Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Szalézi Család Lelkiségi Napjai: a remény nem okoz csalódást
Olaszország – Szalézi Család Lelkiségi Napjai: a remény nem okoz csalódást
2025-01-20 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Szalézi Család • lelki nap • előadás • remény •
A Szalézi Család Lelkiségi Napjainak második napján a résztvevők mélyen elmélyültek a strenna üzenetének tematikus feltárásában. A 2025. január 17-én, pénteken tartott délelőtti ülésen az alapozás a strenna témájára készült videó vetítésével és a rendfőnöki vikárius, Stefano Martoglio atya bevezetőjével kezdődött, majd a Pápai Szalézi Egyetem (UPS) professzora, Cristiana Freni megosztotta gondolatait a témával kapcsolatban, illusztrálva a „Reményben lehorgonyozva, ami nem okoz csalódást” gyakorlati jelentését.
A délelőtt Valdocco nagy színháztermében tartott nyitó imaórával és az előző délutáni megbeszélések videós összefoglalójának vetítésével kezdődött, elősegítve a megosztás és a harmónia légkörét a résztvevők között.
Ezt követően P. Joan Lluís Playà SDB, a rendfőnök központi küldötte a Szalézi Család számára, valamint Sr. Leslie Sandigo, a Segítő Szűz Mária Leányai és a Szalézi Család főtanácsosa mutatta be a napi tevékenységet. "A zarándok az, aki sok mindent lát útközben, mélyebbre tekint, és a lényegeset érzékeli. A zarándok számára nem a tudás a fontos, hanem a lét megértése és a titkaiba való belemerülés" - kezdte Playà atya.
Freni professzor online csatlakozott a találkozóhoz a Pápai Szalézi Egyetemről, ahol tanít. A professzor elemezte Sabino Palumbieri SDB – a „Feltámadott Krisztus Tanúi” mozgalom alapítójának gondolatait a témával kapcsolatban, valamint ihletet merített Gabriel Marceltől, a par excellence filozófustól is, aki a reményt képviselte és hirdette.
Az előadó megjegyezte, hogy a remény nem pusztán teológiai erény, hanem az emberi lét alapvető és konstitutív dimenziója. „Arra készteti az egyéneket, hogy túllépjenek az egzisztenciális határokon, irányt és értelmet adva az életnek. A remény elvezeti a »zarándokot« egy bizonyos cél felé, és keresztény szempontból egy Krisztusban lehorgonyzott biztonságos menedékhez vezet. Természete nem individualista, hanem kapcsolati, közösségben és megosztásban gyökerezik, önzetlen emberiességben és vendégszeretetben nyilvánul meg.”
Freni professzor így folytatta: „Eltérően az optimizmustól, amely gyakran kiábrándító várakozásokon nyugszik, a remény a transzcendencia felé irányuló feszültségen alapul. Ez egy belső erő, amely képes legyőzni a halált, megbirkózni az emberi végesség kihívásával, és rámutat az élet beteljesedésére az örökkévalóságban. Ha alapvetően nem remélnénk, hogy lényünknek nem a vég, hanem a teljesség és a befejezés a hivatása, életünk esetleges és bizonytalan értéket kapna, ami az értelem elvesztésével tetőzne” – magyarázta.
A UPS professzora Marcelre hivatkozva a reményt a „jövő emlékeként”, a beteljesülés felé vezető emberi út lényeges elemeként, mindenekelőtt a szeretettől elválaszthatatlan tulajdonságként jellemezte, amely a másokkal való találkozásban találja meg teljes megvalósulását.
Elmélkedése végén a tudós a Fiatalok Szentje által felkínált remény példájára összpontosított: "Don Bosco a remény embere volt, aki szembeszállt az emberi tudatosság minden logikájával. Magát és minden munkáját a Máriára, a Keresztények Segítségére bízta, az anyára, aki soha nem hagyja el gyermekeit, aki előre látja nehézségeiket és szükségleteiket – hangsúlyozta –, „bemutatja, hogy a remény hit és tettek által valósággá vált számára– ez az oka annak, hogy alakja ma is mintakép marad abban, hogy elszántan és szeretettel nézzen szembe a jelenkori kihívásokkal.”
ANS-Torinó/Szaléziak.HU
