Főoldal / Magyar Tartomány / Zarándoklat Szalézi Szent Ferenc nyomában
Zarándoklat Szalézi Szent Ferenc nyomában
2017-10-10 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
A Szalézi Szent Ferenc születése 450. évfordulójának tiszteletére meghirdetett emlékév megkoronázásaképpen október 5-én indult egy zarándokcsoport, hogy felkeressék a szalézi rend névadójával és patrónusával kapcsolatos helyeket, jobban megismerjék és elmélyedjenek Bosco Szent János lelkiségének Szalézi Szent Ferenchez kötődő gyökereiben.
Az autóbuszt szaléziak, szalézi jelöltek, munkatársak, szalézi intézmények vezetői és dolgozói, valamint a szaléziak barátai töltötték meg. A zarándoklat lelki tartalmáról Ábrahám Béla tartományfőnök gondoskodott.
Közel tízórányi utazás után érkezett meg a csoport első szállására, Bad Tölzbe. A hangulatos kisvárosba érkezés előtti percekben a tartományfőnök atya szólt néhány szót Benediktbeuernről, a szaléziak fontos vallási, képzési, tudományos és kulturális centrumáról, amelyet eredetileg a bencések alapítottak. A lelkes helyi szalézi vezető a bejárat előtt felhívta a zarándokok figyelmét, hogy előttük a ’világ’ látható, de mögöttük már a ’kolostor’; s ez a megjegyzés egyértelművé teszi, hogy hamarosan egy „másik világ” határán lépnek át. A látnivalók közül a legérdekesebb a díszterem volt, melynek mennyezetét és falait mély szimbolikával rendelkező, egymással összefüggő falfestmények díszítik. A csoport a kápolnában vett részt a szentmisén, az épületnek abban a szárnyában, amely korábban a fejedelem részére volt fenntartva.
A második napon 680 km vár a zarándokokra. A cél Annecy, Franciaország keleti részén található Haute-Savoie megye székhelye. A „Savoie Velencéje”, az „Alpok gyöngyszeme” elnevezésekkel büszkélkedő város, egyben a legkatolikusabb város a környéken, Szalézi Szent Ferenc székhelye, életének egyik a legfontosabb állomása. Hogy jobban megértsék a kort és a körülményeket, amelyben a szent élt, Béla atya érdekes előadást tartott az autóbuszban a korszakról, különös hangsúlyt helyezve Luther Mártonra és működésére. A szállás elfoglalása után még tettek egy kiadós sétát a különös szépségű, hangulatos városban, amelynek középkori negyedét csatornák, virágdíszes hidak és árkádos utcák határolják, ahol a késői óra és a hideg ellenére is pezseg az élet.
Reggel a zarándokok útja a vizitációs nővérek templomához, a Vizitáció-bazilikához vezetett. Útközben Chantal Szent Johanna Franciskáról hallottak, aki Szalézi Szent Ferenc munkatársa, a vizitációs rend társalapítója volt. A karcsú templom a város déli része fölé magasodó sziklatetőn áll. Színes ablakai Johanna és Ferenc életének jeleneteit ábrázolják. Elöl kétoldalt a két szent sírja teszi a templomot nevezetes zarándokhellyé. A csoport itt mondja el a laudest, majd gyalog ereszkednek le a városba, a Szent Péter-székesegyházba, ahol Szalézi Ferencet pappá szentelték. Gyalog tették meg az utat a romantikus, középkori utcácskákon keresztül az Annecy-tóig, ahol ismét buszra szálltak és elindultak Ferenc gyermekkorának színhelyére, a Thorens várkastélyba, ahol ma is a Sales család leszármazottai élnek. A félórás út alatt arról hallottak előadást, miben rokon Szalézi Szent Ferenc és Bosco Szent János lelkisége. A gyönyörűen felújított vidéki várkastélyban rengeteg információt kaptak Szalézi Szent Ferenc távoli rokonától, javarészt történelmi érdekességeket és részleteket a család életéről, amelynek több jeles tagja között található egy szent is: Szalézi Szent Ferenc.
