Főoldal / Szalézi világ / Októberi missziós üzenet
Októberi missziós üzenet
2018-10-17 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
misszió • misszionárius • világnap •
Megjelent a Cagliero 11, a Szalézi Missziós Ügyek hírlevelének októberi száma, amelynek témái között jelentős helyet foglal el a közelgő missziós világnap is.
A hírlevél bevezetőjében P. Guillermo Basañes SDB, a missziókért felelős egyetemes tanácsos írását olvashatjuk:
Missziós tekintetünket most a püspöki szinódus, a világ fiataljai felé fordítjuk. Ott van Don Bosco utódja ezen a XV. Általános Nagy Találkozón, vele együtt van jelen az egész rend is. Ez nem a várakozás, nem is a lehetséges hírek iránti kíváncsiság ideje, számunkra ez már a lelkipásztori és missziós átalakulás időszaka. Ferenc pápa teljes Evangelii Gaudium-ja és ennek a szinódusnak Strumentum Laboris-a (III. rész) erre az átalakulásra fókuszál, amely „nem hagyhatja úgy a dolgokat, ahogy azok vannak”. ( EG 25). Ennek a missziós átalakulásnak az eredetisége abban áll, hogy a Szentlélek, aki mindent megújít, ezt most a fiatalok révén akarja megvalósítani és az ő hangjukon: „kérésünket akarjuk kifejezni egy átlátható, szívélyes, becsületes, vonzó közösség iránt, amely kommunikatív, örömteli, elérhető és interaktív” (SL67).
A fiatal rendtársak is, akiket minden évben elküldünk ad gentes, ad exteros, ad vitam, és a Rendfőnök is - aki most küldött a 149. Missziós Expedícióra 18 főt, akik gyakorlati évüket töltik – mind tiszta és erős hangot jelentenek. Meghívják az egész rendet erre a missziós megtérésre. Bátorság!
„A fiatalokkal együtt vigyük el az evangéliumot mindenkinek” - Ferenc pápa üzenete a 2018. évi missziós világnapra
Terjesszük a hitet a világ minden táján! Ti is, fiatal barátaim, keresztségetek által az egyház élő tagjai lettetek; együtt kaptuk az a küldetést, hogy elvigyük mindenkihez az evangéliumot. Az élet küszöbénél álltok. Az Egyház szentségei által nekünk jutott hit kegyelmében növekedni azt jelenti: megmerülünk a tanúságtételek folyamában, amelynek nemzedékei átadják az idősebbek bölcsességét és tapasztalatait tanúságtételként és bátorításként a jövőbe tekintőknek. a fiatalság frissessége és a lelkesedése pedig támogatást és a reményt nyújt azoknak, akik életük végéhez közelednek. Az életszakaszok ilyen találkozásában az Egyház küldetése köti össze a nemzedékeket: istenhitünk és egymás iránti szeretetünk jelenti az egység forrását.
A hit terjesztése, az egyház küldetésének lényege a szeretet révén valósul meg, benne az öröm és lelkesedés az élet beteljesedéseként és új értelmeként jelenik meg. A hit terjedése – vonzereje által – nyitott és szeretetteljes szívekért kiált. A szeretet nem korlátozható, mert erős, mint a halál. (Ének 8, 6) És ez a terjeszkedés találkozásokat és bölcsességet hoz magával, felebaráti szeretetet azok iránt, akikkel nem osztozunk a vallásban, akiket nem is érdekel, sőt szemben állnak vele. Emberi, kulturális és vallási beállítottságok, amelyek számára idegen Jézus evangéliuma és az egyház szentségi jelenléte – ezek a legtávolabbi peremterületek, „a világ vége”, ahová Jézus missziós tanítványai elküldettek az első Húsvét óta azzal a bizonyossággal, hogy az Úr mindig velünk van. (Mt 28, 20. ApCsel 1, 8) Ennek a neve missio ad gentes. Ez a legsivárabb peremterület, ahol az emberiség - Krisztus nélkül - közönyös a vallás iránt vagy egyenesen irtózik az Úrban teljes élettől. Istennek és az Ő szeretetének elutasítása eredményez minden materiális és spirituális szegénységet, mindenfajta diszkriminációt felebarátainkkal szemben.
Kedves fiatalok, nagyon is relatív mostanában, hol a világ vége, bár mostanában könnyen eljuthatunk bárhová. A digitális világ (azaz a mindent átható és könnyen hozzáférhető szociális hálózatok), megszünteti a határokat, távolságokat, csökkenti a különbségeket. Minden elérhetőnek, közelinek tűnik. Számtalan kapcsolatot teremthetünk, de bensőséges életközösséget soha. Isten – aki minket erre a földre teremtett – hívása választ ki minket arra, hogy osztozzunk a misszióban azáltal, hogy odaadjuk neki magunkat (Lk 9, 23-25). Annak a fiatalnak, aki Krisztust kívánja követni, az a legfontosabb, hogy megkeresse, felfedezze hivatását és állhatatosan kitartson mellette.
Tanúságot tenni a szeretet mellett: Hálás vagyok mindazon egyházi csoportoknak, amelyek lehetővé teszik, hogy személyesen találkozzatok az Egyházban élő Krisztussal: ezek plébániák, egyesületek, mozgalmak, szerzetesközösségek, a missziós szolgálat különféle megnyilvánulásai. A missziós önkéntességben milyen sok fiatal találja meg, hogyan szolgálhatja „legkisebb” testvéreit (Mt 25, 40), ezzel is az emberi méltóságot segítve, ugyanakkor megtapasztalva a szeretet és a kereszténység örömét!
