Főoldal / Szalézi világ / Októberi szalézi missziós üzenet
Októberi szalézi missziós üzenet
2017-10-13 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
misszió • misszionárius •
Itt az október, amely legfőképpen a missziók hónapja, amikor az egész Egyház felbolydul és felkel, hogy ismételten felismerje mély missziós gyökereit. Ferenc pápa a 2017-es missziós világnapra kiadott üzenetében szintén emlékeztet minket arra a szinódusi és fiatalos útra, amelyen már együtt járunk: „ A fiatalok a misszió reménységei. Sok fiatalt megigéz Jézus személye és az általa hirdetett igék.” (Sz 8)
Ezt az igézetet láttuk Valdoccóban minden fiatal szalézi arcán a világ minden tájáról, akik a 148-ik missziós expedíció tagjai. Ezt csodálhattuk meg sok tartományban a világ minden táján. Látjuk a sok fiatal bátorságát és lelkesedését, akik Istennek és a világnak adják életük egy részét a szalézi önkéntes mozgalom keretein belül. Ahogy Ferenc pápa megállapítja, közös missziós felelősségünk igényli „a fiatalok gazdag képzelőerejét és teremtő erejét”. Valóban, a fiatalok azok, akik megújítják tartományainkban és házainkban a missziós szellemet. Tartsanak is éberen minket! – írja Guillermo Basanes szalézi atya, a missziókért felelős egyetemes tanácsos októberi missziós üzenetében.
A misszió a keresztény hit középpontja
Október missziós hónapjában bátorítunk titeket, hogy mélyebben tanulmányozzátok a szentatya üzenetét, amelyből most csak néhány részt emelünk ki:
„Ez a nap felhív minket arra, hogy újra végiggondoljuk a missziót a keresztény hit középpontjába állítva. Az Egyház természete szerint missziós; különben nem lenne Krisztus egyháza, hanem csak egy az olyan csoportok közül, amelyek valamikor elérik céljukat és megszűnnek. Így hát fontos, hogy bizonyos kérdéseket feltegyünk magunknak keresztény identitásunkról, felelősségünkről hívőként egy olyan világban, amelyet zűrzavar, csalódottság, frusztráció jellemez, amelyet testvérharcok szaggatnak, éppen az ártatlanokat célba véve. Mi a misszió alapja? Mi a misszió szíve? Mik a misszió éltető szempontjai? (…)
Az Egyház küldetése minden jóakaratú ember felé irányul, továbbadásra indító örömet hoz magával és új életet ajánl, a föltámadt Krisztus életét a Lélek által. Jézust követve Őbenne járunk, aki az Út, megtapasztalva az Igazságot, ami elvezet az Életre, ez pedig teljes életközösséget jelent az Atyával a Szentlélek erejében. (Jn 14, 6)
Az Atya ugyanis gyermekeinek egzisztenciális átalakulását akarja. A misszió és Krisztus, az Út, Igazság és Élet evangéliumának átformáló ereje (…)
Az egyház nem vallásos ideológiát, sem pedig egy magasztos etikát hirdet. Az egyház misszióján keresztül maga Jézus Krisztus folytatja az evangelizálást, vagyis az egyház képviseli a kairoszt, az üdvösség alkalmas idejét. Az igehirdetés által Jézus belép az időnkbe, kortársunkká válik, és aki befogadja őt hittel, az megtapasztalja a Feltámadott Lelkének átalakító erejét, aki az emberséget és a teremtést gyümölcsözővé teszi, mint ahogy az eső a földet (…)
Istennek hála sok jelentős tapasztalat bizonyítja továbbra is az evangélium átformáló erejét. Gondolok itt arra a dinka törzsbeli diákra, aki saját élete árán is megvédett egy diákot az ellenséges
nuer törzsből, akit meg akartak ölni (...). Gondolhatunk arra a számtalan példára is, hogyan segít az evangélium legyőzni a beszűkült gondolkodást, a konfliktusokat, faji és törzsi ellentéteket és hogyan segíti elő mindenhol és mindenekfelett a megbékélést, testvériséget, nagylelkűséget (…)
A fiatalok a misszió reménysége. Jézus személye és az általa meghirdetett örömhír továbbra is számos fiatalt igéz meg. Ők olyan utakat keresnek, melyeket bátran megjárhatnak az emberiség szolgálatára kész szív lendületével. El kell ismerni, hogy a közösségi kapcsolatok és az elkötelezettség
aktuális válsága közepette sok az olyan fiatal, aki felajánlja szolidáris segítségét a világ bajaiban, és részt vesz a mozgalmiság és az önkéntesség különböző formáiban. Egyesek részt vesznek az Egyház életében, szolgálattevő csoportokat és különböző missziós kezdeményezéseket hívnak létre saját egyházmegyéjükben vagy máshol (…).
Milyen szép, hogy a fiatalok „a hit vándorai”, s boldogok, hogy elvihetik Jézust minden utcára, minden térre, a Föld minden zugába!”
