Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Becsületes polgárokká és jó keresztényekké lenni a börtönben
Olaszország – Becsületes polgárokká és jó keresztényekké lenni a börtönben
2017-10-04 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Olaszország • börtön •
Francesco Bontà szalézi atya az utóbbi két évben a kiskorúak cataniai Bicocca börtönének lelkésze. Minden nap itt dolgozik, mint Don Bosco, „mert a rácsok mögött találom meg Jézust” - mondja.
Milyen ma a börtön?
Ez egy nagyon zárt és ismeretlen világ, de számomra már ismerős hely lett. Rendszeresen látogatom, mert mindig szem előtt tartom az evangélium szavait: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. (…) Börtönben voltam, és fölkerestetek.” (Mt 25) Úgy döntöttem, hogy ezekkel a fiatalokkal maradok, és látogatom őket, mert a rácsok mögött találom meg Jézust.
Miből áll a szolgálata?
A szolgálatomat jellemzi a fiatal fogvatartottak meghallgatása, a ragaszkodás és a barátság. Amennyire csak tudok, válaszolok az igényeikre. Ez elsősorban a tényleges szolidaritást jelenti: megpróbálok online együtt dolgozni a büntetés-végrehajtási intézeten belül és kívül minden szakemberrel: pedagógusokkal, börtönőrökkel, szociális munkásokkal.
Vannak külföldiek is a börtönben?
Igen. A külföldiek sokkal drámaibb módon élik meg a börtöntapasztalatot, mint az olaszok. Nem értik a nyelvet, a törvényeket, a szabályokat, és még a börtönben is szenvednek a gazdasági és társadalmi megrázkódtatásoktól és gyengeségektől, amelyek miatt elhagyták az országukat. Ezek a fogvatartottak többségének megvan a maga különleges története, érzelmi és kulturális hátrányai. Az én látogatásaim és a többi oktató látogatásai fontosak számukra. Olyan, mintha a családtagok látogatása lenne, lehetőség, hogy valakivel beszéljenek: referenciapontokká válunk számukra. A börtön egy külön világ, zárt hely, amelyet jellemez a marginalizáció. A börtönben tett látogatás elsősorban a kirekesztés és az elszigeteltség elutasítását jelenti. Jézus nem ítélkezik, és nem ítéli el őket, mint ahogy ezt társadalmunk bíróságai teszik. Az evangéliumot, a „jó hírt” elhozhatjuk ezeknek a fiatal fogvatartottaknak, és el tudjuk mondani a társaiknak, hogy valaki gondot visel róluk.
Mit mondana Don Bosco, mit tegyünk ma ezekkel a fiatalokkal a börtönben?
Együtt megsokszorozhatjuk az erőnket és sok jót tehetünk ezekkel a fiatalokkal. És ahogy Don Bosco mondta: jó keresztényekké és becsületes állampolgárokká tehetjük őket.
ANS – Catania/Szaléziak.HU