A zarándokút Chambérybe vezetett tovább, ahol a Szalézi Szent Ferenc-székesegyházban várták a magyar csoportot. A mellékoltárnál ünnepelték a szentmisét, ahol Szalézi Szent Ferenc kézereklyéje található. Innen hamarosan útnak indultak Torinóba, Bosco Szent János városába. Útközben térképeket kaptak és rövid összefoglalókat hallgattak meg a szalézi család bölcsőjéről. Vacsoraidőben érkeztek Valdoccóba. A vacsora után a Pinardi-kápolnában gyűltek össze, „ahol minden elkezdődött”. A szaléziak meséltek Don Boscóról, majd az Úrangyalával zárták a nap hivatalos részét, végül legtöbben egy kis esti városnézésre indultak Géza testvérrel.
Reggel hétkor szentmisével kezdték a zarándoklat negyedik napját, de nem a Segítő Szűz Mária-bazilikában, hanem a rend kialakulásában igen jelentős szerepet játszó Szalézi Szent Ferenc-templomban, hiszen vasárnap lévén a bazilikában egymást követték a szentmisék. A mise után sikerült bejutni a csoportnak a Segítő Szűz Mária-bazilikába, ahol a két szentmise közötti szünetben igyekeztek minél többet befogadni a szalézi rend főtemplomának csodálatos gazdagságából. Nem csak Don Bosco nyugszik itt, akinek üvegkoporsója két oldalról is megközelíthető, hanem Mazzarello Szent Mária és Savio Szent Domonkos is. A festményeken megelevenednek a jól ismert történetek Don Bosco életéből, a főoltár óriási képe mellett egy ismerős szent köszön vissza: Szent István király koronás, kardos alakja. A bazilika után bejárták Don Bosco szobáit, ahol az ablakok előtt most is a muskotályszőlő édes fürtjei várják a gyónásra váró, éhes nebulókat, majd irány Colle Don Bosco.
A régi parasztház falán a már ismert „Questa é la mia casa” (ez az én házam) felirat áll. A kis házban kiállítás mutatja be a hely történetét, de be lehet tekinteni a korabeli bútorokkal, tárgyakkal berendezett szegényes konyhába, Margit mama és a gyerekek szobájába is. Don Bosco öccsének a házában egy kontemplatív szalézi közösség formálódik. Benéztek a kicsike Rózsafüzér-kápolnába, majd a Don Bosco-templom felé vették az irányt, amely annak az épületnek a helyén áll, ahol a szent született. Sajnos éppen ebédidő volt és zárva a templom, de Géza testvér ismeretségeinek köszönhetően negyed órán belül már bent hallgatták Béla atya útmutatásait. A felső szint fa burkolata egy hajó belsejét idézi, az oltár mögött a hatalmas, hársfából készült feltámadt Krisztus szobor mintha lebegne. Az altemplomban van az az ereklye, melyet nyáron elloptak, de már visszakerült a helyére. A mellékoltárok között van egy „magyar” oltár is, hiszen a Magyar Szalézi Tartomány is jelentős adománnyal járult hozzá a szentély építési költségeihez.
A zarándoklat utolsó napján Trevisóba indultak, a vizitációs nővérekhez, ahol Szalézi Szent Ferenc szív-ereklyéjét őrzik. Ez volt a zarándokút tartalmi részének záróállomása. A szerzetesek egy rácson keresztül beszélgethettek a szigorú klauzurában élő nővérekkel, akik nagyon örültek a látogatásnak és a rácsokkal ellátott mellékkápolnából részt vettek a magyar szentmisén is.
Ezek után már csak a mintegy 700 kilométernyi utazás volt hátra, az emlékek, benyomások, tapasztalatok rendezgetése, összegzése – ha ugyan lehetséges ennyi gazdagságot ilyen rövid idő alatt feldolgozni.
A zarándokok teste ugyan elfáradt, de a szívük feltöltődött, és túlcsordul a megszentelt helyek és a szalézi lelkiség megismert kincseitől.
Szaléziak.HU