Thomas Uzhunnalil atya apostoli lelkiséget tanít nekünk
Ezekben a napokban ünnepeltük Rómában missziós testvérünk, Thomas Uzhunnalil atya kiszabadulását, akit 2016. március 4-én ejtettek fogságba és ez év szeptemberében bocsátottak szabadon. Ahogy mindnyájan tudjuk, találkozott a pápával és a szalézi rendfőnökkel. Bár kimerült volt és harminc kilóval soványabb, tapasztalatairól szerényen és békésen számolt be. Találkoztak vele azok a misszionáriusok is, akik Rómában vettek részt az éppen folyó képzésen. A következőkben megosztunk néhány részletet apostoli lelkületéből.
Az első dolog, amelyet Rómába érkezésekor kért, a bűnbánat szentsége volt. Mivel 18 hónapon át nem részesült benne, az nagy terhet jelentett számára.
Bár nem tudott az előírások szerint szentmisét tartani, mindennap emlékezetből ismételte az imákat. Valójában, életének keresztjéből folyamatosan misét alkotott.
Nem volt szabad írnia, olvasnia és sehová sem mehetett, csak gondolkozhatott…Gondolatban folyamatosan imádkozott az Egyházért, a rendért, a fiatalokért, a megölt nővérekért, a jemeni misszióért, a Szentatyáért, még fogvatartóiért is... Így emlékeztet minket szent Pál felszólítására:
„szüntelenül imádkozzatok.”
A titok, amely képessé tette arra, hogy nyugodtan fogadja bebörtönzését, az volt, hogy elfogadta Isten akaratát. Azt mondta, hogy miután teljesen Isten kezébe tette életét és belenyugodott az Ő akaratába, nagy békét érzett, ettől pedig éjszakánként békésen aludt. Az Isten akaratában való megnyugvás nem csupán az ő személyes felajánlása volt, hanem a rendnek való engedelmesség eredménye, amely Jemenbe helyezte őt.
Thomas atya szerint: amikor az engedelmesség az Isten akaratára való válasz, az békét és megnyugvást hoz.
Tanúságtétel Krisztus mellett
Amikor az iszlám parancsnok elé vitték és válaszolnia kellett, hogy muzulmán-e, így válaszolt: „Keresztény vagyok.”
A beszélgetések és előadásai során a megbocsátásról tett tanúbizonyságot. Bár mély fájdalmat érez a nővérek meggyilkolása miatt, nem őrizgetett magában gyűlöletet vagy haragot. Tisztelettel beszélt fogvatartóiról. Meggyőződése, hogy Isten tervei szerint mindenkinek megvan a saját különleges küldetése. Isten mindenkit egyedülálló és egyedi misszióra szán.
Beszédében állandóan visszatér a hála érzése: hálát adott Istennek az életéért és megszabadulásáért, hálát segítő szűz Máriának, aki - érzései szerint - nagyon közel volt hozzá; hálát az egyháznak, a rendnek, minden kereszténynek, akik imákat, áldozatokat ajánlottak fel a szabadulásáért.
Sok-sok tanúságtétele volt egyszerű hívőknek minden kontinensen, akik naponta ajánlották fel imáikat és áldozataikat érte. Kérjük az Urat, hogy továbbra is részeltessen minket kegyelmében.
Szalézi misszionárius életszentségének tanúságtétele
Don Pierluigi Cameroni SDB, a szentté avatási ügyek posztulátora írja: Boldog Maria Troncatti (1883-1969), Segítő Szűz Mária leánya és nagyszerű misszionárius volt az amazonasi esőerdőben, aki ecuadori shuar törzsbeliekkel dolgozott. Sokat tett a nőkért és azért, hogy szabadon választhassák meg életük parját. Nagy öröm volt számára, amikor első ízben hirdették ki, hogy keresztény szertartás szerinti házasságkötésre kerül sor két shuar törzsbeli fiatal között, akik szabadon választották egymást, nem pedig a rokonaik őket egymásnak. Akkor írta egy levelében: „Mindnyájan értük vagyunk: a nagyokért és a kicsikért, a betegekért, a törzsbeliekért és civilizáltakért.”
Szalézi missziós imaszándék
A szalézi iskolákért, hogy fejleszthessék növendékeikben a keresztény ember értékeit a munka világa elvárásainak megfelelően.
A szakképzés egyike a legkiemelkedőbb hozzájárulásoknak, amelyről a szaléziakat ismerik és értékelik világszerte. Ez továbbra is prioritása a mai ifjúságpasztorációnak: támogatni, nevelni a fiatalokat, hogy munkahelyet találjanak. Ez az értékes misszió megköveteli tőlünk a professzionális kompetenciát, bölcsességet a nevelésben és az evangelizálás bátorságát, hogy jó választ adhassunk a munka világának folyton változó kihívásaira.
P. Derossi Raja SDB/Szaléziiak.HU
