Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Elhunyt Teresio Bosco
Olaszország – Elhunyt Teresio Bosco
2019-02-12 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Február 11-én életének 87., szerzetesi életének 71., papságának 61. évében elhunyt Teresio Bosco szalézi szerzetes pap, ismert író, történész, újságíró, akinek műveiből sokan megismerték Don Boscót és a szalézi lelkiséget világszerte.
A szomorú hírt Guido Errico, a valdoccói Segítő Szűz Mária szalézi közösség igazgatója jelentette be.
Teresio Bosco neve nem ismeretlen a hazai olvasóknak sem, hiszen számos művét magyarra is lefordították, és a Don Bosco Kiadó gondozásában meg is jelent. Ezek közül talán a legismertebb Don Bosco életrajza, amelyen magyar gyermekek (és felnőttek) nemzedékei nevelődtek, valamit Don Bosco új, kibővített életrajza, amely a szentté avatási eljárásban elhangzott tényeket, a történelmi hátteret is felhasználja. De nem feledkezhetünk meg Savio Domonkos életrajzáról sem, valamint A szalézi szent mondta című könyvecskéről, amelyben Don Bosco legismertebb mondásait szedte csokorba, de a Lelkigyakorlat Don Boscóval című műről sem, amely a szalézi lelkiség alapjait foglalja magába.
Teresio Boscót Bruno Ferrero soraival búcsúztatják a szaléziak:
Don Teresio Boscónak, a szalézi kincs őrzőjének emlékére
"Most azt javaslom nektek, hogy akiknek jó az emlékezőtehetsége, írj le, amit mondtam" – ismételgette gyakran Don Bosco. Mindig is voltak olyan szaléziak, akik feljegyezték az alapító tetteit és szavait. Teresio Bosco (1931-2019) egy volt közülük.
Teresio Bosco 1931-ben született egy kedves, festői szépségű kis faluban azon a vidéken, ahol Don Bosco is született, Montemagno Monferratóban, a hegyekben, ahol a jó bor szalézi vérré alakul át.
A kis Teresio néhány évet plébános nagybátyjánál töltött Liguriában, majd jelentkezett a szalézi rendbe és jelöltévét Penangóban töltötte. Azonnal megmutatkozott élénk jelleme és intelligenciája, valamint természetes jósága.
Sokszor gondolt haza, különösen az édesanyja hiányát érezte. Olvasva a könyvet, amit Margit mama életéről írt, érezhetjük ezt a kitartó, gyengéd szeretetet, amit Don Boscónak tulajdonít, de aminek a saját érzelmei szolgáltak alapul. Csakúgy, mint Don Boscónál, az ő édesanyja is a közelében élt életének utolsó éveiben.
Lelkesedéssel és sikerrel végezte el a formációs éveket, amelyek végén licenciát szerzett teológiából a Pontificio Ateneo Salesiano egyetemen.
Mindeközben már megmutatkozott figyelemre méltó, zseniális tehetsége: rendkívüli kommunikációs készsége és nagy képzelőereje, ami különösen az írásaiban volt szembetűnő. Felettesei nem siklottak el ezen jó tulajdonságai felett, Carlo Fiore és Gigi Zulian mellé osztották be a "Szalézi kompánia" csapatához.
Itt kibontakozott Don Teresio igen szerencsés mesemondói vénája. Írásai a gyermekekhez, de a felnőttekhez is szóltak. Volt egy titka: úgy írt, mintha egy filmet nézne. A karakterek, szentek és ismeretlen hősök úgy éltek és cselekedtek, mintha az olvasó tényleg látná őket. Írásainak ritmusa olyan volt, mintha a televízióban a labdarúgó-mérkőzések legendás kommentátorait hallgatnánk.
Az SEI kiadónál Teresio a modern és igen népszerű magazinok, a Meridiano 12, Dimensioni és a Ragazzi Duemila csoportjának fontos szereplője lett.
Úgy írt, mintha tizenévesekből és fiatalokból álló közönség előtt volna. Több kiadványsorozatot is indított számukra, amelyek azonnali és tartós sikert arattak: a Campioni és az Eroi, majd a Minden napra egy kaland sorozat hét kötete és a Diamanti öt kötetből álló sorozata. Nagyon sikeres volt az elgondolás, hogy elmélkedés köteteket adjanak ki a tizenévesek számára. Ebben a munkában is olyan volt, mintha Don Bosco saját munkáját folytatná, frissítve és időszerűsítve azt.
Az iskolák számára is számos könyvet írt, amelyek már a címükben utaltak a dinamikus tartalomra, mint például A vérző bolygó, Lángoló idők, Hazám a nagyvilág, Utazás az élet útján, A béke és a háború férfijai, az Emberek és szakmák.
Három évig szerkesztette a Bollettino Salesianót, a Szalézi Család hivatalos magazinját, miközben folytatta népszerű, „jól olvasható” művei kiadását, ugyanúgy, ahogy Don Bosco a Katolikus olvasmányokkal tette.
Erős és tiszta hangján a Radio Maria segítségével szóban is képes volt kommunikálni a hallgatósággal.
De az a munka, ami a legjobban érdekelte, és ami igazi büszkeséggel töltötte el, az Don Bosco élete volt. Sok évet áldozott rá az életéből és sok könyvet szentelt neki. Mindenekelőtt Don Bosco új életrajza, amelyet a szalézi rend összes nyelvére lefordítottak, és még mindig ez a könyv az, amelyből Don Boscót megismerik az egész világon.
A Don Boscónak szentelt egyik könyv elején Don Teresio ezt írta:
„Meg vagyok győződve arról, hogy Don Bosco a mi nagy és különleges kincsünk. Ha a szaléziaktól elvennénk Don Boscót, akkor mi maradna mindabból, ami értékes, különleges, ami megkülönbözteti őket a többi szerzetesi családtól? Ezért védenünk kell. Az, aki elveszi Don Boscót, elveszi az egyetlen kincset, ami gazdaggá teszi a szaléziakat az egyházban és a világban.
A rendfőnök arra hív minden szalézit, hogy térjenek vissza Don Boscóhoz, hogy beszéljenek Don Boscóról, és több alkalommal büszkén kijelentette: „Mi egy álomlátó gyermekei vagyunk.”
Én megpróbálok utat mutatni Don Boscóhoz. Vele együtt meghallgatjuk Isten szavát, vele együtt radikálisan megújítjuk azt a szándékunkat, hogy Jézus jelei és hordozói legyünk a fiatalok között. Hallgatva a szavait, megtisztítjuk a szívünket és irányba állítjuk életünk iránytűjét.
Amikor megemlékezek róla és elmesélem Don Bosco tetteit és szavait, remélem, hogy megerősítem a szaléziakat abban a meggyőződésükben, hogy ő valóban Atya és Mester mindannyiunk számára, és hogy a Szűz Mária bízott őrá bennünket.
Ő óvatosan kézen fog, és elvezet minket a Szűzanyához, a szalézi művek, és minden szalézi hivatás Édesanyjához. Don Bosco emlékeztet bennünket arra, hogy a Szalézi Társaságot a Szűzanya vezeti, és a Szűzanya soha nem hibázik.”
Azon a napon, amikor lourdes-i jelenésről emlékeztünk meg, Szűz Mária, a Keresztények Segítsége kézen fogta Don Teresiót, és elvezette őt az Atya házába, ahol biztosan Don Bosco szavai fogadták: „Szépen szóltál rólam, Teresio.”
Teresio Bosco temetése február 13-án lesz a Segítő Szűz Mária-bazilikában. Nyugodjon békében!
Szaléziak.HU