Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Dokumentumfilmet mutatnak be a hős szalézi orvos emlékére
Olaszország – Dokumentumfilmet mutatnak be a hős szalézi orvos emlékére
2024-09-27 Ma | #Szalézi világ
film • misszionárius • misszió •
A Pápai Lateráni Egyetem XI. Piusz termében vetítik szeptember 28-án a „Feltámadás” című dokumentumfilmet John Lee Tae-seok atya, egy koreai szalézi orvosról és misszionáriusról, aki a mai Dél-Szudánban, Tonj közösségben működött 2001 és 2009 között és 2010-ben halt meg rákban.
Lee atya sok máshoz hasonlóan szalézi misszionárius volt, ugyanakkor egyedülálló és rendkívüli: intenzív lelkipásztori tevékenysége, amelyet Tonjban mind misszionáriusként, mind orvosként, jóllehet rövid ideig végzett, de megérintette és mélyen befolyásolta sok ember életét. Mára azok az emberek, különösen azok a gyerekek és fiatalok, akikkel Lee atya a legtöbbet érintkezett missziója mindennapi életében, felnőttekké váltak, és sok esetben annak köszönhetően, amit kaptak és aminek tanúi voltak, elindultak a boldog növekedés, a jó, az altruizmus és a siker útjára.
Lee atya 1991-ben lett szalézi, amikor már megszerezte orvosi képesítését. Sok egykori tanítványa pedig ma is pontosan ugyanezt a küldetést vállalta, nem csak a szakmában, hanem a képzési szakaszokban is megismételte lépéseit, néhányan ugyanarra az egyetemre mentek orvosnak tanulni: mint például a két orvos, Thomas Taban Akot és John Mayen Ruben, akiket Lee atya bátorított, hogy orvosnak tanuljanak és segítsenek a néüknek. A Fr. John Lee Memorial Foundation támogatásának köszönhetően a dél-koreai Busani Egyetemen tanulhattak, és 12 évnyi tanulás és képzés után végre befejezték szakirányú tanulmányaikat.
De nem ők az egyedüli példák: Mary Abuk, Arop Garang, Francis Aguek... és több kollégájuk már megjelenik a "Feltámadás" szórólapon; összességében azonban ma már Lee atya 45 volt tanítványa jár az Orvostudományi Karra, míg mások különféle ösztönző munkákat végeznek.
A dokumentumfilm Goo Soo Hwan rendező alkotása, aki a "Ne sírj értem, Szudán" című híres filmet rendezte, amelyet Lee atyának szenteltek – amely rendkívüli sikert aratott, több százezer ember látta és 2011. december 15-én a Vatikánban is levetítették – és bizonyos értelemben a folytatása is.
Goo Soo Hwan új filmes munkája Lee atya halálától indul és az utána történtektől szól. A Tonjba kísért diákok kétségbeestek a halálhírre, de aztán rájöttek, hogy továbbra is a nyomdokaiban kell járniük.
Tanítványai szellemi hagyatékát egybegyűjtötték, munkásságát, gondolatait őrzik, tanításait polgártársaikkal a gyakorlatba is átültették. „Nagyon szegény fiú voltam… Most már családom van” – mondja egyikük.
A rendező azonban kifejtette, hogy a film nem csak arról a munkáról szól, amit Lee atya tanítványai végeznek. "Olyan emberekké váltak, akik adakoznak: itt az számít, hogyan élik az életüket... pontosan az "atyjuk" életét élik. Megmutatták, mi a boldogság, és mi is valójában a vezetés."
A film több mint 30 éves oknyomozó újságírói tapasztalattal rendelkező rendezője kritikus és kemény beavatkozásairól, valamint a világ megváltoztatása melletti állandó elkötelezettségéről ismert. "Megtanultam, hogy a panasz legjobb formája a szeretet - vallotta a film elkészítése után. – Azt akartam tudni, hogy a diákok könnyei megváltoztatták-e őket. Nos, nagyon megváltozott az életük!"
A dél-szudáni kultúrában kínos a nyilvános sírás, de a diákok nem tudják visszatartani a könnyeiket, ha a néhai szalézi misszionáriusra gondolnak. Talán azon töprengtek, „miért történnek rossz dolgok a jó emberekkel?”, amikor egy napon megtudták, hogy Lee atya soha nem tér vissza Dél-Szudánba. De azzal, hogy megosztotta velük a szeretetét, Lee atya feltámadt, és öröksége továbbra is élni fog.
Lee atya a szeretet és a hit iránti elkötelezettség példája volt a legszegényebbek és legsebezhetőbbek számára. És ma már a Tonjban használt tankönyvekben is szerepel a neve: ez azt jelenti, hogy azok a gyerekek, akik még soha nem találkoztak vele, továbbra is ismerik a nevét, és hagyatéka ellenáll az idő múlásának.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
