Főoldal / Magyar Tartomány / Önkéntesként Angliában
A szaléziak hazánkban is elindították a missziós önkéntesek szervezett kiküldését külföldi szolgálatra. Az első fiatal önkéntesek már visszatértek Magyarországra és leírták tapasztalataikat, élményeiket. Ezek közül most Pintér Piroska beszámolóját olvashatják.
"Az elmúlt 10 hónapot Angliában, a Savio House lelkigyakorlatos központban töltöttem önkéntesként.
Előtte is már évek óta voltam animátor, de ez a hely így is nagyon sok kihívást és lehetőséget rejtett.
Itt nem csak úgy dolgozunk a gyerekekkel, mint egy táborban, itt tényleg a lelki feltöltődés van középpontban. Ez számomra egy teljesen új dolog volt, hiszen a táborokban a gyerekek a szórakozás és élmény miatt jönnek, azonban egy lelkigyakorlatra általában olyasvalaki jelentkezik, akinek már van némi fogalma a vallásról és az egyházról.
A lelkigyakorlatoknak mindig van egy témája, ami nagy segítség a tervezésben. A programban fontos szerepe van a bűnbánati liturgiának és a szentmisének és az arra megfelelő módon való felkészülésnek. Minden szertartást kiscsoportos beszélgetések, lelkiismeretvizsgálat és közös készület előz meg. A szentmisére minden diák készül valamilyen produkcióval: vannak, akik táncolnak, énekelnek vagy zenélnek, színdarabot készítenek vagy rajzolnak, festenek. Általában és az ’art’ csoportot vezettem és az oratórium négy alappillérén alapuló alkotásokat készítettünk.
Sok alkalommal kellett kilépnem a komfortzónámból és új dolgokat kipróbálnom animátorként és emberként: lelkiismeret vizsgálatot tartani, kreatív imákkal készülni a közösség és a gyerekek számára, felszolgálni, mosogatni, fogadni a csoportokat, túrát vezetni, főzni, kertészkedni és főképp alkalmazkodni az összes emberhez körülöttem. Természetesen ezekben a dolgokban mindig volt segítségem, tudtam, hogy bármilyen problémám van, mindig lesz olyan, akihez tudok fordulni segítségért.
A közösségem a második családom lett. Aki a legközelebb került a szívemhez, az a közösség legidősebb tagja, Br. Micheal. 31 éve tagja a bollingtoni közösségnek, így ő az az ember, aki szinte mindent átlát. Végtelen sok érdekes, vicces története van, amit mindig szívesen oszt meg velünk, mi pedig gyermekként hallgatjuk őt. Mindig készen áll egy kis nevetésre és mindenkinek mosolyt csal az arcára, amikor csak meglátja.
Az önkéntesek olyanok lettek, mint a testvéreim. Szerettük egymást, számíthattunk egymásra, néha vitatkoztunk és idegesítettük egymást, de a vacsora már mindig ugyanolyan jó hangulatban telt.
Ez a tapasztalat számtalan dologban gazdagított: megtaláltam a hivatásom, erősebb lett a hitem, csodálatos emberekkel találkoztam, több száz fiatallal dolgoztam, megismertem egy új kultúrát, megtanultam alkalmazkodni és sokkal nyitottabb lettem."
Itthonról mindig meleg szívvel fogok visszagondolni erre az élményre és hálát adok Istennek azokért az emberekért akikkel találkoztam.
Szaléziak.HU
