Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Torinóban befejeződtek a Szalézi Család Lelkiségi Napjai
Olaszország – Torinóban befejeződtek a Szalézi Család Lelkiségi Napjai
2018-01-22 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
lelkiség • Torino • Szalézi Család • lelki nap •
A Szalézi Család Lelkiségi Napjait január 18-21. között tartották meg 36-ik alkalommal, ezúttal nem Rómában, hanem Torinóban, Don Bosco városában.
A Szalézi Család Lelkiségi Napjai január 18-án, csütörtökön délután kezdődtek a valdoccói Teatro Grande színháztermében, ahol Ángel Fernández Artime rendfőnök, Enrico Stazi, Piemont és az Aosta völgy tartományfőnöke és Eusebio Muñoz, a Szalézi Családért felelős megbízott üdvözölte az 50 nemzetből az egész világról érkező mintegy 400 résztvevőt, akik ezen a jeles eseményen képviselték a Szalézi Család csoportjait.
Az első nap középpontjában a rendfőnök éves strennájának a bemutatása állt. Meghallgatás és elkísérés, a kölcsönösség a Szalézi Családok különböző ágai és a szalézi küldetés címzettjei között: egyszerű és ősi szavak, amelyek emlékeztetnek Bosco Szent János lelkipásztori tevékenységének eredetére. Olyan szavak, amelyek képesek inspirálni a közösséget, amely az élénk eszmecserén keresztül válaszolt Artime atya felvetéseire.
A második nap délelőttjén két előadást hallgattak meg a résztvevők. Paola Casalis szalézi nővér a keresztény és szalézi szellemi hagyományok szerinti meghallgatás jellegzetes vonásait taglalta sok tapasztalati példával illusztrálva mondandóját. Egy fiatal házaspár, Sebastiano és Titta Coticelli tanúságtételükön keresztül megosztották a hallgatósággal, hogyan próbálták döntéseiket az evangélium fényében meghozni, amihez az állandó egymásra figyelés és elkísérés szükséges.
A szentmisét Cesare Nosiglia, Torino érseke mutatta be a torinói Segítő Szűz Mária-bazilikában, segítve a Szalézi Családot, hogy valóban családként élje meg az Eucharisztikus Krisztus jelenlétét, és emlékezve Don Bosco egyedülálló karizmájára. Az érsek hangsúlyozta, hogy "a fiatalokkal való kapcsolat döntő pontja nem az, hogy sok kezdeményezést szerveznek számukra, hanem hogy a szívük mélyéről kommunikálnak velük és közvetítik a barátságot Jézussal". Ezért üdvözölte a Szalézi Családot, mert tudja, hogyan kell a fiatalokat elkísérni az Eucharisztia felé.
A nap számos lehetőséggel folytatódott a jelenlévő különböző csoportok résztvevői számára. Az ebédet vezetett túrák követték Valdoccóban, ami különösen megérintette azokat a résztvevőket, akik először voltak a szalézi karizma szülőhelyén: az első oratórium udvarán, a Pinardi-kápolnában, a Szalézi Szent Ferenc-templomban, Don Bosco szobáiban, a Segítő Szűz Mária-bazilikában - azokon a helyeken, amelyek mind jelképesen hordozzák a strenna üzeneteit a kezdetektől fogva napjainkig.
A délutáni konferencián Juan Crespo szalézi atya teológiai szempontból, a Szentháromság misztériumán keresztül világított rá a döntés jelentőségére az elkísérés folyamatában. Utána megosztás következett nyelvi csoportok szerint, amely során a résztvevők nemcsak újabb ismeretekkel gazdagodtak, hanem nyilvánvalóvá vált Don Bosco karizmájának az egész történelem során kifejtett sokrétű gazdagsága.
A szombati nap a meghallgatás és az elkísérés jegyében telt. Michal Vojtas, szlovák szalézi atya, a Pápai Szalézi Egyetem professzora Don Bosco gyakorlatának és pedagógiájának, a szalézi karizma fejlődésének jellegzetességeit mutatta be a történelem során, hangsúlyozva annak időszerűségét. "Az elkísérés nem lineáris, szabványosított út... Nem tudunk mindenkit elkísérni, de elkísérhetünk valakit, aki viszont másokat kísér majd" - mondta.
Alberto Sanz és Pili Lance, két fiatal tanúságtételének köszönhetően, akik a szalézi nevelő központok nevelőinek képzésében aktívak, Vojtas atya szavai még konkrétabbnak tűntek. Pontos és tömör bemutatójukban a két pedagógus bemutatta azoknak a személyeknek a képzése során tapasztalt kihívásokat és elért eredményeket, akik a fiatalokhoz közel akarnak lenni, hogy személyes és lelki érettséghez vezessék őket.
Délután a szalézi körökben jártas fiúk és lányok lehetőséget kaptak arra, hogy elmondják tapasztalataikat az elkísérésről: szoros és őszinte párbeszéd pillanatai voltak ezek, amelyek a résztvevők figyelmét ráirányították az Ifjúsági Szinódusra. A fogadás, a rendelkezésre állás, a személyes figyelem és az idő, a szabadság... ezek voltak az alapvető alkotóelemek, amelyeket a fiatalok kiemelten fontosnak tartottak az elkíséréshez.
Miután kis csoportokban dolgoztak, hogy megvitassák a korábban felmerült sok elképzelést, a nap egy különleges hangversennyel ért véget, amely jelezte a Segítő Szűz Mária-bazilika 150. évfordulójának kezdetét.
Vasárnap a bazilikában mutatta be a rendfőnök az esemény záró szentmiséjét. Homiliájában megismételte Ferenc pápának a meghívását, hogy figyeljünk a liturgikus imákra, majd kihangsúlyozta a Szalézi Családnak azokat a vonásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hatékonyak legyenek a fiatalok érdekében tett tevékenységeikben: legyenek "szemlélődőek és járjanak nyitott szemmel", mert csak Istent szemlélve lehet tanúságot tenni Őróla; legyenek "kívül-belül zarándokok", mert a pápa arra hív, hogy az Egyház kilépő és terjedő legyen, amiben a Szalézi Családnak az élen kell járnia; legyen a Szalézi Család jellemzője az "azonnali és már kész", vagyis tudni kell, hogy a cselekvési idő itt és most van, mert sok gyermek az egész világon "szomjazik Istenre" és "segítő kézre vár, egy szívre, amely szeretettel fogadja”.
A szentmisét követően a valdoccói Teatro Grande nagytermében tartották a Szalézi Család 36. Lelkiségi Napjainak záró ülését. Eusebio Muñoz atya, a Szalézi Család felelőse bemutatta a különböző csoportok munkájának összefoglalását. Ezután szemléltette a pedagógusok előtt álló kihívásokat, és ajánlásokat adott a további munkához: tartsák a megelőző módszert a középpontban; dolgozzanak szinergiában; támogassák a hivatáspasztorációt, amely megismerteti a Szaléziak Család csoportjait.
Végül Artime atya bemutatta a művészt, aki a 2018. évi strenna plakátját készítette, "Fano" karikaturistát a családjával együtt, majd lezárta a rendezvényt egy meghívással a Szalézi Család minden tagja számára, reménnyel tekintve a jövő felé : "Ma mindannyiunknak egy új Don Boscóvá, egy új Mazzarello anyává kell válnunk, különböző csoportok különböző alapítóivá az egész világon. Don Bosco álma egy olyan álom, amely valósággá válik."
ANS-Torino/Szaléziak.HU