Ezen egyházi élmények nem csupán hivatásbéli sikerekre nevelik, képzik a fiatalokat, de arra is, hogy istenadta tehetségüket mások segítésére is használják és fejlesszék. Az ideiglenes missziós szolgálat ilyen dicséretes formái gyümölcsöző kezdetet jelentenek és hozzásegíthetnek ahhoz, hogy – kellő megfontolás után - misszionáriusként teljesíthessétek be életeteket.
Ezredszer is misszionárius lennék!
Don Angelo Regazzo vagyok, 75 éves. Harmadikos koromban, mikor nyolcéves voltam, tanárunk egy dokumentumfilmet mutatott nekünk, amelyben egy fekete férfi élő állatot evett. Gusztustalan volt! Tanárunk ezt kérdezte tőlünk: ,,Hogyan segíthetnénk ezt az embert?” Én így feleltem: ,,Gyűjthetnénk papírt, fémhulladékot, eladhatnánk, és az árát elküldhetnénk a misszionáriusoknak”. ,,Nagyszerű, Angelo! De van még egy jobb megoldás: az, hogy misszionáriusok lesztek”. ,,Ez az! Misszionárius akarok lenni!” – mondtam magban, mit sem tudva arról, mit jelent elhagyni a családomat, szülőföldemet, papként szolgálni.
2018 szeptemberének elején boldogan ünnepeltem missziós életem 58. évét. Ha ezerszer születnék, ezeregyedszer is ugyanezt az utat járnám. Nagyszerű dolog életünket a leginkább rászorulóknak szentelni. 17 évesen keltem útra Genovából Thaiföldre. Noviciátusomat egy őserdei területen kellett töltenem, ezt megelőzte egy Rambo stílusú dzsungel – túlélő kurzus, mert körülöttünk mindenhol vadállatok és mérges kígyók éltek. Felcserélődtek a szerepek: én ettem nyers húst a dokumentumfilmben látott férfi helyett. Mik voltak a legnagyobb megpróbáltatások? Új nyelveket kellett elsajátítanom, más kultúrában élnem, távol szülőhazámtól. 8 év után tértem először vissza Olaszországba. Filozófia, angol Hong Kongban, teológia Cremisanban (Izrael), papszentelés Olaszországban, majd vissza Thaiföldre, de sehol egy feketebőrű! Aztán Egidio Vigano, az akkori Rendfőnök Atya Keleten keresett önkénteseket a Projekt Afrikához, és én jelentkeztem.
Célállomásom Makallé lett Etiópiában, ahonnan 1975-ben elindult a Projekt Afrika. Attól kezdve annyi feketebőrű gyereket láttam, amennyit csak akartam. 1984-85-ben hatalmas éhínség tombolt Tigray-ben, 1.4 millió ember életét követelve. A mentési munkálatokat Cesare Bullo (Bud Spencer) és én (Terence Hill) vezettük.
1996-ban Eritreába küldtek, hogy ott is elkezdődhessék a szalézi jelenlét: Dekemhare-ban egy nagy szakközépiskolával, Asmarában pedig egy tanulmányi házzal. Mivel nagy szükség volt ott vízre, 40 kutat ásattam. A Dekemhare környéki falvakban előregyártott elemekből építettünk iskolákat. 2008-ban 22 misszionárius társammal együtt kiutasítottak Eritreából. Visszatértem Etiópiába, Addis Abebában utcagyerekekkel kezdtem foglalkozni. Most is itt vagyok. Egy muzulmán fiú az utcagyerekek közül meghívott Don Dinoval együtt a keresztelésére. Korábban titokban eljárt a Consolata atyák hittanóráira. A keresztelés után pedig így szólt: „Szalézi akarok lenni”. „Miért akarsz szalézi lenni?- szegeztem neki a kérdést. ,,Tudom, mit tettek maguk értem. Én ugyanazt akarom tenni a barátaimért, akik az utcán élnek”. Ezt hallván hihetetlen öröm töltött el. Biztos, hogy egy nap ez a fiú a Don Bosco Gyermekközpont igazgatója lesz.
Hallottad az Úr hívását? Ne késlekedj! Kövesd! Ő megbocsátja tévedéseidet.
Don Angelo Regazzo, olasz misszionárius Etiópiában és Eritreában
Szalézi misszionárius életszentségének tanúságtétele
Don Pierluigi Cameroni SDB, a szentté avatási ügyek posztulátora ezúttal Elia Comini példáját ajánlja figyelmünkbe:
Isten szolgája Elia Comini (1910-1944) a nácik kezétől halt meg, mivel megpróbált megmenteni néhány letartóztatott embert: saját életét ajánlotta fel értük. Egyik diákja így beszélt róla: „Mindnyájan szerettük és tiszteltük őt. Mindig kész volt segíteni nekünk. Mindenekfölött pedig biztos lelki vezetőnk volt, határozott, szigorú, de sohasem durva. Ugyanakkor nagyon megértő is volt és mindig elérhető számunkra. Fizikuma tiszteletet parancsolt, de arca és szeme bizalmat tükrözött, és mindig empatikus volt. A pihenés óráiban mindenütt ott volt és mi éreztük, hogy figyel és oltalmaz. Részt vett játékainkban, mindenki őt akarta a csapatába, ő pedig irányított és vezetett minket.
Szalézi missziós imaszándék
A szaléziaknak és a szalézi család egyéb megszentelt tagjainak, hogy a szalézi család megszentelt tagjai missziós buzgalmat érezzenek és jelen legyenek a legszegényebbek között.
A szalézi családnak sokezer megszentelt tagja van, akik lehetőséget és erőt jelentenek az evangelizáció szempontjából. Imádkozzunk, hogy minden földrészen tudják, hogyan kell odaadással megélni a hivatásukat, és hogy az Úr és a legkisebbek iránti szeretet örömét sugározzák.
Szaléziak.HU
