igent nemcsak a hitvallásra, hanem a Krisztusi életre. És mindez a Lélek által, és mindezt az Apostolok cselekedeteiből kezdhetjük el megismerni, hiszen ott látjuk a jeruzsálemi ősegyház életét, ott látjuk az első keresztény közösségek küszködéseit és nehézségeit, hogy hogyan tudnak a zsidó vagy a pogány világból keresztényi lenni, hogyan tudják a zsidó és a pogány hagyományaikat az új keresztények egyesíteni, vagy hátrahagyni és Krisztusban új emberré lenni.
Ezért nagyon fontos az Apostolok cselekedeteinek, a Szentlélek evangéliumának a megismerése. Hiszen ma is azt kérjük a Szentlélektől: hogy éltessen bennünket, hogy vezessen minket, hogy kormányozzon minket.
Isten Lelke nem azért jött el, hogy szebbek, okosabbak vagy egészségesebbek legyünk.
Isten Lelke azért jött el, hogy krisztusiakká legyünk.
Hogy közösségben, az Egyház közösségében Krisztust tudjuk formálni, és Krisztust tudjuk felmutatni a világnak.
Hogy tanúi legyünk Krisztusnak a Lélek erejében.
Ezt kell kérni, hogyha jót akarunk kérni a Lélektől, és ha ezt kérjük tőle, akkor ezt ő valóban megadja nekünk.
Pünkösd az Egyház születésnapja is, ezért is van az, hogy ezt a szentmisét most az egyházközség egészéért imádkozva ajánljuk föl.
Legyünk az imádságban mindig egy szív, egy lélek!
Ámen.
P. Ábrahám Béla SDB
Elhangzott Nyergesújfalun, 2026. május 24-én
Szaléziak.HU
